Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-04-20 / 4. szám
« 6 A Z E L E T szereket. Hiába, a tehén napról-napra soványabb lett. A bognármester bujábau teljesen az italnak adta magát, amikor egy jóakarója, aki eddig megőrizte inkognitóját, pálinkázás közben fel nem világosította : — Tehenedet boszorkány rontotta meg, nincs más mód, mint házadhoz csalni azt a gonosz vén banyát s elapadt tehened visszanyeri tejét. A jóakaró tanácsára Wohlmuth ollóval keresztet nyírt ki a hű állat hátán. Aztán megfejte s imádságot mormolva a pár pohár tejre, egy konyhakéssel keresztvágásokat tett s az igy preparált folyadékot a küszöbre locsolta. Alig végezte el bűbájos hókusz-pókuszát, betoppant özvegy Melherits Mártonná 72 éves asszonyt, aki faluszerte boszorkány hírében állott. — Hallom Franczi, hogy beteg a tehened. — Ahá — üvöltött a bepálinkázott ember — hát előbujtál, de most emberkézbe jutottál. Fogadom Istenemre, hogy többé nem fogsz tehenet megrontani. Ezzel agyba-főbe verte a vén banyát, kiczipelte az udvarra s ott annyira összerugdosta, hogy a szerencsétlennek több bordája eltörött s harmadnapra meghalt. A pestvidéki törvényszék előtt a vádlott ma ártatlanságát hangoztatta s menyre-földre esküdözött, hogy özvegy Melharits Mártonná csakugyan boszorkány volt. A bíróság dr. Dushegyi Gyula védelme után erős felindulásban elkövetett halált okozott súlyos testisértés miatt nyolcz hónapi börtönre ítélte Wohlmuth Feren- czet, aki felebbezett az ítélet ellen. A kóborlás psychológiája. Tudósok állítják, hogy a kóborlás az elme bizonyos betegségének a jele; a kóborló emberek tehát tulajdonképen nem normális eszüek. Ugyancsak rokonbaj ezzel a koldulásra való hajlam. Mendel tanár Berlinben 85 kóborló koldust figyelt meg; ezek közül hat örült volt, öt hülye, nyolc epilentikus és ötvenkettő korlátolt elmeállapotú. Bontoffer Berslau koldusait tanulmányozta; úgy találta, hogy hetven százalékuk a katonai szolgálatra alkalmatlan volt. azt is megfigyelte, hogy az esetek ötven százalékában a szülők is öröklött elmebeli fogyatékosságban szenvedtek. A megfigyelt emberek egyhar- madrésze vele született általános gyengeségben szenvedett, 70° o-a pedig alkoholista szülőktől származott. Igen tekintélyes részüknek az anyja szoptatásra képtelen volt. A mi a legnagyobb fokú degenerálodásnak a tanúság tétele ; mig a szerzett elmebaj, legtöbbnyire a paralizis, mintegy hat százalékra szoritkozik. Az a jelenség, hogy az emberek oly nagy része alkalmatlan volt a katonai szolgálatra és hogy velük született gyön- geségben szenvedtek, arra mutat, hogy ezek nem a külső környezete hatása alatt lettek satnyák és a társadalomra nézve hasznavehetetlen egyének, hanem már olyanoknak születtek. Hires szociológusok : Florium, Cavaglieri, Bonget, stb. azt állítják, hogy a kóborlás psychológiájának legtipikusabb jellemvonása a figyelem és az akarat teljes hiánya, párosulva a testi munkától való irtózattal. Ez az oka annak, hogy a nemes emberbarátok minden abbeli igyekezete, hogy a koldusokat és kóborcigányokat rendszeres munkára szoktassák, eddigelé hajótörést szenvedett. / Párizsban például a munkaközvetítő intézet adatai szerint 480 koldust hívtak négy frank napszám mellett munkába; 312 elfogadta az ajánlatot, de csak 174-en áltak munkába; ezek közül 54-en félnapi munka után két frankot előre kikértek ebédre, de egy se tért vissza közülök; 68-an végigdolgozták a napot, de amikor megkapták a négy frankot, valamennyi odább állt: 31-en két napig győzték a munkát, mig a rendszeres, tartós munkát, 174 közül mindössze 18 szokta meg. Az elmúlt télen egyetlen egy párizsi elhelyező intéző naponta átlag 700 foglalkozás nélküli egyént látott el élelemmel és szállással. Valamennyinek előnyös ajánlatot tettek, csakhogy munkába álljanak; 100-an vállakoztak rá, de csak 55-en álltak munkába, s két nap múlva ezek száma is kettőre olvadt le. Mig a filantrópok nemes igyekezettel és rábeszéléssel iparkodnak a sehonnai emberekből munkást faragni, addig a norvég parlament szigorú törvényt hozott a kóborlás ellen. Minden olyan egészséges és ép emberre, aki dolgozni nem akar, a rendőrség teszi rá a kezét s hivatalból rendeli ki munkára. E szigorú törvények értelmében minden ép és egészséges ember köteles a feleségét — még ha el is vált tőle — eltartani, gyermekeit — még ha törvénytelenek is azokat — fölnevelni. Norvégiában különben sem nehéz munkát adni az embereknek, mert ott még roppant nagy műveletlen földterületek várják a munkáskezet. Ha valaki a részére kijelölt munkát otthagyja, vagy akit rósz magaviselet miatt onnan el kell űzni s egy éven belül ismét kóborlásra vetemedik : másfél évi, vagy ismétlődés esetén három évi kényszermunkára Ítéli a törvény. Ez a büntetés szabadságvesztéssel jár és csak akkor kap enni az illető egyén, ha munkájával kiérdemelte az élelmét. Még a vándor kereskedőknek is állandó lakóhelyet kell vállasztaniok, különben azokat is kényszermunkára Ítélik. A koldusokat, még ha mesterségük van, is, tiz napra lecsukják. Ha valakit nyílt utcán részegségen érnek, érzékeny pénzbizsággal józanitják meg; ha ez sem használ, s három éven belül kétszernél többször esik ebbe a hibába, fogságba vetik. Visszont az állam a legmesszebbmenő segítségben és gyámoli- tásban részesíti azokat, akik dolgozni akarnak,
