Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 29-ik oldal. tetlen tényezők? Vájjon ki fogja megmenteni Angliát és a világot az uj Dzsinginsz Kán hordáitól?” Dőre, kishitű kérdések voltak ezek. Gyarló kis férgecske, gyarló emberi voltomban nem volt bátorságom, nem volt hitem ahhoz, hogy messzebbre nézzek, mint a mába, vagy a közvetlen holnapba; az általános elcsüggedésben kinek lett volna elég perspektívája ahhoz, hogy úgy nézzen előre a kialakulóban levő történelembe, mint magas oromról a megtett s még előttünk levő útra. Csak a ináról - holnapra fasisztává vedlett Franciaországot láttam, hallottam magam körül: a rádiót, mely reggeltől-estig, az undorodásig, az öklendezésig ismételte, hogy a régi világ összeomlott s egy uj, értsd fasiszta világ van kialakulóban; a francia ifjúságot, fiukat és leányokat, a nemrég még boldog, vidám fiatalokat, akiket most az uj világ nevében nyájakba tereltek és libasorban járattak. E gyerekek lábainak csattogása, a világ egykor legegyénibb népének birkanyájjá való lesülyedése nehezedett a lelkemre, úgyhogy se lélekzeni, se gondolkodni nem tudtam. Pedig éppen Franciaország kellett volna, hogy igazolja az azóta porladó lélekbúvár állításainak igazságát. Hitler ugyanis maga is tudta, hogy a végső győzelemhez a lelkeket is le kell hengerelnie s ezért minden országban megkereste és felállította a maga quislingjeit. Franciaországra különös gondot fordított : néhány könyvből, különösen Rauschnigg-nek Hitlerrel való beszélgetéseiből megtudjuk, hogy Franciaország belső megrohasztásán évek óta a háborút megelőzően c é 11 u d atosan dolgozott. Hogy ez a munka milyen sikerrel járt, azt a gyors fegyverszünet s az azután következő események igazolták. És mégis, bármilyen alapos volt is a hitleri felkészülés, a felmérhetetlen felmérhetetlen maradt, mert a hóditó, az erőszakos, az erkölcsi törvényeket kigunyuló, hitetlen pogány soha nem értheti meg teljesen azokat az erőket, melyek egy nép hőskölteményeit kitermelik s melyek a megaláztatás, a nyomor, a sötét és vigasztalan jelen közepette csodákat müveinek. A felmérhetetlen felmérhetetlen maradt, mert: Hitler nem számított arra, hogy a csatornán túl egy lánglelkü ember felgyújtja honfitársai lelkét is; nem számított arra, hogy Oroszország gyermekei vérüket fenntartás nélkül, bőkezűen fogják önteni a haza védelmére s nem dőlnek be a náci maszlagnak; nem számított arra, hogy az óceánon túl egy nagy ország minden ereje, gyárai, fiai teljes erővel fognak munkába állni, hogy a gépnek gépet, a vértnek vértet, a tűznek tüzet szegezzenek ellen s hogy e nagy ország nyomán egy kontinens, egy világ fogja előkészíteni a hóditó összeomlását . . . nem sázmitott mindezekre és még sok mindenre, ami mind a felmérhetetlen tényezők közé tartozik. És ezért bukik meg kikerülhetetlenül a Hóditó, ezért fog összeomlani az Anti- Krisztus! A felmérhetetlen tényezők hatalma, a lélek ereje soha tisztábban meg nem nyilvánult, mint ebben a háborúban. Soha félelmetesebb anyagi erők nem rohantak a világ ostromára és soha a lélek erejével szemben teljesebb, súlyosabb vereséget nem szenvedtek. A felmérhetetlenek diadala ... ez ennek a háborúnak legnagyobb tanulsága, vigasz és útmutatás a jövőre nézve! XicrCCóu MEMBER, "QEARING the name of the donor, plaques of this type will be affixed to each PT boat purchased for the U. S. Navy during the $40,000,000 War Bond Drive among New Yorkers of foreign origin As a part of the United States Treasury Department War Finance Committee's Second War Loan, the Foreign Language Groups’ War Bond Campaign will raise funds for 100 of the famous PTjxwts. The plaques will measure lOinches long and 8 inches wide. London és Capetown között Irta: HOLLÓS JÓZSEF 1941 márciusában egy őszhaj ti, karcsú fiatalember keresett fel rendelőmben. Hetvenötéves volt, de fiatalnak mondom, mert rózsás arca, beszéde, friss mozgása teljes ellentétben állott hófehér hajával. Londonból jött, ahol szétlőtték otthonát, orvosi rendelőjét és nehogy gyerekei terhére essen, feleségével együtt uj életet kezdeni indul Dél- Afrikába. Cape Town-ban fog orvosi gyakorlatot folytatni. Én sohasem hallottam róla, de őt érdekelték orvosi elméleteim s rövid new yorki tartózkodását ismerkedésünkre fordította. Egy' óra alatt a legjobb bajátok lettünk. “Mit gondol. Dr. Wright, fognak-e az angolok győzni?” Az öreg orvos méltatlankodva