Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
NOVEMBER 1. Az Ember 47 Százezres példányszám... — Furcsa riport. — Gyűlést tartottak az országos magyar egyletek Az amerikai magyarság legnagyobb vezető intézményeinek Egyletközi Konferenciája október 23-án, csütötökön ült össze Bridgeport. Oonn.-bt n, a Bridgeporti Szövetség székhazának üléstermében, A Verhovay Segély Egylet részéről megjelent Daragó József elnök, Bencze János titkár, Révész Kálmán számvevő, a Refor-J mátus Egyesületet pedig Dr. Uj-1 laki Ferenc elnök. Molnár István titkár és Borshy Kerekes György szervező-titkár képviselték. A vendéglátó Bridgeporti Szövetség tisztikara teljes számban részt vett a konferencián és pedig: a gyűlést vezető Dezső János elnök, Walkó János titkár, Grega sajtóátalakulás első félévét, úgy olvastam Göndör lapját mint az elgyötört sivatagi utas habzsolja az oázis forró vizét. Még aznap elküldtem ezt a példányt Debrecenbe, természetesen borítékban. Akkor még nem volt a nagy ellenőrzés. Barátaim szerint a lap nagy szenzáció volt, mert a Felvidék visszafoglalása körüli “felelőtlen” attrocitásokat tárgyalta, amikről akkor csak suttogtak otthon az emberek. A lap a mi szivárványunk” — írták barátaim. # * * 1941. Sokat járok a ma- I gyár kolóniákon. Nagyon sok magyar ismerősöm van mindenfelé és a beszélgetések során sokszor előkerül ja magyar sajtó témája és hamarosan kikötünk Göndör Ferenc újságjánál. “Itt a magyar sajtó tényleg aranyszabadságot élvezhetne,” mondta egyik ismerősöm, “és mégis egy kezemen meg tudnám számolni az itt létező 40—50 újságból, hetilapból azokat, ahol a szerkesztő a saját elvei szerint Írja a lapot. Egyrészük, bizony, mit tagadjuk, reakciós, avagy modern szóval fasiszta, mig a többi radikális. Mégis mire az újság elkészül, akkorára ismét “aranyközéputas” lesz a lap. Olyen se hideg, se meleg - •.” * * * “Igaz-e ez ?” kérdezem szerkesztő ismerősömet, aki New Jersey állam egyik legnépszerűbb hetilapját vezeti hosszú idő óta. “Igaz”, ennek azonban a pénztelenség az alapoka, no meg a magyarság egy részének hideg közönye. Nem szabad előfizetőt elveszteni. Ez a főelv! Azután tudnunk kell, hogy az óhaza valójában egy kis Amerika volt a maga sokfajta nemzetiségével és igy sok előfizetőm van, akik magyarul tudnak csak olvasni, de valójában svábok, tótok, szlovákok, vendek, stb. Nem nagyon lehet itt Hitler ellen irogatni, avagy régebben, Benesék ellen harcolni, keményen. Ez is egy nehéz ügy. Minden cikkünket hatszor kell átrágni. Elég, ha egy “big shot” megsértődik, máris megindul a propaganda és percek alatt 20 -35 előfizető elvész.” “Tényleg ilyen nehéz a vidéki lapok sora?” — kérdeztem egyik buzgó egyleti funkcionáriust. — “Sajnos, igen! — itt nagyon nehéz megalkuvás nélkül újságot ! írni és még igy is csak egy lehetetlenül szerény életet tud csinálni a szerkesztő. Elnyűtt újságot emelek fel az egyleti olvasóban, megnézem- -. “Az Ember” — Úgy látszik favorizáljákt itt ezt a new yorki újságot? — Igen, igen, de sok baj is van miatta, Ä pénztárosunk H o r t h y - betyárnak mondja a szerkesztőt, a titkár szerint vörös a lap. Egyik szerint elárulják a szocialista eszmél, a másik meg kitiltatná az országból, mert felforgató, A tagság zöme azonban nem veszekszik, hanem olvassa.” — Szereti az újságot? — jkérdeztem az egyik tagot, aki éppen most vette kézbe a lapot. — Tudja, apám, ezt én már Párisban megszerettem, sajnos azonban, az