Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1909-03-24 / 3. szám

6 AZ ÉLET. Egészen sötét lesz, csak a tengert látni. Foszforeszkáló fény gyűl rajta a halászok evezője nyomán s kékes fénynyel ég a kikötőbe szaladó gőzhajó orránál a lámpa, amely hosszú fénysávot hagy maga után. Csendes, illatos, fénytelen az éjszaka, csak egy­néhány ^csillag függ világitó toronyként á sötét égen ... A városba megyünk. A pazarul világított kávéház előtt minden asztalt vidám nép foglal el. Egy kis ze­nekar érzelgős dalt játszik. — Mazuina! — kiált felénk a szélső asztaltól egy franczia tiszt. Mazuina félénken szorul hozzám és súgja: — Non ... non, Je ne veux pas I Je ne veux pas ! (Nem, nem, én nem akarom ! . . . Nem akarom ! S elbúcsúzik tőlem s a bucsuzáskor gyermekesen csókolja meg kezemet . . . s mezítláb fut a városba... Én a kávéházban maradok s absent-gommer-t kérek. Megiszom a zöld mérget . . . és . . . De a konyak elfogyott, a pálinkás üveg is kiürült. Nyelve akadozott, a színes képek elhomályosultak. S erre valami rettenetes dolog történt: felesége lépett a szobába, az is részeg volt, alig állott a lábán s hangosan siránkozott nyomorult élete fölött. A férfi kérte, hogy hallgasson. Nem hallgatott. Kergette a szo­bából, de nem ment. Végre csúnya verekedésbe fogtak. Széjjelválasztottam őket. Klaudia ordítozott: — Elment az esze . . . Nem is gondol a meg­élhetésre, azért pusztulunk el a nyomorban. Igaza volt. Egy kis pénzt adtam nekik s majdnem futva me­nekültem arról a pálinkaszagos részeges tanyáról. A konyhában részeg asszonyok czivódtak s a lép­csőn is egy rongyos nadrágos részeg ember hevert. Az angol törvények furcsasága. Az angol törvényekben sok a furcsaság. Előfor­dul, hogy csekély vétségeket igen súlyosan büntetnek, mig máskor nagy bűntények megboszulatlanul marad­nak, vagy nevetségesen kis büntetés jár értük. Az an­gol büntető törvény szerint az éjszaka alatt az esti 9 órától reggeli 6 óráig terjedő időköz értendő. Minthogy az éjjel elkövetett rablást sokkal szigorúbban büntetik, mint a nappali betörést, ha valaki nyáron reggeli há­romnegyed 5-kor követi el a bűnt, sokkal súlyosabb büntetést szenved, mint az, aki télen reggel csak egy perczczel is 6 óra után követi el. A vasutat Angliában nem tekintik nyilvános helynek. Ha egy iszákos em­bert nem nyilvános helyen tartóztatnak le, azt nem le­het elitélni, miért is, ha egy részeg embert a vasúti vágányon fekve találnak, azt nem büntetik meg, de ha az utczán csípik meg, akkor becsukják. Az angol törvény még a rablógyilkost is csak ak­kor bünteti, ha áldozata 366 napon belül meghal. Egész sorozatát lehetne előszámlálni ezeknek a furcsaságok­nak, amelyek felett már maga az angol polgár is ne­vet. Ezért újabb időben akczió indulf meg, amely a törvények reformálását tűzte ki czéljául. A pálinka halottjai. A tótaradáczi borzalmas eset egyenesen rémületbe ejtő. Annak részleteit ha olvassuk önkéntelenüi ökölbe szorul a kezünk és lázadásba menő indulatunk szinte késztet bennünket arra, hogy pusztulást és pusztítást hintsünk a pálinkát áruló lelketlen kecsmárosok közzé. Tótadarász egy kis község Nagybecskerek határa tövében, melynek kocsma jogait mindenféle hájjal és zsírral kikent és kibélelt emberek bírják, kik mestersé­gük piszkos részleteit a közzel fekvő megye székhely­ben társaiktól jól elsajátították. Kitünően értenek ahoz miként adjanak túl az' italaikon. Abban pedig már mű­vészek, hogy miként kell tojás tánczot járni a kihágási törvény §. §-ai között, a nélkül, hogy megsebezzék magukat, vagy a §-ust megsértsék, esetleg az ellen vét­senek. A község egyik kedvelt és jó módú embere Za- horecz János meghalt. A régi falusi szokáshoz híven a rokonok, jóismerősök és barátok torra gyűltek az el­hunyt házánál, számszerűleg lehettek vagy ötvenen. Halottat elsiratni gyűltek össze és ugyanakkor nem gondoltak arra, hogy egyik másikuk torára is jöt­tek. Vagy arra, hogy mire a hajnal csípős hidegével beköszön 14-en mereven érzéketlenül, élettelenül fog­nak feküdni szobában ajtó küszöbb mellett, vagy sza­naszét fészerben istálóban és még az udvaron. Tehát halállal ülték meg a halott emlékét a sira­tok nagy része maguk is utánna mentek annak a kit megsirattak. A kocsmából két hordó pálinka került a halottas házhoz. Ez okozta a bajt, a veszedelmet. A szokáshoz híven a torra összegyűlt embereket az özvegy kinál- gatta az itallal; neki is azt az Isten verése italt addig kínálták vissza mig alkohol mérgezést kapott és ő is holtan bukott fel. A törvényszék és a közigazgatás egyesült erővel indította meg a vizsgálatot. A vizsgálat vezetőinek 6 orvos áll rendelkezésükre, hogy minden kétséget kizá­rólag megállapíthassák valljon a pálinkát adó kocsmá- ros nem kevert e a pálinkába olyan dolgokat, melyek­ből ha nagyobb mennyiség kerül a gyomorba mérge­zést okoz. Vagy egyenesen ezt a nagy szerencsétlensé­get egyedül a pálinkának túlságos élvezete okozta. Annyit azonban már eddig is megállapítottak, hogy életben maradottak között, kik régebben a pálinkaivásnak hódol­tak, egytől-egyig tüdőgyuladást kaptak. Ezt pedig egye-

Next

/
Thumbnails
Contents