Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 41-ik oldal. Our Space In The ONE WORLD (A mi helyünk az EGY VILÁG-ban!) Irta: KÉMÉNY-HARDING TIBOR Willkie könyvéből kapott inspiráció alapján, hogy leírjam gondolataimat, mert úgy érzem, hogy' mindazt, amit a magyarságról közölni óhajtok, az pontosan, változtatás nélkül alkalmazható valamennyi nemzetiségre — legfeljebb a neveket kell az illető nemzetiségi vezetők neveivel behelyettesíteni. Ennek alapján az az érzésem, hogy ha írásommal el tudnám érni azt, hogy tükröt tartsak az összes nemzetiségi vezetők majdnem kivétel nélküli torzképe elé, talán ráeszmélnének arra, hogy akár egymás elleni gyűlölet, akár egyéni opportunitás irányítja cselekedeteiket, egyikük sem kerülheti el megérdemelt végzetét, amely nemcsak abból fog állni, hogy a ma többé-kevésbé j KEMÉNY-HARDING TIBOR félrevezetett tömegeik elfordulnak tőlük, hanem feltartózhatatlanul közelgő és egyedül lehetséges kibontakozása a népek közeljövőbeni helyzetének el főgja söpörni őket és el kell sülyedniök az ismeretlenség nirvánájába. “JAM PROXIMUS AR- 1>ET UCALEGON . . . ”, de még nem késő, a legszebbet, a legtöbbet még meg lehet és meg kell menteni. Ha jelen soraimmal csak egyetlen lépéssel kc-zelitem meg annak az egységnek megteremtését, amely a világ összes népei részére biztosítja a megillető helyet a “One World”-ben, akkor igyekezetem nem fog hiábavalónak bizonyulni. New York, 1943, junius 4. ÜNNEPI LEVÉL Most hagyta el a sajtót Kemény Harding Tibor könyve, amelyet elsősorban a magyar kérdés megvilágítására irt, de egyidejűleg általában a nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében mondja el mély meggyőződéstől fütött, minden figyelmet megérdemlő nézeteit. Az amerikai magyar közéletnek ez az önzetlen és fáradhatatlan harcosa Wendell Willkie szenzációs sikerű könyve kapcsán tárgyalja a magyar és a nemzetiségi problémát. Az érdekes adatok gazdag tárháza Kemény Harding Tibor kis könyve, amelyet magyar és angol nyelven jelentetett meg. Az angolnyelvű kiadást elküldötte az Egyesült Államok vezető tényezőinek és az amerikai egyetemek politikai osztályainak. Mindenképpen jellemző Kemény Tibor közéleti puritánságát ra, hogy k<ff^®t/*B®fn ■ óhajtja pénzért árusitáni, ellenben készséggel bocsájtja rendelkezésére teljesen díjtalanul mindenkinek, aki ezirányu kiván• ságát közli vele. Mindenesetre ritka természeti tüj| l nemény a százpercentes önzetlenségnek ez a gesz- i tusa. Alább közöljük mutatóba Kemény Harding Tibor könyvének előszavát: • ELŐSZÓ Wendel L. Willkie könyve, a “One World” hatása alatt Írom e sorokat. Mi, magyarok és leszármazottai bevándorolt magyaroknak, kétségtelenül jelentéktelen porszemei vagyunk annak az “Egy Világ”-nak. A Willkie által megrajzolt ragyogó világba való beilleszkedésünk talán nem látszik szükségesnek magyar szempontból, mégis megkísérlem, bogy saját szempontból megrajzoljam a keresztmetszetét az itteni és odaáti magyar életnek az “Egy Világ ”-ban. Nem vagyok politikus és semminemű porcikám sem kívánja, bogy azzá legyek. Egyéni ambícióim nincsenek sem ezen a téren, sem bármilyen más téren a magyarsággal