Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1909-06-20 / 6. szám

5

AZ ÉLET

ómban azzal csúfolja a nőket, hogy tisztán a bort megisszák. A bort ugyanis csak vízzel keverve voÉ szabad inni. Az erősebb szeszek ivása olyan országokból indult ki, melyekben a szőlő nem terem. Nálunk még a múlt század elején nem igen ittak pálinkát s Vas Gereben borzalmas sziliekkel írja le a pálinkaivás első áldozatát. Sajnos, ma már annyira elterjedt a pálinkaivás nálunk is, hogy a pálinkamérések látogatói hozták napirendre az iszákosság ellen való védekezést. Aztán meg nem is egyféle alakban kisért az erős szesz ivásának veszedelme. Igaz, a pálinkás-boltokba csak az alsóbbrendű munkásnép csődül, hogy kevés pénzen hamar berúgjon. Az uriosztá/y finomabban cselekszi ezt az 1, 2, 3, vagy nem tudom hány csillagos magyar, vagy francia konyakkal; sőt francia példára még az abszintoc is megissza. Még jó, hogy a magyar nők nem utánozzák a francia hölgyeket, akik a legeslegelegán- sabb módon: Kölni víztől csípnek be. Olyan úriemberekről azonban hallottam, akik egy fényes lakodalomban azzal keltettek feltűnést, hogy csak olyan italokat ittak meg, amelyekről előbb gyújtóval megpróbálták, megnyulladnának-e a pohárban. Az angol matrózok is híresek voltak arról, hogy mennyi rumot isznak. Ő rájuk alkalmazta az első antialkoholista eljárást Grog kapitány, aki cukros forró vízzel keverte a rumot, de azért a groggá rumozott tea sem tekinthető valami antialkoholista italnak.

A Németországból kiinduló sörivás nem annyira a szesz erősségével, mint inkább az elfogyasztott folyadék roppant mennyiségével támadja meg az egészséget. A sörfogyasztáshoz van szabva a védekezésnek német- országi módja is. A munkások számára igen gyönge és olcsó fehérsört főznek, amiből ugyancsak sokat meg- bir berugás nélkül a legtágabb torkú német is.

A francia kormány elrettentő példákkal akar hatni a gyermeknépre, szörnyű jeleneteket ábrázoló falitáblákat függesztett ki az iskolában. Valamelyik letűnt magyar kormány kultuszminisztere is szemet vetett a francia táblákra, de kéz alatt kiadta a figyelmeztetést, hogy nem szabad a pénzügyminiszter ur érzékenységét sérteni.

Legújabban néhány antialkoholista tudós azt iparkodik állatokban tett kísérletekkel bebizonyítani, hogy az alkoholnak már legcsekélyebb mennyisége is megrontja az idegrendszert. Még azt is el akarnák tiltani, hogy a betegnek se rendelhessen az orvos serkentőül szeszes italokat, sőt szemükre vetik a bort rendelő orvosnak, hogy a betegeiket részegen küldik a másvilágra. Ha ilyen sötét szemüvegen nézik az ügyet, akkor káros még a védekezésnek Norvégiában elfogadott módja is, mely szerint szeszes italt csak orvosi rendeletre adnak ki, még pedig a patikában.

Igaz, a kevésbbé elkeseredett tudósok éppen kísérletekre és tapasztalatokra támaszkodva bizonyítják, hogy a bor nem okvetlenül ártalmas, sőt hasznos is,

de csak ha azt olyan asztali örömnek tekintjük, mint például mi magyarok a juhtúrós tepertős csuszát. Abban azonban már minden orvos megegyezik, hogy a szesz csak serkentő lehet, nem pedig erőfejlesztő. Oktalan dolog, ha gyermeknek adnak bort, mintha különösen a vörösbor szaporítaná a vért. A gyermek idegeire mérgezően hat az alkohol s idegessé fokozza a gyógyítani szándékolt gyengeséget. A gyermeket táplálni kell, nem pedig gyógyitgatni. Okos öreg orvos azt szokta mondani: „zab kell a fiatal csikónak,nem ostor, ez csak a vén gebének való!“ Fényes eredményt érhet el az antialkoholista-mozgalom, ha a gyermeknépet menti meg a szesz romboló hatásától, ha a szülő gondolkodásába beleoltja azt a tudatot, hogy gyermekeknek még holmi, szép pirosra festett likőrt se adjanak. Aztán még arra kell mindnyájunknak törekedni, hogy a pálinkaivás korlátozásával küzdjünk az iszákosság ellen. De ne szertelenkedjiink. A pénzügyminiszter vessen mentői nagyobb adót az erősebb szeszekre, de tegye olcsóvá adómentességgel a természetes bort. Most bizony úgy vagyunk, hogyha az orvos valami közrendü betegének azt tanácsolja, hogy hagyjon föl a pálinkaivással, inkább bort igyék helyette, azt szokták felelni: Szegény ember vagyok nem telik borra. Inni pedig csak kell. Azzal ne áltassuk magunkat, hogy szürke teóriákkal évezredes szokásokról azonnal szoktathatjuk le az emberiséget. De meg kell menteni a nemzetet az iszákosságtól. Azonban kétszínű és igy erkölcstelen közgazdasági politika volna, ha régi hírét akarnókvisz- szaszerezni a magyar bortermelésnek, csak azért, hogy a külföldet lássuk el jó magyar borral, a magyar népet pedig a pálinkaivás sorvasztó veszedelmének engednénk át.

Szigorúan büntetni kell a borhamisítást. Ma már túl vagyunk a természettudományoknak azon a materialista korszakán, amikor még azt hirdették kémikusaink, hogy amit az elemzés adatai szerint megtudott alkotó részekből össze tudták vegyíteni, az ugyanannyit ér, mint az igy utánzott eredeti. Mosolyogtak a magyar emberek azon az állításán, hogy a műbőr fejfájást okoz, a jó természetes borról pedig azt vallja, hogy az egyik hegy leve lelkesít, a másik vidámit, a harmadik busit, a negyedik haragít, pedig a radioaktivitás mai korszakában talán ez se olyan lehetetlenség. Hiszen a természetes ásványos vizeket ilyenformán védik a kotyvasztott mesterséges ásványvizek ellenében. Pedig szó a mi szó, igen megrendült a jó magyar bor hírneve Ezért hagyták ki a hivatalos német gyógyszerkönyvből a „vinum budense és vinum tokayense“ néven bélyegzett budai és hegyaljai borunkat, nem pedig azért, mintha a német orvosok már nem rendelnének jó bort a betegeiknek.

Az antialkoholista-kongresszus számadásából any- nyit megtudtunk, hogy olcsóbbak más ilyen tanácskozásoknál, mert a Budapesten ülésezett antialkoholista