Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
52 Az Ember NOVEMBER 1. szalmaö« vegye i n ek, gyerekeinek. Mrs. Rothchildtól, (Wertheimstein Rózsika) vagy Norman Weisstól, az ékszer kereskedőtől. Montion a pasinak, hogy jöjjön lel dél tájban, majd elmegyünk együtt ebédelni és megbeszéljük a baját. Egy órakor jelentkezett pontosan. Jóképű, magas, negyven éves ember volt. Azt mondta, hogy svájci német és hogy angol polgár, valami kis németes kiejtése volt is, de egyébként feltűnően jól beszélt angolul. Lementünk a Savoy Hotel éttermébe, ami pont szemben volt ia szerkesztőséggel. Mi a fenét akarhat tőlem ez a svájci német? Ebéd közben, lassan indult el a beszélgetés. Mindenről beszélt, csak arról nem, hogy mit akar tőlem tulajdonképen. Végre türelmetlen hangon kérdem tőle: — Hogy volna ha rátérnénk a tárgyra? Nekem sietni kell vissza. Mivel lehetek szolgálatára? Mielőtt a dologra térnék .mondja ő, meg akarom 5nl kérdezni: szereti ön a hazáját Tenne egy nagy szolgálatot a hazájának? Nézek rá, kételkedve, értelmetlenül. Hát persze hogy szeretem a hazámat Szívesen tennék szolgálatot l:-a módomban volna. Halljuk, miről van szó. — Én ia nagy svájci óragyárat képviselem itt mái tiz éve, mondja Mr. Hammer, aztán szünetet tartott és figyelte az arcomat. — Jó, jó, kérem, de mi közöm nekem ahoz? —Mondja, Mr. Szebenyei. volna önnek kedve 'egy külön heti száz angol fontot keresni egy kis munka fejében? A dolog kezdett egyre zavarosabb lenni, óragyárakat képvisel, heti száz fontot kínál kis munka fejében. Bolond ez? Idegessé tett. Mondom neki türelmetlenül : — Gyerünk Mr. Hammer, térjünk a tárgyra. — Nagyon egyszerű az egész. Én szeretnék a svájci cégemnek bizonyos információkat küldeni amiket nem küldhetek rendes postai vagy távirati utón. üzleti titkok, most meg cenzúra van. Úgy gondoltam, hogy ön a cikkeibe beleszőhetne hetenként egyszerkétszer egy pár szót, valami kulcs alapján, mondjuk a huszadik szó, a negyvenedik szó, a negyvenkettedik szó, slb. hisz tetszik érteni... A szemem nagyon tágra nyílhatott mert néztem a pasasra hosszú pillanatokig és nem tudtam szólni. Mintha a iorkom bedagadt volna. Világos volt, hogy ez Most, hogy megint háború van. már két éve nyugtalan szemmel lapozgatom az újságot reggel, délijén és este, sőt éjfél után is, amikor z ágyban futom át a másnap reggeli lapot, hogy aztán reggel újra kezdjem az önkinzó műveletet. Mikor a szemem kifárad és könnyezni kezd, eloltom a f- * lámpát és oldalt fordulok, hogy most majd alszom és ^ kipihenem a napi olvasás izgalmait. Ahelyett, hogy elaludnék, mint más rendes ember, újra végigrohan az elmémben az egész napi anyag, mintha revidiálnám az eseményeket és mindén _este megállapítom magamban, hogy ez is, meg amaz is pont igy történt az első nagy háborúban is azzal a különbséggel, hogy a borzalmak halmozódnak és most egy még rohadtabb, becstelenebb agyvelő irányítja a pusztítást, mint annak idején. Mikor mindezt megállapítottam, átfordulok a másik oldalamra abban a reményben, bogy most már elalhatnék, hatudnék, mert hisz mindent elrendeztem és .tisztában vagyok az egész helyzettel. Nothing doing. Ellenkezőleg, Most jönnek az emlékezések. Ami borzalmon keresztülmentem a •múltkori háborúban, kezd szépen felsorakozni az agyamban, minden részlet ■kirajzolódik a fejemben, élesen, világosan s újra átélem a borzalmakat, amik -annak idején facsarták a telkemet. » Az este az