Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-07-20 / 7. szám
Hl. évfolyam. Nagykároly, 1908. julius hó 20. 7. szám AZ ÉLET Az alkohol ellenes szövetség hivatalos közlönye. — Megjelenik minden hó 20-án. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: n Nagykároly, Szatmár vármegye, #=Felelős szerkesztő és laptulajdonos: £)r. Szentkirályi Sándor az alkoholellenes szövetség titkára. Előfizetési ár: Egész évre ...................................... 4 kor. Fél évre .. ............................. 2 kor. Hi rdetéseket, valamint a lap előfizetési árát felveszi a kiadóhivatal. Ä mezőség memoranduma. A koiozsiEegyei, mocsi járás értelmiségének memoranduma a belügyminiszterhez. A nép érdekében. A nagykiterjedésü kolozsmegyei mezőségnek van egy tátongó sebe. Az iszákosság, mi a máskülönben is szegény népet anyagilag, szellemileg és erkölcsileg egyaránt sorvasztja. A mocsi járás főszolgabirája, kinek hatásköre alá 27 község tartozik, felismerve a bajt s az erélyes népmentöakciönak halaszthatatlanságát, saját hatáskörében, de összhangban a felsőbb hatóság intencióival 2121—907. szám alatt oly tartalmú rendeletet bocsátott ki, bogy a járás területén 1907. évi október hó 1-től kezdődőieg minden korcsma szombat esti 6 órától hétfő reggeli 6 óráig, továbbá az uj- és ó-nap- tár sátorosünnepein zárva tartassák. Ezt a rendeletét a járás területén lakó nehány korcsmáros sérelmesnek találta s megfelebbezte a pénzügyminiszterhez, honnan érdemleges elbírálás végett a belügyminiszterhez került. Nehogy az oly üdvös, hivatkozott rendelet éppen a viszonyok nem ismerése miatt visszavonassék, a járás értelmisége alapos memorandumot szerkesztett s azt számos, az egyes községekből eredő aláírással a belügyminiszterhez a napokban nyújtotta be Gaál Gyula a kolozsi kerület országgyűlési képviselője. Mozgalmunknak szolgálatot teszünk azzal, mikor az említett memorandumot egész terjedelmében leközöljük, mi bizonyára komoly gondolkozásra ösztönöz mindenkit. Nagyméltósúgu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Kolozs vármegye mocsi járásából mi alólirottak a legnagyobb tisztelettel s épp oly bizalommal fordulunk Nagyméltóságodhoz alázattal kérve, hogy bizalomteljes folyamodásunkat kegyeskedjék magas figyelmére méltatni. Fájó érzéssel látjuk, hogy a mocsi járás népe évtizedeken keresztül anyagiakban nemhogy erősbödött volna, sőt rohamosan visszaesett. Erkölcsi érzéke a semmivel határos e népnek. Élete nem is élet, hanem tengődés. Öntudatos eldretörekvés helyett az apathia, a közöny karjai között alszik e nép, a mocsi járás népe. A lakosság szellemileg is, testileg is degenerálódott s mert kiáltó szükség fekszik viskóinak küszöbénél, bátran lemerjük jegyezni, hogy nincs nép hazánk 63 vármegyéjének határain belül, mely szegényebb, igénytelenebb, apaihikusabb volna, mint a kolozsmegyei mocsi járás népe. Ennek a népnek érdekében és nevében jelenünk meg nagyméltóségod előtt bízva, kérve, hogy bölcs figyelme, jóindulata, humanizmusa áilitsa meg, tartóztassa fel népünket azon a lejtőn, melyen menthetetlenül gurul lefelé egész tömegében. Nekünk — kik e nép között élünk — kik szóval, példával, tanítással, támogatással hathatunk e népre, az a sajnálatos tapasztalatunk van, hogy a mocsi járás népe faji, vallási és egyéb tekintetek nélkül, az alkohol élvezetének, az iszakosságnak hódol, annak karjai közé dobta magát. Jobb sorsban élő, vagyonosabb vármegyék népe korántsem fogyaszt akkoira százalékot az alkoholból, mint a mocsi járás népe. És mert ágról- szakadt, mondhatjuk napszámos elem alkotja a lakosság zömét, az anyagi stagnálásnak, a szellemi ener- váltságnak s az oly gyakori kihágásoknak okát a mértéktelen s rendszeres korcsmázásnak tudhatjuk be csupán. Ilyen állapotok között egy jobb jövő hajnalának közeledését jelentette nálunk ez a járási főszolgabírói rendelet. Nagyméltóságu Miniszter Ur! Reményeinkben nem csalódtunk. Az 1907. évi október hó 1-e megváltoztatta a mezőségi nép életét. Rövidebb a terminus, hogysem anyagi jobblétről, észlelhető javulásról szólhatnánk, de arra már most igazságos lélekkel rámutathatunk, hogy a korcsmái zárórák erélyes, kívánatos és várva-várt rendezése a kihágási eseteket felényire redukálta a járás területén. Tudomásunk és illetékes helyről vett értesülésünk szerint az idézett 2121—907. számú főszolgabírói rendelet kibocsátásától 1907. évi október hq