előfizetésig még nem jutottam el. Itt se! De itt az elvtársak között sok bigsät van, akik ma 80—100 tallért keresnek hetenként, könnyen szpendolbatnának 4-et az évi előfizetésre, de ezek úgy látszik csak a potyát szeretik.” “De csak azért, mert a szerkesztő valami vájzgáj lehet, legtöbbünk csak olvassa a lapot és legfeljebb megérzi a tartalmát, de nem nagyon érti a szavakat; belőle. Elég báderunk van a cudar angollal, mos’ meg| má’ magyarul is tanuljunk? Nagyon fenszi lehet az az ur!” “Dehogy is fenszi, csak te János már nagyon régen vagy itt. oszt nagyon eltöröd a magyar nyelvet, hisz te magad mondtad, hogy, amikor látogatóba jártál az | óhazába, nem nagyon értettek meg a komáid.” Az ismerősöm közbeszól: Menjünk már, ezeket csak a gászip meg a báré érdekli ma, inkább leviszem magát a sztésenhöz, itt a káréin a korneren •.. * * * Otthon már várt barátom levele Debrecenből, melyben nagyon hálásan köszöni a küldött bélyegeket (értsd kivágások “Az Emberből) és ezekből most otthon sok százezret el lehetne helyezni. Irt még, hogy mennyire! rajta' csüngenek a rádión a népek, persze szintén nagyon godosan burkolva a szavait. “Tekintve azonban, hogy mindennap várom,! hogy főnököm vakációra küldjön (kényszermunka), a jövőben ne fáradj a bélyegekkel, meri az csak elkallódna.....” * ❖ * Eltűnődtem. Miijeit érdekes újság is ez “Az Ember”. Ahol eddig rátaláltam, mindenütt nagyon keresték. Szülőhazánkban meg egyenesen sok százezer péklányCONGRATULATIONS AND BEST WISHES to the FIFTEENTH ANNYVERSARY "AZ EMBER" Sincerely: From the Board Members of fhe B'nai B'rith Balfour Lodge Auxiliery: Mrs. Scdif Cole, Mrs. Florence Katz, Mrs. Sedie Broth, Mrs. Elláim Klar reich, Mrs. Stefie Klug, Mrs. Estelle Fillersdorf. CLEVELAND, O. CONGRATULATIONS AND BEST WISHES to the FIFTEENTH ANNYVERSARY "AZ EMBER" Sincerely: Judge & Mrs. Louis Petrash CLEVELAND, O. Dezsö penztárnok, Chopey G. Jenő számvevő és Szegedy L. István segédtitkár. Az ugyancsak az Amerikai Magyar Országos Egyesületek kötelékébe tartozó Munkás Betegségéi yzö Szövetség Intézőbizottságának megbízásából Somló I.ipót titkárpénz tárnok sajnálkozó levélben tudatta, hogy a jubileumi •ünnepélyeken való képviseltetósük miatt a konferencián személyesen nem jelenhettek meg, de biztosították a többi egyesületeket a közös határozatok további végrehajtásáról. A megbeszélések során a résztvevő egyletek közösen elhatározták, hogy az országos magyar egyesületek kiküldöttei a jövőben vegyenek személyesen • is részt a National Kráternál Congress gyűlésein, hogy aktiv . és közvetlen munkálkodásuk révén a magyarságot képviselő intézmények is kellő'‘ erővel és. fontosságaikhoz méltóan legyenek képviselve az amerikai testvériességi egyletek sorában és, hogy szükséges befolyást gyakorolhassanak az össztagságot érintő intézkedések meghozatalában. A katonai szolgálatuk tartamára a betegsegély zésből ideiglenesen törött tagtársakra vonatkozólag a? értekezlet azt határozta, hogy leszerelésük után a betegsegélyzési biztosításba visszalépni kívánó tagok felülvizsgáltatásának orvosi költségét az illetékes egyesületek vállalják és ennek a kiadásnak a terhét ezáltal leveszik a kaionasíStók yiszszatérő tag válláról. Egyöntetű határozat alapján az Egyesületek megállapodtak abban, hogy a katonasághoz behívott vagy bevonuló tagokkal a lehetőség szerint igyekeznek továbbra is fentartani a - teétyériességi kapcsolatokat és, hogy a