Az Ember, 1939 (14. évfolyam, 17. szám)

1939-04-29 / 17. szám

1 Ápriils 29, 1939. “AZ EMBER” VILÁGKIÁLLÍTÁSI SZÁMA 5-ik oldal ¥ § ŐSZI UTAZAS Irta: MOLNÁR FERENC • •>: y -és a patikában. Nem mint-1 ha forgalom lett volna ilyenkor, hanem mert ez a két bolt volt a ka­szinó, azok számára, akik nem kártyáztak a Haller­­kávéházban. A lány bené­zett a patikába. Három öreg ur fontoskodva vitatkozott a patikussal. Mikor belé­pett, nagy reverendával köszöntötték. — Édesapám hazament? — Tíz perccel ezelőtt. Barna Bélával. — Jó éjszakát. Kiment. A könyv- és pa­pirkereskedésbe be sem né­zett. Oda vegyes publikum járt az újságokat átlapozni és politizálni. A patika volt 1 az előkelő, és exkluzív. A I papirkereskedésbe a bolto- T sok jártak. Az öreg méltó- 1 ságos ur, az apja, ide soha a be nem tette a lábát. De az- 1 ért, ha este arra ment, min- 1 dig igen szépen köszönt visz A sza az egybegyült boltosok­nak és ruha-ügynököknek, a A méltóságos ur vigyázott a rangjára. Margit kulcsot vett elő és benyitott az egyemeletes házba, amelyben ketten lak­tak: ő és az apja, a nyugal­mazott á(llamvasuti főfel­ügyelő, volt huszárkapi­tány, aki az utóbbi rangjá­ra sokkal büszkébb volt, mint vasutas-karriérjére. A régi kis családi ház már rég megszűnt családi ház lenni, úgyszólván egy időben ment el belőle a két kedves nő, aki meleg és kellemes otthonná tette az egyébként rideg építményt. Az anya meghalt és a zárkózott, nyurga lányt rögtön ezután svájci intézetbe küldte az öreg vasutas-huszár. Mar­git évekig volt Svájcban, nyelveket és magasabb ke­reskedelmet tanulni, csak vakációkra járt haza, hall­gatni és visszakivánkozni az intézetbe. Három évvel ez­előtt, huszonegy éves korá­ban jött végleg vissza az ap­jához, két-három szép dip­lomával. De nem tudta töb­bé felmelegiteni a házat, a melyben azóta is a pe­dáns, ingerlékeny öregur szivarfüstös szelleme ural-: kodott. Mint már annyiszor, ez­úttal is egy kis sóhajtás­­félével nyitott be a kapun. A földszinten volt a falép- ( esős, állítólag angolos stilu-; su, barátságtalan kis hall. Mint minden este, most is ott ül a zöld ernyős álló­lámpa alatt az apja és a vő­legénye. Az apja újságot ol­vasott, Barna Béla színes ceruzákat faragott és sorba rakta őket az asztalra. A nyugalmazott főfelügyelő ur tervrajzaihoz, örök raj­zolásához kellett a sok szí­nes ceruza. Az öregur az ölébe ejtet­te az újságot: — Már megint a vasútnál voltál? : — Igen. MOLNÁR FERENC zett. Sajnálta, bogy ilyen hamar vége lett ennek. Olyan kedvesen kezdődött. Már csak három piros lám­pa maradt az egészből. El­mentek. Lassan leéresztet­­te a karját, de tovább néz­te az egyre kisebbedé há­rom piros pontot. Már sem­mit se lehetett látni, de ő még ott állt és nézett. A hangja is csöndesen elhalt a vonatnak. Most megint zavartalan, édes őszi éjsza­kai nyugalom volt az elha­gyott mezőkön, a csillagos ég alatt. Felriadt, mikor az állomásfőnök halk hangját meghallotta, amint szeré­nyen köszönt: — Kezét csókolom. Sóhajtott, felelt: — Jó estét, Szalai. Gyö­nyörű vonat. i— Maga tegnap is itt volt ilyenkor, Margit — mosoly­gott a főnök. — Vár vala­kit? — Nem. Arra nézett, amerre a vo­nat elment: — Gyönyörű vonat — is­mételte elgondolkozva. Az ifjú főnökben feléb­redt a szakember: — Tulajdonképpen Isz­tambulból jön és Calaisig megy a szerelvény. De Isz­­tanbulból már magával hoz­za a Taurus-Expresst, a mely Kairóból, Jeruzsálem- I bői, Bassorahból, Bagdad­ból, Teheránból, Ankarából szedi össze az utasokat. Na­gyon szép. modern vonat Ázsia . . . Európa. — Páris, London. — Igen. — Páris, London — ismé telte a lány. — Páris éí London. Jó éjszakát Szalai — Kezét csókolom. Átlépdelt a síneken és i falépcsőn lement a földel­mentén, a bokroknál huzó dó útra, amely a nagy köz ségbe vezetett. Jó busz per* gyalogolás volt ez. Előbl csak föld, fcld, mező, törp< bokor, azután néhány la néhány ház, azután követ zett ut, aztán maga a köz ség. Szép villanyvilágitái volt a főutcán. A bőitől már aludtak, csak a papír kereskedésben volt világo feje fölött nézett el, a falra, egy nagy olajfestményre, a mely Nagy Géza tábornokot ábrázolta, a nagyapját. — Nézze Béla — mondta ezután — ennek az egész­nek egyszer véget kell vet­ni. ügy vegye, ahogy mon­dani fogom. Katonalány va­gyok, generális unokája, huszártiszt lánya, nem va­gyok nyávogó kisasszony. A mit mondok, azt állom. Nem leszek a felesége. A férfi keserűen mosoly­got: — Tudom régen. Éreztem, Egy