Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)

1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám

July 4, 1943. Az Ember 33-ik oldal. Az Ember'' 50 éves jubileumi ünnepe Irta: VÉRTES MARCEL Paris, 1968 junius. Párásban élő barátai Az Embernek, már azok, akik meghívót kaptak a Jubileu­mi ünnepségekre, összeül­tek a “President De Gaulle” terraszán, bogy megbeszél­jék az utazás programját. Persze, jó magam is jelen voltam, ha későn is érkez­tem. A délutánt az Állami Fiatalitóban töltöttem, el­aludtam az időt, az injec­­tio kissé kifárasztott. Emlékszem, mintha ma lenne, az első oltásomra, Dr. Földes Jenő adta New j ÍYorkban, pontosan 1951-1 ben. Régi, kedves jó idők... Gyerekcipőkben volt még; akkor ez a remek szérum, primitiv és ritka, persze. •— És mégis a legnagyobb j szenzáció volt. — órákat! ültem a tiikcr előtt, lestem az arcom, változók — nem változók? . . . Földes maga is kíváncsian figyelte a ha­tást és figyelmeztetett, hogy valószínűleg fájni fog. |az orrom kisebbülése és I főleg a hajam növése. Fájt is szörnyen, mikor törtet­tek kifelé az uj bajcsomók, sistergett a rohamosan nö­vő hajerdő. Ijedségem da­cára mosolyognom kellett a tükörből rámmeredő riadt oroszlán sörényű fiu-arcon. Szóval, megkéstem a meetingről. A jelenlévők már határoztak az utazást j illetőleg, nem RÁKÉTAN ■“megyünk, hanem régi módúi “de poetikus SUHANóN. Hajnal Jenő szívesen ren­delkezésünkre bocsájtja azi övét, beleférünk mindany-! (nyian. Hajnal ezt a Suba- Hót még New Yorkban nyer­te kártyán egy megszorult partnerétől, 49-ben. Lassú, régi módi utazásunk lesz, el fog tartani órákig, mig Pestre érünk. Sőt még to­vább is; a társaság kiván­­■csiabb tagjai Vandáliában etetni akarnák a vad-náci­kat. > <*V‘í jf Megéljeneztük H a j n a 11, aki zavartan- mosolygott fi­nom szőke bajsza alatt. Rá­figyeltünk, úgy látszott, hogy szólani akar hozzánk, mikor arca bosszusá vált és haragosan megrázta a karján ülő csecsemőt. Ba­rátunk, jóságos Hajnalunk hosszú évek óta nehezíti életét az ideges komisz ba-j by-vel, akit azonban senki másra rábízni nem akart. — Ez az Őszi iaz én keresz­tem — szokta mondani. A kis Oszira sokan emlékez­nek, mikor még csak R. O. i volt . . . legalább is igy szignálta mérges Írásait. A j new yorki hatóságok ke-! gyetlenül jártak el R. O.-al, örökös egy évessé sterili­zálták. A magával tehetet­len baby-t a nemesszivii Jenci vette magához, ő ápol­ta, tisztogatta, jó anya sze­repét vállalta. A gyerek mindinkább idegesebb lett, hadonászott, günnyögött, bugyborékolt. Hajnal, akit soha nem láttam ingerült­nek, rácsapott a kisded ka-1 csójára. Majd, elérzéke­­nyiilve magához szorította a csöppséget; ... te bo­lond, te . . . Csütörtökön indultunk, a Massacre du 13 Mars téren találkoztunk. Ezen a helyen koncolta fel a párisi tömeg 1944 március 13-án a még einem menekült názikat. Tíz órára mindenki megér­kezett. Elsőnek jött, ponto­san államtitkára kíséreté­ben a Párisban időző Er­dély Ferenc kultusz minisz­ter. (Messze vannak a Det­roiti idők, a képek, az aranyérmek, ugy-e, Erdély Feri? . . .) Beérkeztek a new yorkiak is. Mellettünk szállott le egy ragyogó pi­rosra lakkozott 1968-as GONDOLAT gép, Rapée Mariska és vendégei léptek ki a kecses masinából. El­sőnek a bakfisos Mariska, utána Dr. Lorand Sándor, a Columbia Egyetem nép­szerű Dékánja, karöltve Rácz Miklóssal, a Waldorff Astoria fiatal elnökével. Utánuk két hevesen vitat­kozó úriember, Dezső Ala­jos és Kelen Imre, a világ­hírű rajzoló ikrek. Csendes mosollyal követte az izga­tott társakat egy testes, kockás ruhás bácsi, Major Henrik, a New Yrorki Mar­tin Munkácsi Art Institute igazgatója és Provinctown polgármestere, Havas Emil