különböző egyletek a- saját hivatalos lapjaikban fogják időrőlidőre közölni a katonaság kötelékébe lépő tagok fényképeit, így a magyar egyletek az utókornak is dokumentális bizonyítékkal szolgálnak, hogy atagság sorából mily sokan vették ki részüket a nemzetvédelmi munkából. A tagság érdekeit szolgáló különböző irányzatú megbeszélések és intézkedések lefolytatása után ^az Értekezlet megállapodott, hogy a legközelebbi konferencia Pittsburghban lesz megtartva a Verhovay Segély Egylet rendezésében. amikor a résztvevő egyletek : képviselői egyben eleget fognak ! tenni annak a szívélyes meghívásnak is, amelyet a Munkás Betegsegclyző Egyesület tolmácsolt a konvenciójukon való í részvételre vonatkozólag. A Horánszky-uccai reáliskolában ismerkedtem meg; 1918-ban “Az Ember”-rel, miután egyik délelőtt sikerült egy agyonolvasott példányt hazavinni. Fivérem akkor jött meg “isonzo-i nyaralásából’’ es az egyik nap bevittem neki a lapot a kórházba, ahol súlyos maláriáját kúrálták. — Jó a lap, — mondotta | a beteg — csak a neve az egy vacak! Miért nem nevezték el inkább dögvésznek, vagy nem tudom már minek, pont a legrondább állatról kellett ezt a bátorkangu lapot elnevezni. Tudtam, hogy fivérem nagyon csúnya dolgokon', ment végig a fronton, igy nem vitáztam, csak nagyon furcsán éreztem magam. * * * 1920-at irtunk, amikor Magyarországban szintén sötét terror uralkodott. Egyik matematika óránk a tanár betegsége miatt “lyukas” lett és a helyettes csak beszélgetett a diákokkal. Maga mit olvas ott?— csapott rá a szomszédomra, aki nagyon elvörösödött de egy ügyes testesellel kicserélte újságját az én Újhelyi -regényemre. Nagy botrány lett az ügyből, de a fiú meguszta a dolgot. Én mindenesetre hazavittem az uj«ágotNagy meglepetésemre a bécsi “Az Emiiér” egyik példánya volt. Jól emlékszem, hogjr a meggyilkolt Landau bőrkereskedő ügyét szellőztették benne, de amellett volt még néhány rémes eset a magva rországi kilengésekről.- Hol vetted ezt a lapot? kérdeztem padtársamat, de ő csak néhány hét múlva vitt el a Közvágóhidra és bemutatott egy borjuexportörnek. Az illetőnek apját “küldték el” Siófokon az S. S. csemeték méltán hírhedt magyar elődei. A fiú, hogy a maga szerény mód# i ján valamit tegjren, borjukat vitt Bécsbe minden heten. de visszafelé már né- . hány száz példányt hozott “Az Ember”-ből• •. de so-, basem eleget a “kereslethez”. Itt kaptam különben ‘ életem első állását -, hóna- j pokon keresztül én csomagoltam az újságot egy nagy vaskereskedés borítékjába. * * * I 1 |] 1938-ban a Yorkville-ben | pillantottam ismét meg a 1 lapot, néhány esztendei szünet után. Furcsa érzés volt ’ nyíltan megvenni és a sub- i wavn olvasgatni. Miután I otthon átélveztem a Dará- i nvi-uralom-okozta undok i számot el lehetne érni, ha-.. Itt is nagyon sokan olvasnak egy-egy példányt, de ebből nem nagyon jut a lapnak. Újabban, amikor valamelyik ismerősöm kéri a lapot “csak egy percre”, azt szoktam mondani, hogy NEM! Tudom, hogy a Máli néni, meg a Fista bácsi, Mr. Y. és a Mrs. Z. megneheztelt már rám. de én mégis azt mondom, hogjr NEM. Annyit igazán elvárhat ez a harcos és elveit soha meg nem változtató bátor hetilap, hogy azok, akik a lapot állandóan olvasni szeretXÉK, vált o z atossúyból egyszer elő is fizetnének, hogy a szerkesztő egy kissé kcainyebben vigye tovább azt a lapot, melyet ma már nyugodtan egyedülállónak nevezhetünk a magyar sajtóban. (Guard.)- - * gí .... ..