egész percig hallgat­tak. Aztán Margit, most már a fiú lehajtott, szomo­rú, ritkás-szőke fejét nézve, némi részvéttel, szinte vi­gasztalón n mondta: — Nem akarok férjhez­­m-enni. Pont. A fin a földre nézett, las­san bólogatott a fejével és kisé gúnyosan ismételte: — Pont. (A világhírű, iró legnjahh regényéből.) — Tegnap is, tegnapelőtt is. — Igen. Három nap óta áll csak meg az express, na­gyon érdekes nézni a publi­kumot. Ázsiából jönnek. Párisba, Londonba mennek. — És most minden este ki fogsz menni? — Nem. Még csak holnap. Az öregur felállt: —Jojcakát — mondta elég hűvösen és felment a recsegő falépcsőn. Ez min­den este igy volt. Tiz óra kö­rül magukra szokta hagyni a fiatalokat. De kedveseb­ben szokott búcsúzni. Margit leült az apja ka­rosszékébe. Barna Béla ab­bahagyta a ceruzafaragást, közelebb húzta a székét a lányhoz és alázatosan, nagy szeretettel mosolygott rá vi­zes szürke szemével, vé­kony, csinos szőke bajuszá­val. — Nézze, Béla — mondta a lány. Szünetet tartott. A férfi ARAMAT Nemcsak baráti érdeklődéssel va­gyunk ön iránt, mint betevőink iránt, hanem betétje után negyed­­évenkint kamatot is fizetünk. Az osztalékot évi 2% alapon be­jelentjük, az 1939 március 31-én végződő negyedévért. Alapittatott 1851-ben A Mutual Savings Alsóvárosi intézet: 115 CHAMBERS ST. 1554 FIRST AVENUE (a W. Broadway közelében) N. Y. (a 81-ik utca sarkán) N. Y. Nyitva hétfőn d. e. 9-töl este 6-ig. (Nyitva hétfőn d.e. 9-től este 8-ig a kamat jóváírása negyedévenkint. Bank Funds tagja Felsővárosi intézet: A bagdad-londoni ex-i pressz este kilenc óra öt perckor zúgva kanyarodott ki egy domb mögül és meg- J Ült a kis magyar vidéki ál­lomáson. A sötét szeptembe­ri estében szikrázva ra- j »yogtak kivilágított abla­kai. A hallgatag mezők kö-zt a szerény, magányos állomási épület egy perccel ezelőtt még aludt a sötét­ben. Most álmából felriad­va néhány gyenge lámpájá­val álmosan pislogott a száz szemmel fénylő félel­mes vaskigyóra. Az épület előtt katonás mereven állt a fiatal állomásfőnök. Né­hány lépéssel arrébb, a pá­don egy szép, nagy barna lány ült. Mikor a vonat megállt, egyszerre megint falusi csőiül lett, és a szán­tóföldek nagy éjszakai hall­gatásában csak a mozdony szabályos lélekzését lehetett hallani. Egy ajtó se nyílt. Se fel, se le nem szállt sen­ki, még a kalauzok se mu-1 tatkoztak. A lány felállt, elsétált a kivilágított étkező kocsi mellé és felnézett az abla­kokra, a mögöttük vacsorá­zó hölgyekre és urakra, a pincérekre, akik fehér ka­bátban kínálták a tálakat. Az expressz öt percig állt itt, de csak három nap óta, mióta változott a me­netrend. Azelőtt hajnalban zúgott itt megállás nélkül. Most valami menetrend-tecb nikai okból minden este megtorpant itt India és Anglia közt, tudomást se véve a névtelen állomásról, zárt ajtókkal, gőgösen, né­mán. Szinte türelmetlenül várta a jelt, aztán rohant to­vább. A magas barna lány las­san végigsétált az étkező­­kocsi ablakai előtt, mellet­te ment méltóságteljesen a nagy fehér komondor. Az egyik ablakban két elegáns, idősebb ur ült. Az egyik, po­hárral a.kezében, kinézett a lányra és figyelmeztette a másikat. A másik is odané­zett és mindalcetten barát­ságosan mosolyogtak. A lány megállt. Azt hitte, a szép-példány díjnyertes ku­tyát nézik. Odatolta, a vilá­gosságra. Az egyik ur neve­tett és néma jelekkel ma­gyarázott, mutogatott le, jól meg lehetett érteni: “nem a kutyát nézzük, önt nézzük”. A lány elmosolyo­dott, a mellére mutatott: “engem?” — “Igen, igen, magát” — felelt az ablak | mögül a némajáték. A vo­nat elindult. A két finom ur búcsút intett. A leány fel­emelte a karját, utánuk né­xfLACTIC EXChAÜi 1351 THIRD AVENUE 77-ik utca sarok NEW YORK CITY BUtterfield 8-9571 I Spitzer Ferenc TULAJDONOS CSATLAKOZZÉK ÖN IS ezer meg ezer megelégedett ügyfelünkhöz és gye igénybe következő szolgálatainkat: kaphatók az összes létező ha­jókra a társaság eredeti árain. I Hajójegyek = ír.. • f/» I Közjegyzői amerikai dollárokban és ide­gen pénznemben gyorsan és olcsón. és óhazai jogügyi dolgok szak­szerű és jutányos elintézése. E Bevándorlási ügyekben lelkiismere­­| tes felvilágosítás díjtalan! Az American Express Company kinevezett képviselője. EiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiuiiiiNmmiiiimiii,. i---r ~miiimiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiMiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimi

Next

/
Thumbnails
Contents