Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-03-24 / 3. szám

AZ ÉLET 7 gyűrűvel kezdődik, de már ekkor is azt a célt szolgálja, hogy az apró leány e külsőségek révén kiváljék a többi leány közztil. És ez a külső hatásvadászat vele nő, vele fejlődik s hova-tovább megrögződik benne a tudat, hogy ő csak akkora értéket képvisel, amekkorát ezek a külsőségek kölcsönöznek neki. Az önérték emelése két­ségkívül legjelentősebb tényezője minden haladásnak és fejlődésnek, amelyet ma megunk körül látunk. Az erős vágy, hogy az értékünket folyton emeljük, forrása min­den nagyszerű alkotásnak, melyet a tudomány, művé­szet és technika felmutathat. De ez a vágy mindig újat és újat termelt. Ellenben a nőben felébresztett és tovább fejlesztett hiúság sohase termelt, csak fogyasz­tott. S e fogyasztásban bizonyára a legsúlyosabb vesz­teség, hogy elfogyasztotta a nőben az embert. Akik megdöbbenve kérdik, hogy hol van hát a morális érzék, mely a lopástól visszatartsa a nőt, azok gondolják meg, hogy a nagy szenvedélyek mindig tul- kiáltották a morál szavát. A kenyértolvaj jól tsmeri a tízparancsolatot, mely a lopást tiltja s' még ennél is jobban ismeri büntetőtörvényt, mely az eltulajdonítást fogházzal bünteti. De enni csak kell ! S az éhség fáj­dalmánál nem kevésbbé gyötrő az az érzés, amely a nőt elfogja, ha nem áll módjában hiúságát kielégíteni. A szenvedély szenvedély marad, akárminek a ki­elégítésére irányul. Wilde Oszkár egy pompás érteke- kezésben megírja Wainewright jellemrajzát. Wainewright iró és festőművész volt, akiben bámulatos szenvedéllyé fajult a régi porcellán- és elefántcsontmíívészet tárgya­inak a gyűjtése. E szenvedélye odáig ragadta, hogy méreggel kiirtotta családja egy részét, hogy a birtokuk­ban levő műkincseket igy magához kaparitsa. Megölte feleségét, annak két nővérét, sőt megtette azt, hogy egy rokonát halálesetre biztosította s három hét múlva megmérgezte, hogy az életjáradékon egy Antóniusz- korabeli vázát vásárolhasson. Idáig ugyan nem fajult a csipke és bársonygyüjtés szenvedélye, de a prespektiva már sejteti, hogy hol végződik tömérdek család nyu­galma és boldogsága, ha a leányról nem fejtik le azt, amit a szülői hóbort reáakgatott. Az italmérés korlátozása Angliában. Asquith angol kincstári kancellár benyújtotta az italmérési engedélyekről szóló törvényjavaslatot, amely mélyreható reformintézkedéseket tartalmaz. Az italmérési engedélyek számát Angliában bizo­nyos határidőn belül egységes elvek szerint fogják megrendszabályozni és e tekintetben az italmérési enge­délyek arányát a lakosság számához fogják alapul venni, ezen arány pedig a kerület jellegének megfelelően kü­lönbözőképpen állapittatik meg. Még pedig minden kétezer lelket meg nem haladó községben egy kocsma — és igy tovább minden kétezer lélekre engedélyeznek egyet. — Tehát hol egy faluban 3900 lélek lakik, ott is csak egy kocsma engedélyezhető. 10.000 lakossal biró városban csak 5 engedélyre számíthatnak. Asquith véleménye szerint a szőnyegen levő törvényjavaslat által mintegy 30.000 italmérési engedély szűnik meg, ame­lyekért 14 évre tervezett időtartamon belül bizonyos kártérítés lesz fizetendő az érvényben maradó iialmé- rési' engedélyek tulajdonosaira kivetendő összegekből. A törvényjavaslatot első olvasásban elfogadták. Vajha nálunk is Anglia példája tettre serken­tené az intéző köröket és azok is a zárószámot 500 lélekről 2000 lélekre emelnék fel. Ök is csak minden 2000 lélekre engedélyeznének ezután egy kocsmát. Önként értetődik olyan megszorításokká!, melyeket a helyi viszonyoknak megfelelőiem előírna a közrend, köz- vagyonosodás és a közerkölcsi ég. Azok, kik az alkoholellene.', mozgalmat helyeslik és elősegítik, üdvös dolgot fognak végezni akkor, ha a kormány a mint a vasárnapi italkimérési szünetet életbe lépteti — nyomban — segítik az alkoholellenes mozgalmat, hogy a kocsma engedélyezések zárószáma 500 lélekről 2000 lélekre emeltessék fel, — mert ha látni fogja a kormány, hogy erős és hatalmas áramlat kívánja; — a felemelés elől nem fog elzárkózni. Az eszkimók népesedése Nyugat-Grönlandban. A dán kormány mindent elkövet, hogy az eszki­mók Grönland nyugati partjait mindinkább benépesít­sék és a halászat, vadászat tekintetében hasznot nyújt­sanak Dániának. / legszigorúbb szabályokkal őrködik, nehogy a külföld hajói megközelítsék Grönland part­jait, csupán szénbeszerzésre vannak nyitva kikötőinek kapui. A kereskedelmet kizárólag Dánia monopolizálja, szeszes italokat és egyéb kártékony élelmiczikkeket senkinek sem enged bevinni. Halászati állomásokat ren­dezett be, ahol az eszkimók védelemre találnak a leg­nagyobb viharokban is. Mindenütt, ahol az eszkimók letelepednek, segélyző egyesületeket alapit részükre. Ilyformán megvédi őket minden külföldi káros befolyá­soktól, miáltal — miként a népszámlálás adatai mutat­ják — az eszkimók népesedése folyton emelkedőben van. Így 1820-ban Grönlandban 8286 eszkimó volt, 1840-ben 10877, 1860-ban 12689, 1890-ben 16,245 és 1904-ben 18,790-re emelkedett számuk. Ha más országhoz tartozó eszkimók számát vizs­gáljuk, pl. Oroszországbelieket, akkor az ellenkező eredményt látunk, amennyiben ott 1820-ik évben 20,380 volt az eszkimók száma.

Next

/
Thumbnails
Contents