Az Ember, 1939 (14. évfolyam, 17. szám)

1939-04-29 / 17. szám

WORLD'S

Ünnepi üdvözlet.

ünneplő szavakat szeretnék díszes csokorba fűzve átnyújtani en- j nek a városnak, ahova ezekben a napokban a világ minden részéből tódulnak az emberek az amerikai ! civilizáció csodájára. A new yorki világkiállítás az amerikai civilizá- ! ció ünnepe és ünnepe egyben az egész haladó és humanista szellemű emberiségnek. Büszkén járjuk ezekben a napokban New York város utcáit. Mintha egy kicsit a mienk is volna mindaz, amiben gyönyörködni fog az elkövetkező hónapokban az egész világ. A város első polgára Fiorella LaGuardia polgármester jogos tudattal nyitja ki a világkiállítás kapuját az ide sereglő amerikaiak és idegenek előtt egyaránt. És ott lesz a new yorki világkiállítás boldog ember- | sokadalmában e korszak legnagyobb államférfia, Franklin D. Roosevelt az Egyesült Államok méltán szeretett elnöke. Az amerikai teremtő erő szárnyaló himnusza ez a nagy ünnep. Tudományban, művészetben, a kultúra minden ágában, a technika csodáiban vezet ez az ország és ez a nagy nép és ennek lesz gyönyörű, demonstráló és mindenkit lázba ejtő dokumentumsorozata a new yorki világkiállítás.

Szerelmes levelet szeretnék Írni ezekben az órákban hozzád, New York. El akarnám monda ni, hogy minden utcád és teredet szivem egész melegével szeretem. Hogy fiadnak érzem magam, hogy boldogan csatangolok ismeretlenül, magánosán a szakadatlanul áradó népmilliók nagy emberi társadalmában. Olyan jó érzés itthon lenni ebben a városban. Nekem itt mindenki testvérem. Az East Side-on, a Second Avenuen, a 79-ik utcában, a Central Parkban, a Park Avenuen, a Broadwayn, Bronx zsúfolt utcáin és parkjain, a Boweryn, a conney islandi tarka sokadalomban, véges végig a tenger partján, Long Beachen és Jones Beachen. Általában mindenütt, az Empire State Buldingtöl a City Haliig és a Rockefeller j Centertől a legpiszkosabb mellékutca legdohosabb házikójáig. A kínai negyedben, a négerek között, mindenütt. Hadd mondjam meg neked kedves New York, hogy milyen boldog és hálás vagyok, hogy falaid között élhetek és hogy mindenkit nagyon szeretek, aki e város hűséges gyermeke. Testvérségben, barátságban, békességben élünk égbe r.yuló felhőkarcolóid és düledező kis házaid között valamennyien, akiket a jő sorsunk ide vezényelt. Köszönöm neked, kedves New York mindazt, amit tőled kaptam és a világkiállítás ünnepi alkalmából átnyújtom megindult hálával telt meleg emberszivemet. Az emberszeretet messzirevilágitó fellegvára vagy, legyen örökre áldott a neved, mindazokkal együtt, akik ilyen szépnek, ilyen igaznak, ilyen emberinek teremtettek.

Annyi mindent kellene még mondanom Neked, ennek a szép és nagy ünnepnek alkalmából. A Szabadság szoborról, arról, hogy ez mit jelent nekünk és mit jelent azoknak a boldogtalanoknak, akik a tenger másik partjáról megtört tekintetüket reménykedve, sőváran vetik feléd. A sülyedö Világ utolsó, virágos szigete vagy kedves New York! Égbenyuló falaid felé szállnak a sóhajok és folynak a könnyek. De nem szabad most szomorúságról beszélni. Nekünk nagy ünnepünk van és minden okunk és jogunk az örömre és a boldogságra. Ujjongó büszkeséggel mutatjuk meg az ide génből idesereglett embertestvéreinknek, hogy Íme, ezt cselekedte, ezt alkotta, ezt teremtette Amerika az alatt az idő alatt, a mig odaát marcona barbárok a civilizációnak és a legszebb emberi ideáloknak legázolásával foglalatoskodnak. Tárd ki nagy szivedet drága New York az idesereglök felé, hogy visszanyerjék megrendült hitüket az emberi élet értelmében és céljában.

Az ünnepi áhitat tiszta hangulatában egész lelkemmel köszöntelek, — New York.

GÖNDÖR FERENC POHHIIAIHETILAPJA

Entered as Second Class Matter September 2, 1826 at the Post Office of New York, N. Y. Under t.’je Act of March 3, 1879

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 EAST 70th STREET, NEW YORK, N. Y. Dhone: BUtlcrfield 8-0168

VOL. XIV. No. 17.

NEW YORK, N. Y. ÁPRILIS 29. 1939.

'VZÁM ARA 25c "V .

To the President of the United £%ies

My dear Mr. President,

I feel it my duty to convey to you the deep gratitude of hundreds of thousands of Americans of Hungarian extraction for your memorable move in putting the dictators on the spot as to their future intentions.

As patriotic American citizens who abhor war and

fascist slavery, we offer you our thanks, Mr. President. Furthermore, we are indebted to you as a people who have retained a continuous interest in the land of their birth which is threatened with complete annihilation in case of another war. We are thoroughly ashamed I of the attitude of the present

government of Hungary which joined in the ignoble tirade of the two fascist countries in denouncing your magnificent gesture. It is indeed tragic that the rulers of our native country have as so many times before, again jumped on the wrong bandwagon and cannot or will not see that your his-A' r-V ,

I r\sL.

FRANKLYN DELANO ROOSEVELT

toric message implied among other things the independence and integrity of Hungary and sought to insure peace and freedom for her unfortunate people. Neither we nor the democratic minded people of Hungary are able to understand the action of their government which borders on criminal irresponsibility unless one takes into consideration that our unhappy former country is under tremendous pressure from the Nazi colossus and as a result the present Hungarian Government may not be totally responsible for what it says or does. Very likely the reception of your message by Hungarian statesmen had been dictated from Rome or Berlin, or both.

Having spent over thirty years among the people of Hungary, I may assure you Mi. President that the people of Kossuth, the plain hardy peasants of the Hungarian countryside, the industrious laboring people of the cities, ase well as the renowned intellectuals are a devotedly democratic főik who have little or nothing to do with the action of declarations of their government under the thumbs of HITLER and MUSSOLINI. _.l am convinced that if they had their way they would line up with the democracies and that their government does not and cannot speak in their name much less represent their interests. Please keep that in mind in you epochal work in behalf of the small European nations threatened with their life and independence by fascist aggression. Hungarians are a grateful people. Regardless of the voice of their press or their statesmen I know their hope and faith is Washington and you, Mr. President, in their name I beseech you to disregard the unfortunate attitude of the leaders of Hungary and lend your aid and continued good will towards the aspirations of this forgotten people threatened in their liberty, independence, indeed their very life.

Braving the charge of repetition I must assure you that we Hungarian Americans regard the statements of the members of the Hungarian government in reference to your telegram to the dictators with disdain and unanimous condemnation. We hope that you