Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
NOVEMBER 1. Az Ember Szabadságot minden népnek! irta: DR. TAKARÓ GÉZA. Hangtalanul hullanak a tölgy és vadgesztenye nagy levelei, sápadt vörösen, jnint kihűlő csillagok. Tücsök, béka kórusok szezon-j záró fináléja elhangzott. Mécseiket kioltogatták a szentjános-bogárkák. Újra téli aluvásához készül a természet. Megint lepereg egy esztendő. De az ember nagy tragédiája még mindig nem fejeződött be. A világ forgószinpadán mindig nagyobb méretű jelenetek és mindig yáratlanabb fordulatok váltják fel egymást. Akik az előző jelenetben mint barátok forrón ölelkeztek, most halálos gladiátori mérkőzésben próbálják egymásból kiszorítani az életet. Az imént még Sibelius melódiái mellett könnyeztünk a finn testvérek tragikus sorsa felett, most a magyar katonáért sajog szivünk, akinek — diplomatái jóvoltából — ismét “egy hazáért két pogány közt ömlik ki vére”. Mert ugyan mi keresni valója van egy magyar honvédnek Odessza tóján? Kis és nagy nemzeteket egymás után rángat bele tátongó tölcsérébe a véres örvény és a belé sodródott népmilliókat folyton mélyebbre huzza. !‘A pokol üstje forr és sistereg, Rakják a tüzet sátáni kezek Kénes gőz száll, vad láng Rév. Dr. TAKARÓ GÉZA kél, lila — zöld S e lángban, gőzben fő, forog a föld. Forr, lüktet, mint az őrült veleje S az öt világrész vonaglik bele—. S mint égő erdőben rémült vadak Az ember őrjöng, öl, tipor, harap...” Eszét vesztette a világ. “Valami téboly száll a levegőben”. Nincs az a győzelem, nincs az az uj rend, nincs az a nyereség, mellyel akárcsak saját népét is kárpótolni tudná a Führer azért, ami már eddig elveszett. Visszahozhatja-é a halottakat. Visszanyerheti-e az emberiség becsülését a német nép iránt? Megszerezheti-é a békét a világnak vagy akárcsak saját népének is, mikor minden győzelemmel csak újabb ellenséget támaszt maga ellen? Mi is készülődünk már itt Pan American Trust Company (Alapította: KISS EMIL) 1941 szeptember 24-iki VAGYONKIMUTATÁS: Készpénzállomány ............. $1,593,420.61 Államkötvények, értékpapírok, fedezett kölcsönök és más követelések ........................... $5,046,225.27 Összvagyon .... $6,639,645.88 Betétek és egyéb kötelezettségek $5,843,951.34 Alaptőke és felesleg ................ $ 795,694.54 Pénzátutalások BIZTOSAN, GYORSAN ÉS JUTÁNYOSÁN NYISSON NÁLUNK EGY SZEMÉLYES CSEK-SZÁMLÁT Pan American Trust Company MAIN OiFFIOE: I HARBOR STATE BRANCH 92 William St., New York 45 Fourth Are, New Nork. JOHN B. OJjENíN, elnök. LE'FlKó SÁNDOR v. igazgató Member: Federal Reserve System. Federal Deposit Insurance Corporation jaz nj-világban. Mintha óriási fészkükön ülő ősvilági madárszörnyetegek költenék, ezer számra röppennek fel az érc-sasok. Szinte nagyobb csoda történik itt, mint a hernyóval, amely gubójából színes pillangóként bukkan elő. A konyhák ütcft-vert aluminium fazekai és serpenyői gyors metamorfózis után mint a pusztítás félelmetes madarai zugnak el felettünk fénylő szárnyaikkal és állandóan figyelmeztetnek: Embere k, készüljetek! Egész Európa egyetlen nagy börtönné változott, falai repedeznek az elkeseredés feszitő erejétől. És minden egyes bezárt, letiport ország valakinek fáj ideát. Eddig csak az eszmék harca folyt közöttünk, de mire e sorok az olvasóhoz jutnak, talán már a fegyverek is beleszólnak. * *1« * Ami nem jelenti azt, hogy a kard hatalmasabb, mint a toll. A dinamikus eszmék adjálf az igazi lendületet a kardnak is, akár égből szállottak le, akár pokolból törtek fel a földre. A német hadsereget a “Mein Kampf” indította el. Ez a kulcs, mely Európa ! népmillióira rázárta a börtönajtót. De a börtön is elviselhető, ha van rajta ablak. Chillon foglya azt mondja, hogy ; nyomorult cellájában elő'szer abban keresett enyhüleíet, hogy küiömböző irányban, keresztül-kasul végig lépegette. Végre belefáradt, kimerült. Ekkor lépcsőfokokat vágott a falban lába számára, felkapaszkodott a rácsos ablakhoz és megpillantotta fenn a begyeket, évezredes hóval borítva, lenn a tavat és a kék Rhónét. Odakünn szabadság, odafenn rendíthetetlen bizonyosság. A tiszta eszmék éltetnek. Hitet, bátorságot adnak. Igazi hősöket el se tudnánk képzelni eszmék és eszmények nélkül. London ostromának első napjaiban történt, hogy az egyik lezuhant német bomba nem robbant fel. Ott hallgatott az átszakitott kövezet alatt 27 láb mélységre a földbe fúródva. Úgynevezett “öngyilkos” szakasz vállalta az eltávolítás félelmetes feladatát, melynél kevésbé veszedelmes vállalkozásokért is adtak Viktória keresztet hős katonáknak. Már a negyedik nap és éjjel