Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-04-20 / 4. szám
AZ ÉLET 7 A törvénynek második rendelete eltiltja a gyermeket a korcsmától, a mig tizennegyedik életévét be nem töltötte. A törvény még azt sem engedi meg, hogy a gyermek olyan helyiségbe belépjen ahol szeszes italt mérnek. A vendéglősök kérését, hogy a gyermekek számára várótermet rendeznek be, elutasitotta a kormány. A szülők tehát ezután, ha apró gyermekeiket magukkal viszik, nem látogathatják a kocsmákat. Szerencse és balszerencse. Nincs az a regényíró, a ki annyi furcsa és érdekes történetet tudna kigondolni, mint a mennyi napról napra lejátszódik a rendőrség műhelyében. Még abban a büróban is, a hol az elveszett és talált tárgyakat kezelik és őrzik száraz ridegséggel, ömlik a mese, mely valóság. Tévedjünk be most oda és ássunk ki elfelejtett poros aktákból egyet. A nehéz bőrönd. Szurtosképü kovácslegény állított be nemrég este a fővárosi rendőrségre, s egy nehéz bőröndöt czipelt be. — Így la! — fohászkodott neki — csakhogy behoztam. A Váczi-köruton találtam . . . Tessen írást adni róla! Abban a pillanatban megszólalt a telefon. A Hungária-szállodából beszélt egy, az izgatottságtól rekedt hang. — Báró N . . . Fedor vagyok! A nyugati pályaudvaron megérkeztem ma este. Feltettem egy fiakker bakjára a bőröndömet, s az egy fordulónál, észrevétlenül lerepülhetett. Mire a szálloda elé értünk eltűnt. . . — Már behozta egy kovácslegény — szólt közbe a tisztviselő. — Igen ?! Kérek egy rendőrt odaállítani a bőrönd mellé, s a megtalálót is tessék ott tartani, inig megjövök. Néhány perez alatt ott termett a báró. Szó nélkül neki esett a bőröndnek s idegesen kidobálta belőle a finom fehér- s ruhaneműt. Az alján egy nagy csomag feküdt. Felnyitotta s kerek 160 darab ezrest olvasott le. Most már megkönnyebbülten fellélekzett s a kovácslegénynek egy ezrest átnyújtott jutalmul. A szegény ember megzavarodva nézte azt a nagy czifra papirt . . . Aztán nagyot köszönt és elrohant. Nem telt el egy óra sem, megint ott volt a fő- kapitányságon. De egy kicsit részeg volt az ipse, no meg rendőr jött rögtön utána. — Jelentem alássan 1 — szólt a rendőr — ezt az embert gyanú okának miatt előállítottam. Bepálinkázott és oszt’ ezzel az ezressel fizetett. Aszongya, hogy találta, pedig biztosan lopta valahonnét . . . — Pedig az egyszer neki van igaza! — hagyta rá a rendőrtisziviselő — vigye csak vissza. Igenis az ezrest találta ez a becsületes ember. A rendőr a fejét csóválta, a kovácslegény pedig megint csak megköszönte a tekintetes urak hozzá való jóságát és elbotorkált .. . A kovácslegény, ki talán addig 100 koronát sem mondhatott magáénak egy summában; gazdag embernek képzelte magát — még pedig olyannak — ki a pörölyt most már sutba is dobhatja és munka nélkül kedvteléseinek élhet. — A főgyönyörüségét az ivásba lelte. A szánandó embernek az 1000 korona jutalom vesztét okozta. 9 Eleinte mig százasokat válthatott, a finom boroknak adott előnyt, a mikor már csak egy pár darab volt belőlük az édesített pálinkákra került a sor. A pálinka hamarosan lerészegitette — a mint a pálinka mámorát kialudta — újra ivott és megint ivott, megkapta az alkohol mérgezést, vagyis a delirium-trémenst — mely közelebbről meghatározva nem egyébb, mint iszákossági őrjöngés — ebben a rohamában pedig felakasztotta magát, A szerencsétlen ember, ha örömében nem az ital karjai közzé veti magát — hanem eszének jobbik részétől kér tanácsot — az 1000 koronával elvonul egy kisfaluba, hol önállósítja magát, családot alapit; a munkás polgári társadalmunk egy családi tűzhellyel bíró hasznos tagot nyert volna benne. Alkohol ellenes előadás a honvédeknél. Ma már köztudomású, hogy a tüdővész, a vérbaj és az alkohol népünk három legpusztítóbb, legfélem- letesebb ellensége. A katonaság, melynek egyik főrendeltetése, hogy a nemzettől távoltartsa a külellenséget, az ország is a maga érdekében cselekszik, ha figyelmét ráirányítja az említett bels í ellenségekre, melyek több emberéletet pusztítottak már el, mint a legvéresebb háborúk. A honvédség, mely mindig a kor teljes szinvona- I ín áll, elsőnek rendszeresítette az alkoholellenes előadásokat a legénység részére. A soproni 18. honvédgyalogezred legénysége részére még Sváb Alfréd, a volt ezredparancsnok gondoskodott arról, hogy az alkohol veszedelméről szakszerű előadást halgathassanak. Azért annak idején fölkereste Tower Vilmos lakompaki lelkészt, mint az Alkohol ellenes Szövetség megbízottját, ily előadások tartására. Az előadás a honvédlaktanya hatalmas tornatermében történt, melyen a legénység csaknem teljes számban megjelent Vozári László őrnagy felügyelete alatt.
