Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1909-06-20 / 6. szám

Nagykároly, 1909- június hó 20.

IV?. évfolyam.

6. szám,

AZ ÉLET.

■V-Tí

VT *

i ('■

Az alkohol ellenes szövetség hivatalos közlönye.

v'V' í?4r/‘ K&u *

— Megjelenik minden hó 20-án. —

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Szatmár vármegye.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: £)r. Szentkirályi Sándor

az alkoholellenes szövetség titkára.

Előfizetési ár:

Egész évre ...................................... 4 kor.

Fél évre .. ............................. 2 kor.

Hi

rdetéseket, valamint a lap előfizetési árát felveszi a kiadóhivatal.

Egy derék zsidó kocsmáros.

625 községben, melyek foltonkint vannak elhin- tődve Bácsbodrog, Szabolcs, Zala, Vas, Heves, Torontói, Bihar és végül Pestmegyében az összes kocsmák ünnep és vasárnap egész napon át másnap reggelig csukva vannak. Még utcán át sem fordul elő ital kimérés. Ezt az örvendetes jelenséget elsősorban a járási főszolgabíró a községi és körjegyző uraknak, másodsorban a községek képviselőtestület cinek köszönhetjük.

Eleinte a kocsmárosok között nagy riadalom támadt — futkároztak hivataiból-hivatalba — hol egymás kezébe adták az ajtókilincseket. Felebbezéseket és feljelentéseket küldözgettek mindenhová, érvelve, hogy nemcsak ők, hanem még az állam is tönkre fog menni, ha vasárnap nekik csukva kell tartaniok az üzletüket.

Mint kuriózumot felemlítjük, hogy egyik főszolgabíró ellen 16 mond tizenhat aljasabbnál-aljasabb tartalmú feljelentés ment a felettes hatóságokhoz. Persze visszakerült mind a semmiségbe, a feljelentők pedig fogházat ültek és ráadásul egy csomó pénzbüntetést fizettek.

A tömeges kocsma bezárás 3 hónap alatt körülbelül két éve történt, azóta is szórványosan veszünk liirt itt-ott a kocsma bezárásokról.

Ma már azok a kocsmárosok, kik a képviselőtestület és a közigazgatási hatóság kényszere alatt becsukták a kocsmáikat, nagyon helyeslik a dolgot. Azt mondják: amit vesztettünk a réven, azt megnyertük többszörösen a vámon. A hét egy napján nekünk is van szabad napunk. Az ital-fogyasztás szemmel láthatólag a borra megy át, azt pedig elég olcsón helyben még kitolt fizetési batáridőre is betudjuk szerezni. Ezért olcsóbban tiszta és jó italt tudunk adni a vendégeinknek. Ami pedig a fő, az ital ára községünkből nem vándorol ki, mint a pálinkáért kiadott pénzünk.

Üzleti szempontból is nagyon előnyös reánk, mert a fogyasztás cgyenletesssé vált, munkanapon fizetési képessége szerint visz haza vagy fogyasztja az italt a

kocsmában. Sőt most már mindig ritkább és ritkábban fordul elő olyan vendég, ki a hitelt veszi igénybe. Ellenben mint csukás előtt volt. Egész héten nagyon kevés volt az ülő vendég, alig árultunk valamit. Hanem vasárnap még kisegítő árusítót isi kellett igénybe venni, ki bennünket ahol lehetett meglopott. Az elfogyasztott ital legnagyobb része a hitelezés táblájára került, melynek nagyrésze . oda veszett. Aki hitelt nem kapott, az garázdálkodott és a jól fizető vendéget pedig elcsalta olyan kocsmába, hol neki is még hiteleztek.

íme tehát azokban a községekben, hol ünnep és vasárnap belettek csukva a kocsmák, a föld meg nem indult a gazdától pedig a termést meg nem tagadta. Áfák bánatukban ki nem száradtak. Az emberek gyászba nem öltözködtek, más községekbe nem vándoroltak. A kocsmárosok nem mentek tönkre, sőt még az állam sem került csődbe, most is, mint azelőtt, pontosan teljesíti a fizetési kötelezettségeit úgy idehaza, mint külföldön.

Mozgalmunk ezen szép eredménye egy uj haj fással gazdagodott, mely különlegességénél fogva joggal számot tart arra, hogy arról, lapunk vezető helyén megemlékezzünk.

Az alsóveresmarti lelkész és a körjegyző buzgól- kodása folytán Dávid Iczig a saját elhatározásából ünnep és vasárnap a kocsmáját bezárva tartja. Ez egy magában véve még nem olyan tény, mely különösen kiemelendő lenne, miután az italkimérők között is sok humánusan gondolkodó és intelligenciával biró egyénre találunk és most már ha ilyen határozza magát arra a dologra — csak ,azt mondhatjuk róla, hogy elővette a jobbik eszét. De ebben az esetben — más motívumok játszanak közre — és ezek a motívumok teszik érdekessé a dolgot.

Dávid lezig, már a neve is elárulja, hogy tincset és kaftánt hord. A szombatot szigorúan betartja. Továbbá ama zsidó családok sarja, kik miatt a határon rendőri kordon van húzva, hogy Galicziából hozzánk mint a sáskák be ne vándorolhassanak. Hisz még a magyar zsidók is őket a rósz tulajdonságaikért úgy