Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 1. szám
AZ ÉLET. 9 Lupán Miklós vámfalusi lelkész Szabó Jenő bérlő nejének társaságában felkeresi dr. Keresztszeghy szatmári ügyvédet és neki a következőket adják elő: Lupán Miklós: A fiamat hoztam a gymnásiumban és ez alkalommal velem jött egyik hívem, Szabó Jenő bérlőnek a neje, — kinek a következő panasza van, — melyre nézve jogsegélyét kéri, A férje Vámfaluban földbirtokos és regálé bérlő, A környék egyik legszorgosabb, — legbecsületesebb egyénei közzé tartozik. — Már körülbelül 30000 korona értékű tehermentes vagyonnal bírnak, mely 2/a részben a férj és */* részben a feleség nevére van telekköny- vezve, Házasságukból 7 élő gyermekük van. Eddig családi életük a nyugalom és a szeretett otthona volt — Azonban vagy két hónap óta mintha a férjet teljesen kicserélték volna. — Egyéniségét, tehetségeit, tulajdonait, birtokát közfeltiinést keltő módon túlbecsüli. Kétes és nagy rizikóval járó válalatokba bocsájtkozik. Előtte eddig ismeretlen és gyanús ekzisztencziával biró egyénekkel társul, — velők terhes szerződéseket köt, ezekből kifolyólag, — derüre-borura vesz fel kölcsönöket, hol innen, hol amonnan. Nem régiben közkereseti társaságot alapított abból a czélból, hogy Vámfalu határán keserüviz források után kutassanak, — mert szerinte e határba még a budai kessrüviz forrásoknál js jobbaknak kell lenni — De főleg a miért tulajdonképpen felkerestük az ügyvéd urat, — egy hallomás szerint bukó félben levő szatmári bőrkereskédővel kötött mostanában Szabó Jenő társas szerződést, azon czélból, hogy mint czégtárs fog belépni az üzletbe és annak a bőrgyárosoknál levő 18000 koronányi tartozását átveszi, a birtokára bekebelezi és azt, mint tőkét adja a társas czégbe, Ügyvéd ur! egy kisebb földbirtokos, — aki fiatalkora óta a gabonatermelés, marhatenyésztés, továbbá korcsmái üzlettel és mindig reális alapokon foglalkozott, most egyszerre a régibb foglalkozásainak minden elfogadható ok nélkül hátat fordít, ilyen vállalatokba bocsátkozik, — legalább is nem normális észjárásra vall. — Ilyen vállalatok révén családja koldusbotra jut. Kérem, legyen jó ezen ügyet magáévá tenni — és minden mód és lehető eszköz felhasználásával a bőrkereskedővel kötött szerződésének megsemmisítését — az illetékes fórumok előtt kieszközölni, — mert ellen ecetben, az én felfogásom szerint, ez a jobb sorsra érdemes család teljesen tönkre megy. Főtisztelendő urnák az előadásából az a nézetem alakult ki, hogy Szabó Jenő ur elmebeli állapota zavaros, — ha ezt hitelt érdemlőleg támogatni is tudnók, akkkor a bőrkereskedővel kötött szerződést meg lehetne semmisíteni és ha csakugyan elmebajról lenne szó, — a legrosszabb esetben intézeti kezelés mellett még ki- gyógyitható volna. — Külömben az elmebaj tünetek felismerése körül jártasságom van, szíveskedjék Szabó Jenő urra vonatkozólag, annak külső megjelenését előttem, különös tekintettel az arczismére, lerajzolni. Mihez képest a lelkész Szabó Jenőre nézve közli a következőket: Szemei fénylők a homloka sima, a halántékon a a külső szemzugtól sugárszerüen kiinduló redők, — a szájzugok felfelé irányulnak. Az orrajk redő mélyebb. Az arczjáték élénk, szemkacsintások gyakoriak. Túlságosan mozgékony. Magaviseletében társadalmi korlátokat nem ismer, — jókedvének bárhol és bárki előtt szabad folyást enged. — de haragos hangulata csakhamar múlik. Ezzel befejeztem volna az ismertetést. A főtisztelendő ur előadásából azt veszem ki, hogy mánia, azaz dühösségi elmebaj forog fenn. Azért legyen jó a kör- és járási orvost felkérni, hogy Szabó Jenő urat figyeljék meg — és erre vonatkozó bizonyítványt hozzám küldje be. Annak az alapján, ha mániáról van szó, a legutóbb kötött jogügyleteit megsemmisítjük. — Egy jó tanácscsal szolgálok, mint ügyvéd és mások baja iránt melegen érző szívvel biró ember nagy- sádnak, mint most már a főtisztelendő ur szívességéből kliensemnek. Jó lélekkel arra hívom fel a figyelmét, hogy csakis az orvosok tanácsa szerint járjon el, — ha ők jónak látják, hogy férje elmegyógyintézetbe legyyen elhelyezve, — nyugodjék meg, mint olyan csapásban, melyet nincs módunkban elhárítani. Mert a mániatikus beteg igen könnyen dühöngésekben kitör. — Ilyenkor pedig környezetének az élete veszélyben forog. Tör-zuz maga körül. Ruháit magáról letépdesi. A gyógyulásnak pedig első és elengedhetetlen főkelléke, hogy az ő ügyeiről, üzleteiről hirt ne kapjon. — Kivenni őt abból a körből. — mely körben az elmebeli állapota megzavartatott, — semmi se emlékeztesse öt azokból a dolgokból, a mi izgalomba hozná és a mi nála a jelenlegi rendellenes állapotod teremtette. A betegség tartama, ha most csak a fejlődés stádiumában van, 4—8 hó, — de lehet égy év is; azonban kigyógyul. Akkor a múltra, csak mint egy rossz álomképre fog gondolni. Nekem van egy kliensem, Budapesten a Schlik gyárban főmérnök, hasonló lelkibetegségben szenved. A mániája, azaz diihösség, — bizonyos időszakokban visszatér. 10 év óta minden második évben kitör rajta. A fejlődés első jelenségeiben a feleség azt mondja neki, gyerünk édes férjem a Lipótmezöre. — Minden ellenkezés nélkül megy — és ott van 3—4 hóig, — honnan gyógyultan ki jő. — A kibocsájtás előtt egy hónappal már szabadon jár-kél az intézetben annak parkjában, — sőt egyedül beeresztik a fővárosba, meglátogatja a családját, — hivatalnoktársait stb, — És a mi a fő, a részvénytársulat vele szemben igen humánus. A 10 év alatt rangban és fizetésben már háromszor elő is lépett. Különben megkell adni, — kitünően képzett mérnök. Tehát lássa, nem olyan veszedelmes ez az elmebaj, — csak nem szabad tőle megijedni. — Az orvosi tudomány e bajt fejlődési korszakában már olyan szépen tudja gyógyítani, mint a testünk va
