Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)

1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám

July 4, 1943.

Az Ember

33-ik oldal.

Az Ember''

50 éves jubileumi ünnepe

Irta: VÉRTES MARCEL

Paris, 1968 junius.

Párásban élő barátai Az Embernek, már azok, akik meghívót kaptak a Jubileumi ünnepségekre, összeültek a “President De Gaulle” terraszán, bogy megbeszéljék az utazás programját. Persze, jó magam is jelen voltam, ha későn is érkeztem. A délutánt az Állami Fiatalitóban töltöttem, elaludtam az időt, az injectio kissé kifárasztott.

Emlékszem, mintha ma lenne, az első oltásomra, Dr. Földes Jenő adta New j ÍYorkban, pontosan 1951-1 ben. Régi, kedves jó idők... Gyerekcipőkben volt még; akkor ez a remek szérum, primitiv és ritka, persze.

•— És mégis a legnagyobb j szenzáció volt. — órákat! ültem a tiikcr előtt, lestem az arcom, változók — nem változók? . . . Földes maga is kíváncsian figyelte a hatást és figyelmeztetett, hogy valószínűleg fájni fog. |az orrom kisebbülése és I főleg a hajam növése. Fájt is szörnyen, mikor törtettek kifelé az uj bajcsomók, sistergett a rohamosan növő hajerdő. Ijedségem dacára mosolyognom kellett a tükörből rámmeredő riadt oroszlán sörényű fiu-arcon.

Szóval, megkéstem a meetingről. A jelenlévők már határoztak az utazást j illetőleg, nem RÁKÉTAN ■“megyünk, hanem régi módúi “de poetikus SUHANóN. Hajnal Jenő szívesen rendelkezésünkre bocsájtja azi övét, beleférünk mindany-! (nyian. Hajnal ezt a Suba- Hót még New Yorkban nyerte kártyán egy megszorult partnerétől, 49-ben. Lassú, régi módi utazásunk lesz, el fog tartani órákig, mig Pestre érünk. Sőt még tovább is; a társaság kiván■csiabb tagjai Vandáliában etetni akarnák a vad-nácikat. > <*V‘í jf

Megéljeneztük H a j n a 11, aki zavartan- mosolygott finom szőke bajsza alatt. Ráfigyeltünk, úgy látszott, hogy szólani akar hozzánk, mikor arca bosszusá vált és haragosan megrázta a karján ülő csecsemőt. Barátunk, jóságos Hajnalunk hosszú évek óta nehezíti életét az ideges komisz ba-j by-vel, akit azonban senki másra rábízni nem akart. — Ez az Őszi iaz én keresztem — szokta mondani. A kis Oszira sokan emlékeznek, mikor még csak R. O. i volt . . . legalább is igy szignálta mérges Írásait. A j new yorki hatóságok ke-!

gyetlenül jártak el R. O.-al, örökös egy évessé sterilizálták. A magával tehetetlen baby-t a nemesszivii Jenci vette magához, ő ápolta, tisztogatta, jó anya szerepét vállalta. A gyerek mindinkább idegesebb lett, hadonászott, günnyögött, bugyborékolt. Hajnal, akit soha nem láttam ingerültnek, rácsapott a kisded ka-1 csójára. Majd, elérzékenyiilve magához szorította a csöppséget; ... te bolond, te . . .

Csütörtökön indultunk, a Massacre du 13 Mars téren találkoztunk. Ezen a helyen koncolta fel a párisi tömeg 1944 március 13-án a még einem menekült názikat. Tíz órára mindenki megérkezett. Elsőnek jött, pontosan államtitkára kíséretében a Párisban időző Erdély Ferenc kultusz miniszter. (Messze vannak a Detroiti idők, a képek, az aranyérmek, ugy-e, Erdély Feri? . . .) Beérkeztek a new yorkiak is. Mellettünk szállott le egy ragyogó pirosra lakkozott 1968-as GONDOLAT gép, Rapée Mariska és vendégei léptek ki a kecses masinából. Elsőnek a bakfisos Mariska, utána Dr. Lorand Sándor, a Columbia Egyetem népszerű Dékánja, karöltve Rácz Miklóssal, a Waldorff Astoria fiatal elnökével. Utánuk két hevesen vitatkozó úriember, Dezső Alajos és Kelen Imre, a világhírű rajzoló ikrek. Csendes mosollyal követte az izgatott társakat egy testes, kockás ruhás bácsi, Major Henrik, a New Yrorki Martin Munkácsi Art Institute igazgatója és Provinctown polgármestere, Havas Emil rádió sajtófőnök és végül az utóbbi évek best sellerjeinek szerzője, az agg Lajtha Edgár. Külön gépen érkezett a Rátkai-Váradi házaspár és velük a kedves Váradi Ticzi, a szeszélyes divat még szeszélyesebb irányitója. Major és Rátkainé egy percre beszaladtak a tér túloldalán levő Louvre komor épületébe, ahol a két művésznek képei lógnak. Helénnek ballett képei, Majorunknak pedig a volt Goya teremben 250 kiválasztott önarcképe szomorkodik. Major nem az egyetlen magyar a Louvre-ban, egy Peterdi önarckép, Sarkadi Lco Willkie portré-ja látható a modernek sectiójában. Egyébb magyar vonatkozás: egy kettős por■ Irait, Biró Sári és leánya, a

