Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
24-ik oldal. Az Ember July 4, 1943. Barátságom Mussoval és Schickelgruberre! Kedves Feri bátyám, (Köszönöm szépen a kitüntető meghívást, hogy Írjak Az Ember ünnepi számába. Megvallom nagyon jól esett: végre a nagyfiúk közé kerülök York vilidben. Olyanfajta öröm volt a szivembe mint mikor — valamikor, nagyon régen szegény jó Bér Dezső kért fel, hogy rajzoljak a Borsszem Jankónak. Hetekig, persze “véletlenül” a zsebembe volt a Jankó illető száma — és én nagyon büszke voltam rá. Viszont Ferikém, erős a gyanúm, hogy ezt a megtiszteltetést nagy részben Major Sieu finom coctailjának köszönhetem — meg annak az ünnepi hangulatnak abban az előkelő szalonban, az 57-ik uccában r— Sicunak gyönyörű kiállításán. Dehát mindegy, akárhogy is történt, most már kihasználom a maga pillanatnyi gyöngeségét és ime . . . A napokban jelenik meg egy uj illusztrált könyvem, a cime “Axis to Grind”, (Csak úgy mellesleg: most fordítjuk tizenkét nyelvre, propagandának). Néhány száz viccet gyűjtöttem össze Schickelgruberről, Mussoról és a többi gangszterről — akiket sajnos, vagy huszéve személyesen ismerek — akikkel pont ilyen régen vagyok privát háborúban. Tulaj donképpen a könyv egy bosszumü, az én saját külön pofonom “right in the Fuhrer’s face”. Eddig, sajnos, mindég én húztam a rövidebbet — hiszen ők többen is voltak — de ugye Feri bátyám, aki utoljára nevet . . . mondja a köz- í mondás is. És Schikelgruber most biztosan nem nevet, Mussoról nem is beszélve. Mivel most más storym úgysincs, rövidesen elmesélem “Az Ember”-nek, a Mussoval és Sehickelgruberrel való “barátságom” történetét. A dolog 1923-ban kezdődött. Rómában éltem, német és skandináv lapoknak irtam “színes” riportokat. Egy szép napon gyönyörű aranynyomásu meghívást kaptam: a “Capo di Governo” sajátkezüleg aláirt invitációban meghívott, hogy legyek a vendége a fascizmus első nagy ünnepén, a “March on Rome” első évfordulóján. 1923 okt. 27-én virágos zászlódiszes különvonaton Rómából Bolognába, a fascizmus szülővárosába utaztunk. A remek uj Pullmanok zsúfoltan tele előkelőségekkel; a Duce-val az élén az egész kormány, a Quadrumvirato tagjai, diplomaták, generálisok. admirálisok csillogóragyogó uniformisokba, olasz és külföldi újságírók. Minket — külföldieket, összesen 22-en voltunk — külön ünnepeltek, minden jóval elláttak, a fiatal fascismusnak fontos volt akkor a külföldi sajtó. ;Az akkor még “ifjú*’ Mussolini igazán nagy rendezőnek bizonyult: Reinhardt plus Cecil B. de Millie ... az egész egy káprázatos bluff, egy óriási cirkusz volt. vuiboval, Far va. rival és a többiekkel. Csapa apró tolaj, nagyhangú senkik. Ilin f.iiszterek, ak’l-. nagyon élvezlek az U| gyönyörű uniformisokat, a jólétet, a hatalmat ami korlátlan volt. Ilyen hangulatban érkeztem vissza Rómába. Untam a nagyr Duce öblös hangját, örökké kidüllesztett mellkasát, a sok ünnepséget, szónoklatokat. Pár héttel később Barone Russo, Mussolini magántitkára kéretett magához. Egy csomó újságot rakott elém, karikatúrákkal illusztrált cikkeimet, amiket a nagy ünnepségről Írtam. “Signor”, mondta komoran a kis Russo, aki a sajtó managere volt az utunkon — “a Dues nem szereti a humort — maga meg nem szereti a macaronit (állandóan baja volt velem, bécsi szeletet kértem mindég macaroni helyett) “jobb lesz ha visszamegy" oda a honnan jött”. Ez komoly dolog volt akkor is Rómában. Már azon spekuláltam, hogyan tudnék gyorsan visszamenni oda . . . stb . . . mikor egy táviratot kézbesítettek Berlinből az 8 Uhr Abendblatt című laptól. Szatmári Jenő barátom, a lap akkori szerkesztője kérdezte. hogy elmennék-e azonnal Münchenbe, a Hitler-Ludendorff pucsőr tárgyalására, riportokat Írni és rajzolni. “El” telegrafálfám azonnal vissza és másnap este meg is érkeztem a bajor metropolisba. És itt kezdődött a barátságom Schickelgruberrel. A huszonöt éves \\ AZ EMBER -NEK és olvasó táborának a magyar származású amerikai polgárság kultúrájáért való munkálkodásának negyedszázados jubileumán ÜDVÖZLETÉT KÜLDI A Verhovay Segély Egylet a magyar-amerikai polgárságnak ötvenezer tagja jólétéért, özvegyeiért, öregeiért, árváiért 67 éve munkálkodó legrégibb, legnagyobb és leggazdagabb egyesülete. VERHOVAY SEGÉLY EGYLET 345 FOURTH AVENUE PITTSBURGH, PA. Az igazi ünneplés Bolognaiján kezdődött színházi díszelőadással, tűzijátékkal, ökörsütéssel, másnap hajnalban katonazene,- ébresztővel, parádékkal és nagyhangú szónoklatokkal. Bolognából, Milánóban, Cremonába, Firenzébe és lassan Rómába érkeztünk viszsza. mindenütt ugyanaz a remek rendezés: színház, tűzijáték, ingyen bor stb. összesen tizeinkét napig tartott ez a bombasztikus “roman holyday” ez a “highpressure” propaganda — igazán nem csoda, hogy a szegény olaszok őrjöngtek a boldogságtól és' ünnepelték az uj Cézárt. Én nem ünnepeltem. Láttam őket tizenkét napig hálóingben, együtt éltein \ tlük. beszélgettem velük, a Dúcéval, de Sonyval,