rádió sajtófőnök és végül az utóbbi évek best seller­­jeinek szerzője, az agg Lajtha Edgár. Külön gépen érkezett a Rátkai-Váradi házaspár és velük a kedves Váradi Ticzi, a szeszélyes divat még szeszélyesebb irányitója. Major és Rátkai­­né egy percre beszaladtak a tér túloldalán levő Louv­re komor épületébe, ahol a két művésznek képei lóg­nak. Helénnek ballett képei, Majorunknak pedig a volt Goya teremben 250 kivá­lasztott önarcképe szomor­­kodik. Major nem az egyet­len magyar a Louvre-ban, egy Peterdi önarckép, Sar­­kadi Lco Willkie portré-ja látható a modernek sectió­­jában. Egyébb magyar vo­natkozás: egy kettős por­­■ Irait, Biró Sári és leánya, a VÉRTES MARCEL Metropolitan prima-balleri­­nája függ a hírességek ga­lériájában, a képet de Enye­­di festette és Silberman Ábris ajándékozta a Mu­­seumnak. Ugyané teremben egy hatalmas kép, egy com­­positió Pogány Willy mü­ve Erdődy Lillyt mutatja hires szerepében. A kép kisebb mását a művésznő Nemzeti Szinházbeli öltöző­jében őrzik. A régi hires Louvre, mióta a Macy cég vette át, modernebb és fia­talabb, mint valaha is volt. Nem tudom felsoroltam-e valamennyi utitársunkat, ha néhány barátunk neve elkerülte pennám hegyét, annak nyilván a nagy nyüzsgés, ide-oda futás a kocsi körül lesz az oka. Né­hány túlságosan lefiatali­­tott társunk holló sikonga­tása bizony megzavarták a krónikást. Hajnal néhány telegram­­mot olvasott lei karkötő rádiójáról. Szomorúan vet­tük tudomásul, hogy töb­ben lemondják az utazást. Hatvány Lajos ma mondja avató beszédét az Institute de France-ban. Tehát vérző szívvel marad le az útról. A Herczeg-Theatre titkára közli, hogy ma este pre­­miére van, igy hát Herczeg Géza csak holnap indul­hat. Az Ábrahám Stádium­tól hasonló távirat — Pali Herczeggel jön a reggeli Szikrával, egyenesen Buda­pestre. Schweiger Doktor is tclegrafált, nem jönnek! Felesége, aki Vöröskeresz­­les tábornagy, az Egyesület likvidálásával van elfoglal­va. Roosevelt világelnök rendelte el az egykor áldá­sos működésű, de ma már feleslegessé vált Vörös Ke­reszt feloszlását. lentett mindnyájunk szá­mára. Pál ugyanaz a kedves bohém paprika-csirkás, aki hajdan volt. A Colonel ma az európai representánsa a Good Humor Ice Cream, Inc.-nek. Végre mindannyi­an együtt voltunk, Hajnal tréfás füttyszóval indulást jelzett — és az erősen meg­rakott kocsi megindult. * * * Pál odasugta nekem: “Fo­gadok, hogy Jenci elfelej­tett sűrített gázt hozni!” A kövér bácsinak igaza volt, Hajnal zavarban volt, a karján ülő Oszira pillantott, mintha ennek is a gjyerek lenne az oka. Pál, aki biztos lehetett, hogy Jencire ilyes­miben nem lehet számí­tani, nevetve belenyúlt a nadrágzsebébe, kihúzott egy doböz sűrített gáz-pas­­ti 1 lát és átnyújtotta llaj­­nal-nak. - Elegendő Pest­ig, mondotta szórakozott barátunk. Brody Illés idegesen néz­te a kék mennybolton tün­döklő egyetemes felhő-órát. —- Indulhatnánk, nekem es­­íere vissza kell lennem, ren-1 dez-vous-om van egy ... Vi­dám hangos társaság érke­zése szakította félbe Illést, csilingelő légiszánkóból gyö-j nyöril hölgyek egy piros­pozsgás, fehér kamáslis ha­­hotázó kövér öreg urat se­gítettek leszáll ni. Colonel Pal és kedvenc titkárnői az érkezők. Pál Sanyi je­lenléte vidám utazást je­Ne hajtson tutgyorsan, fiam, kérte a vezetőt a kü­lön fotöjben ülő Mol­nár Ferenc. Megnyugtattuk, még dupla ennyi pastillával sem tudna ez az öreg jár­mű gyorsabban menni, mint 500 mile-os óránkénti sebességgel. Az üres régi Párisból hamarosan kint volt a kocsink, a lebegő új­városnak csak az uccái vol­tak láthatók, a város maga ilyenkor még a Riviera téli helyén lebegett, csak a jö­­| vő hónap elején röpül visz-

Next

/
Thumbnails
Contents