VÉRTES MARCEL

Metropolitan prima-ballerinája függ a hírességek galériájában, a képet de Enyedi festette és Silberman Ábris ajándékozta a Museumnak. Ugyané teremben egy hatalmas kép, egy compositió Pogány Willy müve Erdődy Lillyt mutatja hires szerepében. A kép kisebb mását a művésznő Nemzeti Szinházbeli öltözőjében őrzik. A régi hires Louvre, mióta a Macy cég vette át, modernebb és fiatalabb, mint valaha is volt.

Nem tudom felsoroltam-e valamennyi utitársunkat, ha néhány barátunk neve elkerülte pennám hegyét, annak nyilván a nagy nyüzsgés, ide-oda futás a kocsi körül lesz az oka. Néhány túlságosan lefiatalitott társunk holló sikongatása bizony megzavarták a krónikást.

Hajnal néhány telegrammot olvasott lei karkötő rádiójáról. Szomorúan vettük tudomásul, hogy többen lemondják az utazást. Hatvány Lajos ma mondja avató beszédét az Institute de France-ban. Tehát vérző szívvel marad le az útról. A Herczeg-Theatre titkára közli, hogy ma este premiére van, igy hát Herczeg Géza csak holnap indulhat. Az Ábrahám Stádiumtól hasonló távirat — Pali Herczeggel jön a reggeli Szikrával, egyenesen Budapestre. Schweiger Doktor is tclegrafált, nem jönnek! Felesége, aki Vöröskereszles tábornagy, az Egyesület likvidálásával van elfoglalva. Roosevelt világelnök rendelte el az egykor áldásos működésű, de ma már feleslegessé vált Vörös Kereszt feloszlását.

lentett mindnyájunk számára. Pál ugyanaz a kedves bohém paprika-csirkás, aki hajdan volt. A Colonel ma az európai representánsa a Good Humor Ice Cream, Inc.-nek. Végre mindannyian együtt voltunk, Hajnal tréfás füttyszóval indulást jelzett — és az erősen megrakott kocsi megindult.

* * *

Pál odasugta nekem: “Fogadok, hogy Jenci elfelejtett sűrített gázt hozni!” A kövér bácsinak igaza volt, Hajnal zavarban volt, a karján ülő Oszira pillantott, mintha ennek is a gjyerek lenne az oka. Pál, aki biztos lehetett, hogy Jencire ilyesmiben nem lehet számítani, nevetve belenyúlt a nadrágzsebébe, kihúzott egy doböz sűrített gáz-pasti 1 lát és átnyújtotta llajnal-nak. - Elegendő Pestig, mondotta szórakozott barátunk.

Brody Illés idegesen nézte a kék mennybolton tündöklő egyetemes felhő-órát. —- Indulhatnánk, nekem esíere vissza kell lennem, ren-1 dez-vous-om van egy ... Vidám hangos társaság érkezése szakította félbe Illést, csilingelő légiszánkóból gyö-j nyöril hölgyek egy pirospozsgás, fehér kamáslis hahotázó kövér öreg urat segítettek leszáll ni. Colonel Pal és kedvenc titkárnői az érkezők. Pál Sanyi jelenléte vidám utazást jeNe hajtson tutgyorsan, fiam, kérte a vezetőt a külön fotöjben ülő Molnár Ferenc. Megnyugtattuk, még dupla ennyi pastillával sem tudna ez az öreg jármű gyorsabban menni, mint 500 mile-os óránkénti sebességgel. Az üres régi Párisból hamarosan kint volt a kocsink, a lebegő újvárosnak csak az uccái voltak láthatók, a város maga ilyenkor még a Riviera téli helyén lebegett, csak a jö| vő hónap elején röpül visz-