Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-05-20 / 5. szám
4 AZ ÉLET. A községi jegyző erre néhány szóval vigasztalja az asszonyt, azután felkéri, hogy küldje be az urát. Itt a községházában majd fog a lelkére beszélni, hogy a pálinkaivást, habár egyidőre is hagyja abba. Ha sikerül őt erre megnyerni, több mint bizonyos, hogy a mértéktelen ivásról le fog szokni. A jelentkező fécj előtt a szövetség által megküldött könyvből, mely az alkohol káros voltát kimerítően tárgyalja, egy kis szakaszt felolvas, vagy azt olvasás végett neki átadja, esetleg csak egy pár szóval abból egy részletet megmagyaráz, azután a jóság és szeretet szavaival felkéri, hogy a pálinkaivással legalább egy időre hagyjon fel. Megy az, csak egy kis akaratra van szükség. — Lássa az alkohol leginkább csak a jó embereket és a tisztességes családapákat keríti hálójába, tehát azokat, kikre a községnek legnagyobb szüksége van. Akik úgy mint maga, a pitymalló hajnaltól még a csillagok feljöttéig is, ha a szükség úgy kívánja, heteken keresztül egyenlő kitartással bírnak a rengő kalászos táblában, vagy a réteken rendet-rendre kaszálni, annak csak akarnia kell és képes a pálinka ivással egy időre felhagyni stb. Az ilyen kitanitás rendesen meghozza a várt gyümölcsöt. O maga kijelenti, hogy egy időre megkísérli a pálinkaivást abban hagyni. Erre a községi jegyző felkéri, hogy legyen pártoló tagja az alkohol ellenes szövetségnek, és mint ilyen, a taggyüjtő könyvben Írja alá a következő nyilatkozatot, melynek természetesen a viszonyokhoz simultan kell fogalmazva lennie: Nyilatkozat: Én Nagy János földmives, a községi jegyzőnk előadása után most már magam is beösmerem,hogy a pálinka ivás úgy a testi, mint a lelki egészségre egyaránt igen káros, arról leszokni kívánok, ezért pártoló tagja leszek az alkohol ellenes szövetségnek és mint ilyen, a mai naptól számított Vs—3 évig a pálinka és ezzel rokon egyébb égetés utján előállított italok élvezetéről lemondok. Ha ezen komolyan tett ígéretemet meg nem tartanám, a megszegéstől számított 8 nap alatt ezennel önkéntesen felajánlott pénz- büntetés címén X község (ahol lakik) szegénypénztára javára köteles vagyok 20 koronát befizetni. Keltezés stb. Ezen pénzbüntetés szükség esetén be is hajtható. Ez a munkairány az első hallásra, vagy az első olvasásra valami lehetetlen dolognak tűnik fel. A földmives, a kisiparos, no még az intelligens ember fog ilyen nyilatkozatot aláírni, mely még ráadásul pénzbüntetéssel meg van paprikázva, egyenesen nevetséges és hiú erőlködés, esetleg enyhén szólva, olyan ideális eszme, mely az álmodozók országába utasítandó stb. Ámde a tapasztalat mást mond! Amely községben taggyiijtőkönyv van, melynek czélja és rendeltetése a beszélgetések révén mára köztudomás szárnyaira került, ott maguk az asszonyok addig ostromolják a férjeiket még ha kevésbé iszákosak is, mig a nyilatkozatot alá nem írják. Maguk az aláírók pedig tovább másokat rábeszélnek az aláírásra. Az szálló ige, hogy a példa vonz itt kitünően érvényesül. Látják a faluban, hogy a nagymértékben pálinkaivók, jnint Nagy János, Héder Pál, Kovács István, kik hébe-korba hetekig emlékbe maradó különleges dőzsöléseket csináltak, Uramfia mostan még a kocsma tájékára sem néznek. A helyett ünnep és vasárnap a körbe mennek olvasni, vagy kiülnek a ház elé a nagy diófa árnyékában levő padkára és ottan diskurálnak egy pár szomszéddal, kik őket felkeresték. Ez újabb és újabb követőket gyűjt a tagkönyben. Igen sok helyütt a járási föszolgabirák is "gyakorlatba vették a taggyüjtést. A kihágási ügyek elintézése után atyai szeretettel és jósággal mondják a delikvensnek, látod fiam a pálinka vagy egyáltalában az ital mit művelted veled. Te különben szorgalmas, ügyes, derék legény vagy, kitől én, a község és szüleid csak jót várhatnánk, ha a szeszfogyasztással alább hagynál. Próbáld meg fiam, csak egy kis rendszeres önmegtagadásba kerül. Írj alá egy nyilatkozatot, hogy Va—1 évig pálinkához (esetleg a körülményekhez képest semmiféle szeszes italokhoz) nem nyúlsz, annak élvezetéről ezen idő alatt lemondasz. Ha kísérteibe jönnél, az aláírásod mindig figyelmeztetni fog az adott szavadra, az meg fog téged óvni a csábítás közepett stb. Aláír, maguk a szülök nagy hálával veszik ezt az intézkedést, sőt önként maguk bemennek és a legény fiukért készfizető kezességet vállalnak a kiirt pénzbüntetésért. A főszolgabirák közül többen a falvakról beidézik a címeres, duhaj legényeket, kik a kellő kitanitás után szintén aláírnak ilyen nyilatkozatot. Eset még nem adta elő magát, hogy vagy egy is megtagadta volna a nyilatkozat aláírását! Legjobban a duhaj legény állja a sarat. Kisértések közepett szinte gőggel utasítja vissza az italt, mondva: A tekintetes járási főszolgabíró urnák parolát adtam, hogy egy évig semmiféle szeszes italt nem iszom, a szavam irás, tehát azt meg is tartom. Vásárok alkalmával még ac áldomás ivást is vissza utasítják. A kínálónak igen gyakran azt szokták mondani: — A főtisztelendő urnái alántam 10 pengőt megfizeti kend?! Akkor iszom egy pohárral. Természetes a kínáló nem érez hajlandóságot a 10 pengő lefizetésére és elmarad az áldomás ivás. A gyakorlat azt mutatja, hogy az aláírók közzül legtöbben esküvők alkalmával szédülnek meg, a sok kínálás, unszolás sőt csúfolódás következtében. Az el- bukottak egyik még pedig a kisebbik töredéke. Másnap szinte kárörvendőleg szidja önmagát, mondva, ha nem voltál legény a talpadon, most fizess. A kikötött pénz
