Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 1. szám
AZ ÉLET. 7 szerez, a legkellemesebb üdülésem munkám után ; szórakoztat, másra tereli gondolataimat. Veszély számomra nincs jelen ; teljesen uralkodom magamon, ezt a kedvtelésemet sohasem engedem szenvedélyéé fejlődni. Ezért kívánom, hogy minden utczasarkon játékbarlangot nyissanak, hogy betérhessek és kedvemet lelhessen ahányszor, s ahol csak kívánom. Ha mások annyira gyengék, hogy magukat s családjukat a nyomorba taszítják, — mi közöm hozzá? * * * Folyton halljuk, azt az ellenvezést: Ha az alkohol csakugyan olyan ártalmas volna, akkor az emberiség már régen tönkre ment volna, mivelhogy az iszákosság régebbi keletű, mint a történelem. Erre azt kell felelnünk, hogy a régebbi időben lehetetlen volt azt a szeszmennyiséget termelmi, amit manapság, amidőn a tökéletesedett mezőgazdaság, a haladó természettan és vegytan az óriási tőkével egyetemben a nép megtévesztésére irányuló törekvés szolgálatában áll. Nem szabad felednünk, hogy az alkohol csupán 250 esztendeje kezdett terjedni. A régebbi időben részvény-serfőzdék nem léteztek, sem sörpaloták, amelyek villanyos fénynyel, zenekar hangjaival csábítják a tömeget. * * * A szesz nélküli élet sokkal több igazi örömöt, szórakozást nyújt, mint a szeszes. Az alkohol lealacsonyítja az embert, tompává tesz az élet nemesebb élvezetei iránt. Bunge mondja, hogy szomorú tény az, hogy számtalan ember együtt tölti minden estéjét, ámbár egymáshoz semmi köze nincs, csupán az, hogy ugyanazt a sört szereti. Az alkohol nélküli társaséletben az embereknek uj eszméik keletkeznek, azokért lelkesednek, a melyek valóban egymáshoz kötnek mindenkit ; a lélek friss, a test erőteljes és az örömöt nem váltja fel üröm és megbánás. A modern kulturtársada- lomban mindenki harczosa egy boldogabb társadalomnak, mindenkinek terjesztenie kell a felvilágosodást. Azért el kell vetni az alkohol felől élő babonákat és meg kell tagadni az ivási kényszert és az ivási mulatságokat. * * * A szeszes italoktól való teljes tartózkodás, az abstinentia követelésénél nem csekélyebbről van szó, mint a legnemesebb emberfajok fenntartásáról. Ne felejtsük el — mi vagyunk az utolsó tartalék. Mögöttünk nem állanak, mint Róma pusztulásánál, a legnemesebb fajú cuvilizá- latlan népek, kik képesítettek voltak arra, hogy a cul- tura örökségét átvegyék. Ha mi elpusztulunk, úgy örököseink csak inferioris népfajok, kik sohasem lesznek képesek arra, hogy vállainkra állva culturmunkánkat tovább folytassák! Ha tehát mégis hódolunk az ivási szokásoknak és ezáltal fokozzuk az elfajulást, akkor ezt csak azon legfrivolabb elv alapján tehetjük, mely úgy hangzik, hogy: Aprés nous le déluge ! Miért oly felháborító ezen el/? Egyszerűen azért, mert ez az emberi szív legcsunyább, legaljasabb érzésének nyílvánulása, — a hálátlanság nyilvánulása. Kötelességünk magunkat az utókorért feláldozni. Elődeink is feláldozták magukat érettünk. Folyvást ott aratunk, a hol nem vetettünk! Tehát vetnünk is kell, ha nincs is kilátás, hogy mi arassunk. * * * Mondják, akik szeretik a bort, ha mértékletesen élünk vele, akkor sokkal könnyebben és élénkebben tudunk gondolkodni és a munkánk is könnyebben megy. Nekünk antialkoholistáknak erre az a válaszunk : Hogy aki itallal akarja magát a munkára serkenteni, az olyat tesz, mintha forró vízzel öntözné a virágot, hogy hamarabb nyíljék. Mert az igaz, hogy az italtól élénkebb lesz kezdetben az ember, de csak a nyelve pereg gyorsabban és szája jár szaporábban, nem pedig az esze. Könnyebben és többet beszél, de lassabban gondolkozik. A miért is sok ostobaságot szalaszt ki az ajkán. De továbbá az alkohol az itélőtehetséget is megzavarja, ezért hibásan Ítélik meg a leküzdendő feladatokat és nehézségeket, kevésbbé érzik a fájdalmat, a gondot és a bút. Ily utakon szűrődött bele a köztudatban az felfogás, hogy a szeszes ital búfelejtő és gondiiző. A köztudatban beleszürődött meggyőződést pedig kalapácscsal összezúzni nem lehet, annak olyan magas hőfokra van szüksége mint a gyémántnak, hogy megsemmisüljön. * * * Nagyon helyesen mondja az orosz közmondás, több veszett már a pálinkába, mint a tenger vizébe. * * * Az iszákosság ellen van egy kitűnő gyógyszer, mely még pénzünkbe sem kerül : nem inni. Néni: keveset inni; nem : ritkán inni; hanem : soha, semmit sem inni. * * * A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az alkohol izomélénkitő ereje csak inulékony, de nem állandó. Hisz ebben az élet és a tudomány összes tapasztalatai teljesen megegyeznek. Pillanatnyilag hasonló az ostorcsapáshoz. De az holt bizonyos, hogy a rendszeres, tartós munkabírásban az olyan ember, aki nem él alkohollal, kitartóbb, mint az, aki sok, vagy akár csak igen csekély mértékben szeszes italt fogyaszt. Hosszabb, pihenés nélküli fáradságokra képes, jobban bírja a mezei munkát, a hegymászást, kerékpározást, kitartó futást (pl. az arábok) ép úgy minden a végletekig űzött testi és szellemi munkát. De hisz az a napnál világosabb, hogy egy meg nem szakított, soká tartó izommunka fárasztja, illetve kimeríti legteljesebben az izmokét, kézzelfogható példaként a világbajnokságok győzőit említem különösen a kerékpározásban győzteseket, ahol éjjel-nappal ugyanaz az ember megy körbe és ahol az, aki legtovább bírja, nyeri a világbajnok