utolsó cikk, amit olvastam, a brooklyni kémtárgyalás riportja volt. Természetesen kémügyek hajszolták egymást izgatott agysejtjeimben és előkerült a magam egyetlen kémügye, amely jól el volt raktározva. gondolom a 34562-ik agysejtemben. Szépen, részletesen rajzolódott elém újra az egész borzalmas történét. Nem akartam végigélni újra. hát-visszafordultam a jobb oldalamra, de csak még élesebben vetítette az agyam a vászonra, mintha egy moziban ültem volna és néztem volna végig az egész történetet. Ez az eset 1915 januárjában történt Londonban. A Morning Postnál dolgoztam és naponta egy egy kétliasábos szakértői véleményt gyömöszöltem le az angolok torkán reggelire. Abban a háborúban én voltam az egyetlen “hazaáruló”. Ma, örömmel látom, vagyunk sok ezeren. Én már akkor nem voltam hajlandó szövetséges viszonyt folytatni a németekkel, igaz ugyan, hogy az angol lapnál nem is lett volna ilyesmire alkalmam. A privát, egyéni politikám az volt, hogy a magyarokat elszakítsam a németektől és átvigyem a szövetségesekhez. Persze ez ép olyan lehetetlen volt akkor, mint amilyen lehetetlen ma, de más politikát nem folytathattam egy angol lap hasábjain, az csak érthető. Magyar lévén, természetesen Magyarországgal szemben nagyon rokonszenves hangon írtam mindig, ügy is éreztem. Akkor még volt mit szeretni Magyarországon. Az angolok nem is vették volna jónéven, ha mint magyar, a magam hazája ellen fordultam volna. Szóval, aki a cikkeimet olvasta, az azt az impressziót kellett hogy kapja, hogy én jó magyar hazafi vagyok. , Mindezt íazért mondom el, mert beletartozik a történetbe, nem pedig azért, hogy dicsekedjem a magam egykori hazafiságával. Akkor januárban egy pasas felhívott telefonon. Azt mondta, hogy őt Mr. Hammernak hívják és hogy nagyon szeretne velem beszélni egy fontos ügyben. Gondoltam, valami magyar, aki bajban van. Ugyanis a nap javarészét azzal töltöttem, hogy a bajban lévő honfitársakat ástam ki az internáló táborokból, szereztem nekik kiutazási engedélyt, hogy Amerikába jöbéssenek, vagy heti járulékot szereztem az internáltak A FÉSZEK SZÍNHÁZ Hazudj 269 East 78th Street Telefon: RHinelcmder 4-9716 Uj kényelmes bőrülések! Bérletrendszer! BÉKÁSSY ISTVÁN művészeti vezető, VÁRADY M. manager édes 1941 október 30, 31-én, csütörtök, péntek és november 1, 2-án szombat és vasárnap délután és este ERDŐDY LILI felléptével bemutatja Vígjáték 3 felvonásban. — Irta: ANDAI ERNŐ. — Játszák: Erdödy Lili, Kántor Pepa, Bckássy István, Papp István Horváth Lajos, Karikás Magda. Az előadások mindenkor 8.30-kor kezdődnek! Vasánap d. Cl. 3-kor és este 8.30-kor. sgy német kém. Világos colt, hogy igy akar engem felhasználni, hogy a lap utján küldjön ki híreket a németeknek. Az újság minden este hatkor már Hollandiában volt, az ottani nemet kémek szépen kisillabizálhatták volna a kulcs alapján, amit Mr. Hammer izén nekik. Az első ami átfutott az agyamon az a hir volt amit két nappal azelőtt olvastam a lapokban, hogy egy német kémet kivégeztek a Towerban. Aztán az járt az eszemben, (mindez pillanatok alatt futott végig az agyamon), hogy az angolok megbíztak bennem, hogy jó állást, kenyeret adtak, holott idegen ellenség vagyok, hogy megengedték, hogy a lapban szimpatikusán Írjak Magyarországról, a magyar népről, hogy jók és kedvesek voltak hozzám és a kis családomhoz, hogy soha a legcsekélyebb bajom nem volt velük és csak hálával tartozom nekik ezért