dolgoztak egy kanadai mérnök irányítása mellett. Összeszoritott ajakkal végeztek az ásók min den mozdulatot. Közben a bomba szerkezete lassú működésben volt. A sav ette magának az utat a robbanó részek felé. Az emberek j ástak tovább. A bombában egy gázvezeték már áttört, j tüzet fogott és a bomba főni kezdett. Az emberekj csak ástak tovább. Kiemelés közben kétszer is viszszacsuszott. Egy hirtelen rázkódás az egész szakasz j kiirtását jelentette volna. Végre 96 órai szakadatlan munka után kihúzták, teherszállító kocsikhoz kötötték és vinni kezdték az előre kiürített uccákon végig. Ki a városon kívül egy mocsaras vidékre, ahol felrobbant, száz láb átmérőjű krátert vágva a földben. Ritka hősiessog. Mert ez más, mint csatahevében, szinte önkívületben viaskodni a halál mesgyéjén. Ez a hallatlan hidegvér egészen más. De ugyan mi célja volt. Asszonyokat és gyermekeket, vagy kórházi betegeket akartak megmenteni? Vagy valami igen fontos hadicélt szolgáltak? Miért kockáztatták életüket? Mi volt az az emberéleteknél is drágább valami, amiért öntudatosan szembenéztek ezek az öngyilkos-jelöltek a biztosnak látszó szörnyű halállal? Egy régi templom. A Szent Pál katedrális, melyre féltő gonddal, imádságos lélekkel vigyázott egész London népe. Csak egy patinás kőhalmaz, de szimbólum, mely a főváros fölé úgy emelkedik, mint egy zászló az ostromlott csatahajó véres fedélzete fölé. * * * Megható az a lelkűiét, amit kiváltott Angliában a templomok százainak rombadőlése. Egy kimutatás szerint februárig több mint harmadfélezer templom rongálódott meg vagy töröltetett cl a földszinéről. És mi történt a gyülekezetekkel, melyek azokban buzgólkodtak egykor? Az épen maradt szomszéd egyházak egymással versenyeztek a vendégszeretetben. A jkensingtoni “Our Lady of Victories” római katolikus . templom földig leégett. A szomszédos anglikán egyház 27)0 széket ajánlott föl a gyülekezetnek. Egy református egyház harmóniumot adott. Csak még a templom hiányzott. Ezt is kaptak. Egy bútorkereskedő kiállítási termét ajánlotta föl, leszállítva a rendes évi hatezer fontot egy shillingre, fiz az ember egy zsidó. Az amerikai legtekintélyesebb protestáns heti közlönyben, a The Christian Centuryben olvassuk, vezércikkben I méltatva, bogy a Saint Louis-i Temple Israel tagjai hatalmas kétszárnyu ajtót ajándékoztak a Christ Church Cathedral-nek. Ez|zel a kedves gesztussal juttatják kifejezésre nagyrabecsülésüket a missouri-i episzkopális diocézis püspöke iránt azokért a szolgálatokért, melyeket a felekezetek közötti testvéri szellem ápolására végzett. Az ajtó egyik szárnyán héber nyelvű ó - Testamentumi, másikon angol nyelven Uj- Testamentumi idézet. Közös forrásból eredő régi tradíciók ápolásának nagyszerű modern példája. Nagy tévedés volna azonban, ha csak tradíciókat őriznénk,mint múzeumi emlékeket. Sok egyház azt az esetet juttatja eszünkbe e világ-felforgató időkben is, amely a londoni döghalál idején történt: az egyházak papjai a templomba hívogatták szorgalmasan népet, hogy imádkozzanak, vegye le az Isten róluk a csapást. Tcrdre emberek; — mondották. Pedig akkor Isten akarata az volt, hogy — Talpra emberek! Irtsuk ki a pincékből és csatornákból a vésztterjesztő patkányokat. — Viszont az is hallatlan képmutatásra vall, amikor ma azon vitatkoznak: van-e vallásszab a dság Oroszországban ? Vitatkoznak sokan, akik az amerikai vallásszabadsággal soha sem próbáltak élni, minden templomot következetesen elkerülnek. A templom csak szimbólum. És hely, és alkalom arra, hogy gyakoroljuk is a vallást, amelynek jelentősége kiszámíthatatlan értékű a nagy válságok idején, és állandó értékű a normális, békés viszonyok kőzett. A Liberty Belibe Mózes könyvéből vett gondolatot öntöttek: “Hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának.” Ennek a harangnak szava cseng a fülébe ma e föld minden elnyomottjának. Ez ad nekik reménységet, hogy eljön az idő, amikor újra szabadok lesznek. De a Szentirás minden lélekben még jobban el akarja mélyíteni a hitéletet. Pár órával e sorók Írása előtt egy felejthetetlen jubileumon voltam. Torta állott az asztalon a Broadway nagy múltú templomában, a Tabernaeleben. 50 gyertyát gyújtottak meg rajta. Nem születésnapi, hanem s z o 1 g á lati aranyjubileum jelképe volt. Akit köszöntöttek, a földgolyó túlsó oldalán van. Egy csodálatos amerikai nő, akiről a New York Times vezércikkben emlékezett meg most ezzel a címmel: “The Saint of Chandag”. Reed Máriáról van szó, akit az önfeláldozásban és hősiességben a világ Ítélete India másik szentje, Ghandi mellé állít.