kapcsolatosan. Soraim megírására semmi más nem késztet, mint az, bogy magyar vagyok és szeretném elérni azon álmomat, amelyért évtizedek óta harcolok, hogy egymást megjértő testvérekként, köze« nevezőre kerüljenek a magyarság különböző frakciói, akiknek vezetői a magyarságot olyan parasztszekérnek tekintik, amelyet a kátyúból csak úgy lehet kihúzni, hogy két lovat elől, két lovat hátul fognak be és azokat ellenkező irányba hajszolják. Tudom, hogy a szavam nem égbe kiáltó, tudom, hogy bem fog messzire elhallatszani, hiszen az én szavam semmi egyéb, mint egy jajkiáltás az egyszerű nép, a tömeg soraiból. mgPe imádom Amerikát, a Tégs’zentebb életemben mindaz, amit itt az Egyesült Államokban kaptam. Ezért nem tudok eléggé bálás lenni, nem tudok eleget tenni, nem tudok eleget adni. A legszentebb életemben az Édesanyám volt, akinek mindent köszönhettem. Ö olgpí belém a szeretet és megértés hitét minden embertársammal szemben. Ezt igyekeztem követni egész életemben. Ezt teszem most is és akkor, amikor Uncle Sam-el szembeni nagy ragaszkodásom és mérhetetlen szeretetem ösztökél e sorok írására, ezt azért teszem, mert akkor, amikor az amerikai magyarság széthúzó, egymást lebunkózó frakcióiról keseregtem az OWI egyik kiváló vezetőjének, azzal igyekeztem megnyugtatni, hogy sajnos, ugyanaz a helyzet az összes többi itt élő nemzetiségek különböző frakciói között és csak jellemzésképen említette meg, bogy még a német frakciók is, a íkik mind náciellenesek, egymás ellen agyarkodnak. Azóta módomban volt betekintést nyerni a külö'nböző nemzetiségek tevékenykedésébe és szomorúan kellett megállapítanom, hogy a magyar jelenség nem izolált jelenség, hanem karakterisztikon minden nemzetiség mozgalmára. Ez a tény befolyásolt Kedves Feri, Ezelőtt három hónappal leközölted lapodban Az Ember első számának címlapját. Mikor megláttam, megcsapott a régi Budapest szele. Ilyesmi volt rajta: Royal Orfeum, kezdete y2 8 órakor . . . Sörkabaré, nyitva egész éjjel . . . Solti Hermin énekel . . . Tudod, én vidéki fiú vagyok, 16 éves koromig Pestet csak könyvből és az újságból ismertem. Számomra Budapest Agulár Ede cipőüzletéből állott, vagy Kis szerencséje Nagy . . . Én, Csillag Anna 105 cm. hosszú Lorelei hajammal ... a békebeli Budapest, ahogy az hirdetéseiben megjelenik . . . Azután hallottam a Pilvax Kávéházról, a Heckenast nyomdáról, a Nemzeti Muzeum lépcsőjéről, ahonnan Petőfi elszavalta a “Talpra Magyar”-t, Aquincumról, az chenyi egyévi Bih2 mm Akadémiáról, melyet Széchenyi egyévi jövedelméből alapított, szóval ismertem egy Budapestet, melynek képét a történelemkönyvből, földrajz könyv illusztrációiból, a Filléres Könyvtár ifjúsági regényei nyomán és újsághirdetésekből ' állítottam össze magamnak. Győri kisfiú koromban emésztett a vágy, hogy megismerjem azt a nagy várost. A Pesti Napló dekameronjából értesültem, hogy ott élnek a hires irók, mint Bródy Sándor, Molnár, Heltai, Karinthy. A dekameronban nézegettem a fotográfiákat és biztos voltam, hogy ha Pesten az utcán találkoznék velük, felismerném őket. Különösen vágytam a Pósa Bácsival való találkozásra. Mühlbeck Károly fejléceiből pedig tudtam, hogy