mindenért. Néztem Hammer úrra és gyűlöltem mint legvéresebb ellenségemet. Aztán az alatt a pillanat alatt még az is járt az eszemben, hogy hívok egy reiTuort és átadom neki, vagy ott, a vendéglőben felrúgom és eikiáltom magam, hogy egy német keni van itt, fogják el. Tudom, hogy ezt kellett volna tennem, de a meglepetés, az ijedtség szinte megbénított és mozdulni se tudtam. Hammer csak ült ott és figyelte az arcomat, gondolta talán, hogy megfontolom a dolgot és magamban vitatom, hogy elfogadjam-e az ajánlatát. Azt éreztem, hogy valamit kell csinálnom hirtelen, mert ha például figyelik ezt a pasast és látnak vele egy asztalnál ülni, mint aféle idegen ellenség, magam is kémgyanussá válók a hatóságok szemében, internálnak, vagy talán még borzasztóbb bajba keveredem. Viszont, nem tudtam elszánni magam arra, hogy egy élő embert a hóhér kezére juttassak. Láttam magam a Towerben, ahol annyi kémet, királynét meg mit tudom én kiket végeztek már ki az elmúlt századok során. Nem tudtam volna megtenni, azt éreztem világosan. A pasi nézett rám és várt türelmesen. Nagy nehezen összeszedtem magamat. Nyeltem egy nagyot és köaelebb húzódtam hozá. — Ide hallgasson Mr. Hammer. Én holnap délután egy órakor felmegyek a Scotland Yardba és bejelentem ezt a beszélgetést a rendőrségnek. Szóról-szóra leirom és úgy adom át nekik. Ezzel ön kap buszonnégy órát arra, hogy elmeneküljön. Ha ön svájci ember, angol polgár, elmehet még ma vagy reggel Svájcba. Most kelljen fel és takarodjék ki innen. Mr. Hammer szó nélkül felkelt és indult kifelé. Egész éjjel nem tudtam aludni. Annyira felizgatott a dolog, hogy alig vártam, hogy reggel legyen. El voltam szánva, hogy feljelentem Hammer urat ha addig elek is. Nem tehetem ki magam annak, hogy valaki is meggyanúsítson azzal, hogy nekem összeköttetésem van ilyen alakokkal, Iía volt esze neki, hát megszökött idejében. Ha nem, hát ott törje ki a nyavalya ahol van. Én nem veszek csenszeket. ; Pont egy órakor ott voltam a Scottland Yardban. Egy őrmester féle ült a bejáratnál. — Szeretnék valakivel beszélni >a kémelháritó osztályon, mondtam neki. — Első emelet 14, Inspector McReady, feleli az őrmester. Kopogok és benyitok. Egy ember ül egy nagy Íróasztal mögött. Felnéz rám és mosolyog. A lábaim a padlóhoz ragadtak hirtelen. Magamba befelé mondom magyarul : ' — Menydörgős menykő; csapjon bele. Inspector, McReady, másnéven Mr. Hammer. Jön elibém, mosolyogva, nyújtja a kezét. — örülök, hogy eljött. Most már nyugodt lehet a,' belügyminiszter ur. Tudja muszáj próbára tenni olyan embereket, akik fontos állasokban vannak itt nálunk cs nagy kárt tehetnek, ha akarnának. Hál ne haragudjék, jobb ez igy, hogy most már ismerjük egymást. Megint csak magamban’ mondtam magyarul: — A menydörgős menyknj csapjon beléjük rakásra. * H* V Végigemlékeztem, aztán visszafordultam <a baloldalamra és elaludtam. “HAZUDJ ÉDES”” A FÉSZEK SZÍNHÁZBAN. A “Fészek Színház”, a' mely a legnagyobb siker jegyében kezdte meg az idei szezonját csütörtök este Anday Ernő “Hazudj Édes”a Beöthy László díjjal kitüntetett remek vígjátékét mutatja be Endrády Lili felléptével. Békássy István nagyszerű társulata ezúttal is rendkívül mulatságos pesti darabot tűzött műsorára, amelynek minden szerepe kitűnő kezekben van és olyan előadást fog produkálni, amely a legnagyobb mértékben megérdemli a magyar közönség érdeklődését. Találkozásom a német kémmel. Irta: SZEBENYEI JÓZSEF.
