Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-09-20 / 9. szám
6 AZ ÉLET. — Meghalsz: — ordította dühösen, a művésznő azonban, aki nem veszítette el lélekjelenetét, gyorsan magára zárta az ajtót és így szerencsésen megmenekült. A nagy zajra a cseléd feliánnázta a házmestert, rendőrt hívott, aki aztán lefegyverezte a garázda embert és bevitte a Vili. kerületi kapitányságra. A revolver, egy kilenc milliméteres Browning, meg volt töltve, ami megdönti a merénylőnek azt az állítását, hogy csak meg akarta ijeszteni a nővérét. Mámor után. Jászai Ignácot a kerületi kapitányságon nyomban ki akarták hallgatni, de most részegségében szavát sem lehetett venni, éjszakára bezárták egy cellába. Ma reggel aztán vallatóra fogták. Vallomásában a következőket mondta jegyzőkönyvbe a rendőrtisztviselőnek: — Jóformán nem is emlékszem arra, hogy mi történt az éjszaka. Csak érzem, hogy borzasztóan fáj a fejem és tudom, hogy nagyon be lehettem rúgva. Azért haragudtam a nővéremre, mert ki akart játszani. Gödöllőn van egy kis családi házunk, amelyben egy Tóth Péter nevű szíjgyártó lakik a feleségével. Miután a házbért nem tudta megfizetni, a nővérem megszánta és egyszerűen elengedte neki, a feleségének pedig még egy viganót vett a tetejébe. Ebbe már nekem is van beleszólásom. Felmentem hát a nővéremhez és követeltem tőle a házbérnek rám eső részét mit nem kaptam meg ezért: én revolvert rántottam, rászögeztem, de nem azért, hogy lelőjjem. Mindössze rá akartam ijeszteni. Jászai Ignácot a kihallgatás után szabadlábra helyezték, de a rendőrség tovább folytatja ellene az eljárást. Jászai Mari előadása. — A fivéremmel, aki sajnos, erőszakos természetű és iszákos már régóta megszakítottam minden összeköttetést. Testvéri összeköttetésről jóformán szó sem lehetett közöttünk. Amikor szegény édesanyám meghalt, én hétesztendős voltam, ő ötéves. Én magam küzdöttem egész életemen át, róla csak alig hallottam hirt. Csak akkor került a szemem elé, ha szüksége volt valamire. Ha lehetséges volt, nem tagadtam meg tőle semmi támogatást. Kisegítettem a pénzzavarából és az volt a vágyam, hogy embert faragjak belőle. Szilágyi Dezső bevitte a törvényszékhez írnoknak; itt avanzsált is: irodatisztnek nevezték ki. Italra adta magát és úgy hallom, hogy az utóbbi időben szinte állandóan részeg volt és alig látta valaki józan állapotban. A tegnapi merénylet nem az első; három ével ezelőtt is követett el ellenem merényletet. Tegnap este egy fővárosi orvostanár volt nálam látogatóban. Darabot irt, amelyet felolvasott előttem. Amikor elmentünk otthonról, a fivérem tükrészegen ott fetrengett az előszobában. Borzasztóan szégyeltem magamat. Nagy nehezen lehetett csak eltávolítani. Elment — tovább inni. Előbb az Ehrn-féle vendéglőbe tért be, a honnan azonban kidobták, ki azután hogy kidobták, egy közeli kocsmába ment, ahol aztán teljesen leitta magát. Hazaérve megint ott találtam. Összeszidtam és szemrehányásokat tettem neki, amiért nem akar megjavulni. Ez volt a válasza, hogy adjak neki pénzt. Erre kiutasítottam a lakásból, ő nekem rontott, mire ellöktem magamtól és bemenekültem a másik szobába. Revolverrel a kezében akart utánam jönni, de szerencsére még sikerült idejében bezárkózni. Gödöllőn nincs házam, tehát a felerésze nem lehet Jászai Ignácé. Az idén künn sem voltán Gödöllőn, mert az egész vakációt Rajeczen töltöttem. Az egész házmesét mármoros állapotában találta ki tehát. Nem hiába dolgozom én lelkem és testem egész erejével a pálinka ellen. íme, a testvérem vérében tör rám mint gyilkosom a gyilkos méreg: a pálinka, melyet korlátlan mennyiségben szolgáltat neki, a becsületéért, az én becsületemért, az én lelkem nyugalmáért, mindnyájunk biztonságáért a gondviselőnk : az — állam. És talán ha majd tényleg sikerült belém lövöldöznie négy-öt revolvergolyót, mert nem leszek mindig olyan szerencsés, mint tegnapelőtt, hogy a testén átugorva megmeneküljek és dolgozni menjek, — talán ha sikerült rögeszméjét végrehajtania és engem kitörülnie az élők sorából, akkor majd, talán öt is ártalmatlanná teszik. De addig mindig visszaadja neki a rendőr a kezéből csak az imént kicsavart revolvert 1 ? Oly érthetetlen ! Ki mitől leginkább fél, az azt bizton utoléri. Nos, ime rám is rámszakadt a szégyen. Az órásoknál. Jászai Ignácnak régebben volt egy jó és kényelmes mellékfoglalkozása is: a budapesti órássegédek betegsegélyező pénztárának titkári állását töltötte be. Ettől azonban meg kellett válnia egy esztendő előtt, a mikor a pénztárakat államosították, German Gyula, a budapesti órássegédek ipartársulatának elnöke, ki hivatalos főnöke volt Jászainak, munkatársunk előtt a következőképen jellemezte Jászai Ignácot: — Tizenöt esztendőt meghaladó időn keresztül titkára volt Jászai az órássegédek betegpénztárának. Ő referált az üléseken és bizony sokszor kellemetlen hatást tett ránk. Több ízben kellett figyelmeztetni, hogy tartózkodjék a szeszes italok'élvezetétől, Tavaly, mikor a pénztár beolvadt a budapesti munkásbeteg- segélyző-pénztárba, Jászai elveszítette állását, ami természetesen elkeserítette. De nem lehetett segíteni. Én jóindulattal voltam iránta és három havi végkielégítést utalványoztam neki. Jászait tegnap este látta a fiam, amint két rendőr vezette karjánál fogva. Úgy látszik nem lehetett normális állapotban, a rendőröket letegezte és folyton azt mondta, hogy ő kalapot emel a rendőrség előtt.