válaszolt. “Hogy lehet ilyet kérdezni? Angliában senkinek ilyen föltevés még csak eszébe se juthat.” Aznap indult a “Zamzam” nevű egyiptomi hajóval, de szállójából még levéllel vett búcsút és tudatta capetowni címét. Pár hét múlva jött a hir, hogy a Zamzam-ot Dél-Afrika közelében egy német tengeralattjáró elsülyesztette. A “Ltfe” június 23-iki száma egy tizoldalas cikkben irta le a hajó katasztrófáját, csomó fényképfelvétellel illusztrálva, amiket a Life fényképésze, a hajó egyik utasa, csinált s akit, mint amerikait, a németek elengedtek. Az ősz orvost és feleségét is megemlítette cikkében. Nemsokára Cape Townba ii*t levelem is visszajött azzal a megjegyzéssel, hogy Dr. Dudley Wright német koncentrációs táborban van. Gondolatban örökre búcsút vettem öreg barátomtól. Képzelhető meglepetésem, amikor 1943 áprilisában levél jött Cape Townból, Dr. Wright sajátkezüleg irt levele. Olyan érdekes a levél, hogy (a személyes vonatkozások kihagyásával) pontos fordításban közlöm. “Ugy-e meglepi, hogy hirt hall felőlem, akirői azt hihette, hogy nincs már ezen a planétán. Nos, értesítem, hogy még mindig az élők közt vagyok és feleségemmel együtt kiszabadultam Németországból tizenny olcbónapi fogság után. Talán tudja, hogy hajónkat a németek elsülyesztették, amikor már csak négy napnyira voltunk Cape Town tói. “Mindenünk a hajón ve-HOLLÓS JÓZSEF szett, kevéske ruhán kívül, amit hirtelen magunkra kaptunk, mikor arra ébredtünk, hogy hajónkat ágyazzák. Csónakba kerültünk, de az felborult és háromnegyed óráig voltunk a vízben, mielőtt felszedtek. A megszállt Franciaországba vittek bennünket, egy bordeauxi fogolytáborba és két hét múlva Németországba, Bréma közelébe, ahol engem fogolytáborba tettek. Feleségemet három hétig tehervaggonban utaztatták, éjjelente börtönbe zárták és végre a Ludwigshafen melletti fogolytáborba helyezték egy csomó honfitársával. “Hat hónap után érintkezésbe jutottam a berlini amerikai követtel s ő kiszabadított bennünket és Berlinben élhettünk rendőri felügyelet nélkül. Az amerikaiak rendkívül kedvesek voltak hozzánk, mindenben segítettek s végtelenül fájt búcsút venni tőlük. amikor Amerika háborúba került. Ekkor a Gestapo nyakára jártam, hogy adják vissza szabadságunkat, persze hiába; majd a külügyi hivatalt jártam s ez végre elintézte a Gestapoval és a policájjal, hogy kiszabaduljunk. Rendkívül szerencsések vagyunk, mert mi vagyunk az egyedüli angolok, kiket csei'e nélkül elengedtek. Sőt a külügyi hivatal azt is megengedte, hogy német repülőgépen utazzunk Madridba. Onnan Liszabonba mentünk s egy portugál hajóval értünk ide. “Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztünk Németországban és főleg Berlinben, amikről fontos jelentést adhattam az angol kormánynak Liszabonban. “Gyakran gondolok az ön kérdésére: “Hogy fog a háború végződni?” Akkor azt válaszoltam, hogy annak csak egyféle végződése lehet, Németország teljes leverése. És ma is ez a válaszom. És Németország megérdemli az összeomlást, miként az antik Hómai Bi| rodalom megérdemelte és J ez be is fog következni. | Csupán azt a sok millió embert fájlalom, akiket az (oroszok, lengyelek, jngoszlávok, belgák, hollandusok, franciák és görögök ie fognak mészárolni, amikor ez az összeomlás bekö*vetkezik. A legnagyobb nehézség az lesz, mi legyen ezekkel a férgekkel, ezzel a pestises tömeggel, amely Hitler J iiff end-nek hívja magát. Ezeket szét kell szórni az egész föld kerekségén és soha sem szabad x isszaengedm Németországba és .valami jelt kell viselniök. hogy mindenki felismerje őket, amiként ők viseltetnek a zsidókká! Németországban. “Praxist kezdtem Cape Townban és máris sok betegem van és mindig több jön. Nagyrészük .asztmában szenved, ami itt a leggya*koribb betegség. Nagyon fájlalom, hogy az öntől kapott tuberkulozis-szérumot elnyelte a tenger, miként egész orvosi fölszerelésemet is. Ezt nem lehet itt 'beszerezni, meid minden a hadseregnek ment s csak nehezen tudtam egyet-mást megkapni.” örökifjú barátom. Dr. Wright, Te jelképezed ne- I kein az angol nemzetet, me! iyet nem lehet legyőzni; az emberi szellemet, mely utat töv minden poklokon keresztüj; és magát az Életet, ami mindig győz a Halál fölött. A New Yorki ír* ' * V" ifjúsági Kor vezetősége és tagsága szeretettel üdvözli Az Ember-t és szerkesztőjét harcos pályájának 25-ik évfordulóján. Dr. Winter Miklós elnök i > . » l