télen igen nagy a hó Pesten és elakadnak a villamosok, nyáron pedig nagy meleg van. Sajnos előbb kerültem a j harctérre, mint Pestre. Csak ; úgy 1918 végén, már mint öreg hadnagy kerültem fel és letettem a jó Kóber Leó asztalára egy csomó rajzot, miket unalmamban, kórházakban, és kaszárnyákban gyártottam. Kóber vett belőlük a “Szamár” cimü vicclap számára, a kocka el volt vetve! Egyszer az Otthon Körben adott randévut, kényelmi okoknál fogva és beléptem a Szentéjbe. Dobogott a szivem, mikor felmentem a lépcsőn a magyar irodalom e fenkölt hajlékába. Akkor még nem tudtam, hogy az Otthon tagjainak fele kártyázásból él, és a másik felének a fele a kártyásokat vágja. Azt hittem, mindenki hires iró és művész, mint ahogy a maradékról ez ki is sült. Megmutatták nekem a Feiks-ot, a Vértes-t káplári egyenruhában, a Szigethyt, a hires Majort, a Herczeg Gézát, a csizmás Szekulát, a Szenes Bélát, Ignotust. Az a pipás, mondták: a Heltai, és az a kopasz a Drégely Gábor. És megmutattak téged is, Feri. Épugy néztél ki, mint ma. Azt mondták rád, hogy te vagy a hires Göndör, Az Ember szerkesztője és hogy nem veszel rajzokat. A hajad akkor is borzontos volt, a szemed már akkor is szenvedélyesen villogott, nem. hagytad az Igazadat már ott az Otthon f oly sóján sem. Én őszintén bevallom, nem nagyon értettem akkor a vi! lág ügyes-bajos dolgát és nem tudtam, miért vagy te olyan haragos. Ma, 25 év múlva, ha találkozom veled a 79-es uccában és látom, hogy épp olyan izgatott vagy, és villog az oroszlán szemed, akkor kezdem érteni, hogy ott, Pesten, Bécsben, itt Amerikában ugyanazért verekedsz: mások baja fáj neked. Mások igazságát akarod kiverekedni. Az ügyvédek mások bajából vagyont csinálnak, Te, Ferikém, kiszerkeszted és csak ; lapot csinálsz belőle. A sorsharag téged az Igazság Bajnokának szánt. Ezen nem lehet segíteni. Te ott fogsz elesni a harc mezején. Tulajdonképpen irigylésre méltó ember vagy Feri. Most már 25 éve van lapod. Magad vagy a kiadó, szerkesztő, igazgató, titkár, azt írsz a lapodban, amit akarsz, nem parancsol neked a világon senki, csak az Ibolya. De hát ez tudjuk, jó, mert ő vigyáz rád, rendben tart és gondoskodik róla, hogy legyen nálad tiszta zsebkendő, mikor a harcba indulsz. Az Isten áldja meg érte. Egyszer barátok között volt egy kis korholódás. Emlékszem valaki ezt vágta a vitába: “És ha kórházba kerülsz, ki fog neked gyűjteni?, — a Göndör!” Hát látod, ez a hired. Ha valaki bajba kerül, beugrasz. Tudom hányszor mentél ki a hajóhoz reggel ötkor “leszedni” egy refüdzsit. Sok bajt leszedtél te igy magadnak a hajóróL Úgy. ahogy Pesten a lapod hozzátartozott Pest életéhez, itt New Yorkban is Az Ember hozzátartozik a magyar élethez. Csináld Feri buzgalommal még 25 évig, aztán majd ha szükség lesz rá, meghosszabbítjuk a szerződést. Isten vezéreljen! Barátsággal üdvözöl KELEN IMRE. KLEIN BEN szormekereskedő MINDENFÉLE KÉSZ SZŐRMEKABÁTOK Rendelésre mérték után is készítünk kabátokat és kijavítjuk, átalakítjuk szőrméit. — Elsősangu szücsmunka. — Elvállaljak bundáikat megóvásra biztos storegeban. SCHWARTZ & KLEIN 208—12 West 30th Street Telefon: PE 6-6384 New York, N. Y.
