Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)

1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám

July 4, 1943.

Az Ember

35-ik oldal.

Az Ember s az ö Embere

Irta: IGNOTUS

Huszonöt: tehát huszonöt éve tűnődöm s irigykedem, mint jutott volt eszébe Göndör Ferencnek, hogy legszemélyesebbnek terveit hetilapját Az Ember cimmel indítsa útnak? Ráhibázott? Vagy rátalált? Bizonyos, hogy keresve sem találhatott jobbat ez immár huszonötödik kötetébe dagadó lírai költemény számára.

Mert ha azt mondom “az ember”, akkor magamat gondolom, mint ahogy emherismerő is úgy vagyok, hogy magamról tudom, milyen az ember. Göndör Ferenc lázasan érdeklődik minden ember iránt, mert lázasan kiváncsi magára, s töri magát a legkisebb s legidegenebb ember ügyesbajos dolgában — nemcsak mert, mint Terencius, semmi emberit nem érez magától idegennek, de embert sem senkit. Közét érzi mindenhez s mindenkihez, s az Isten is közírónak, publicistának teremtette, mert Jlincs ügy, mit ne érezne saját ügyének. Hallatlan jó, jóravaló és szives ember, ki hálát nem vár, de hálátlanságon annál inkább felbőszül, mert maga magát is felpofozná, ha ilyen diszlaóságon kapná. Nem siet megbocsátani, amit nagyon is megért, s a végén Az Ember egy-egy száma olyan, mint a Hamlet vagy a Nestroy Holofernesének utolsó jelenete: “Ramt’s die 1'Leichen weg, V dúld ka Schlamperei!”

Ilyen ember Göndör Ferenc, s ez igen tréfás dolog volna, ha ez az ember, .visszanézőleg, fölötte becseset nem miveit volna, s ha a kor, mely azzal, hogy ő beleszületett, neki személyes életrajza, üstökösnyit nem renditett voln'a az emberi nem életén. Mig Moherénél a derék bugris, U. Jourdain, világéletében beszélt, s nem tudta, hogy a mit ő beszél, az “próza”: ma nincs az a leghájasabb fejű bugris, tán a legvadabb őserdőbeli kis pigmeus, ki tudván ne tudná, hogy ami ővele történik, a hogy az orrát fújja vagy megeszi felebarátját, az mind történelem. Ennek a történelemnek során az ember, mióta Göndör Ferenc él, szárazföldi s vizi állatból immár légi állattá is van elfejlődőben, s ugyanekkor a földteke egy nap járásnyira szűkült, s az emberiség egyetlen marakodó famíliává szorult össze. Mindezen fölül a huszonöt év alatt, mióta Göndör Ferenc hétről hétre Az Emberben szól hozzá, a vi- í lágtörténelem gyorsít ott kisebbítésben úgy megismételte Hamurabbitól Karthágón és Dsingizen ót Napo- ■ leonig és Marxig saját magát, mint az embrió az1 anyaméhben az egysejtűtől a krokodiluson át a csim-1 pánzig a teremtett állat egész kialakulását. S még egy mellékesség, mely azon- j ban nekem s neked, kik magyar talajban gyökeredzünk és magyarul lélek- j zünk, fő es örök napfogyatkozás: pont az évben, mikor Az Ember megindult, kezdett kiszaladni a föld a magyar haza, a tündéri magyar élet s mind a drága megszokás alól, mit belélekzői számára ez az élet jelentett. íme, feleim, a mai ember s Az Ember életrajza — s Göndör Ferenc oly becsülettel élte át, s oly kifogyhatatlan követte szóval, írással és helytállással, hogy nem mindegy, megvan-é Az Ember, nincse meg. Higyjétek el nékem: nem volna teljes a világ képe, ha ez a kis újság hiányoznék belőle.

Ezen a képen, mint egy megőrült mozivásznon, nyüzsögve kergetődznek az emberek — valamikor az ember vándor volt, ma, aki nem rab, az bujdosó. Nyomorúság, szomorúság — s ebben a szomorú rendben a magyar menekült a Iegszomorubb klasszis. Tartani ezekben a lelket küldetés, és senki ebben többet, emberibbet, áldó zatosabbat nem tett, mint Göndör Ferenc. Valahol a magyar emigráció megtorlódott: Bécsben, New Yorkban, ott volt vele Göndör Ferenc, ott megjelent Az Ember, s minta és segítség volt abban, mint lehet tartani a hűséget a menedék hazához, de ne esni hűtlenségbe az elhagyott hon iránt. Ez nem olyasmi, amit lehet vagy szabad meg nem látni, s a magyar sors okmánytárában külön polc lesz Az Ember s külön arckép a Göndör Ferencé. Huszonöt év alatt kifutotta formáját: tud nemcsak irni, nemcsak szerkeszteni, nemcsak verekedni, agitálni és propagálni, de tud mindenhol s minden körülmények közt jó magyar testvér lenni. Az az ember, aki Az Embert írja, egész ember.

PÁRTOLJA

“AZ EMBER” HIRDETŐIT!

MORRIS CUKOR

hatreds. Assitant Secretary of State Berle recently wrote: “The avoidance of Old World strifes seems to me a necessary part of the American idea; and it is perhaps one of the great gifts, which America has been able to make to Americans of European descent who have made their permanent ties in the United States.”

The admonition of the State Department will bear repetition:

"... The United States is composed of citizens from many national backgrounds. Despite a natural interest in their country of origin, all American citizens of whatever background owe, and have, an undivided

allegiance to the United States . . . The Government of the United States does not look with favor on' any activities designed to divide the allegiance of any group of American residents between the United States and any foreign government in existance or in prospect. The first concern of the United States must always be the unity of the country, based on the American way of life and the ideal of liberty many times invoked since its first statement in our Declaration of Independence ...”

That has ever been the creed of the Hungarian-born American and by that creed he will faithfully abide to the end of time. To paraphrase the immortal words of a great American: Eternal vigilance is the price of citizenship. By that token may we express the confident belief that, passing the present milestone, Az Ember will carry on and make vigorous and unrelenting contribution to the allcut war effort destined to bring about the utter rout and complete annihilation of the sinister foes from within and the brutalitarian anti - democratic . gangsters from without. A desideratum devoutly wished for as proclaiming the dawn of a more abundant life, a cleaner atmosphere and happier future for mankind everywhere.

Tel: REgent 4-4747

KEREKES BROS., Inc.

BOOKS - MUSIC - ART Magyar Könyvek

Advertisements for All Newspapers

208 E. 86th Street New York City

#

9

%

9

#

önzetlen és tiszteletreméltó működé•«»V

sük huszonötödik évfordulóján egész a»i szivemből köszöntőm és kívánom, hogy legalább még huszonöt észténdeig harcoljanak az igazságért, az üldözöttek és elnyomottak felszaba- &

ditásáért.

LÁSZLÓ NICHOLAS

1124 LEXINGTON AVENUE RH 4-7658 NEW YORK CITY

9

f

♦

0

9

f

0

Twenty-Five Years oí Gondor s Ember

By MORRIS CUKOR

In periods of normalcy two decades and a half make a comparatively brief span in the life of a semi-public institution. Packed with devastating world events, however, the last quarter century was dominated by savage global upheaval and prostituted by the most brutal orgy of plunder and ravishment in recorded history. Yet out of the bloody cataclysm the democracies have already initiated the building of a Better World.

During these years on two continents did Az Ember consistently function according to its lights. An exile from the land of his birth with a temporary haven of doubtful stability in Viena, Ferenc Gondor, the foundereditor, surmounting desperate obstacles, finally reached a safe asylum and sanctuary in this blessed country of ours of which he now is a proud citizen.

I have not always been in accord with the social and political attitude and tendencies of the Az Ember. I have on occasions differed from the Editor’s published evaluation of men and apraisal of events, but in so far as concerns the United States and our solemn commitment to all that she stands for, we have generally seen things eye to eye.

Keeping in step with the demonstrated sentiments of his fellow Americans of Hungarian origin, Ferenc Gondor has steadily proclaimed his firm adherence to President Roosevelt’s policies and his bitter antagonism to the isolationist steeped in bias and bigotry whose battle cry is: “Anything to beat Roosevelt.”

Realizing that, for manifest reasons, all the United Nations—in fact all free peoples— are closely knitted together for a common objective, with no survival for any single nation segregated, aloof and alone, the Hungarian Americans hold fast, nevertheless, to the unshakable faith that their transcendent obligation belongs to this blessed land of ours wherein we are permanently rooted and to which alone we owe undivided allegiance. Yes, this is our country and there is none else.

As to that, there never existed even the remotest dissidence among our people. No citizen and certainly no sojourner enjoying the generous hospitality of the United States will be suffered to drive a wedge into that unity, nor to maimé the record by, tendentiously or otherwise, breeding or propagating alien issues or controversies disturbingly reminiscent of old-world intrigues, feuds, quarrels and