Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-04-20 / 4. szám

2

AZ ÉLET.

Részemről megígértem, hogy legközelebb meglátogatom az iszákos körjegyzőt és feltárom előtte az alkohol káros következményeit. Utalva arra a sötét és nyomor teljes jövőre, a mely már nagy léptekben közeledik feléje, a mely elől pedig sajnos, ha az alkohol élvezetéről lemond — kitérés nincsen. De miután nálunk még iszákosok menedékháza nem létezik; 6—-12 hónapra valamelyik németországi ilyen gyógyintézetbe önként menne el, a költségek aránylag a kitűnő ellátás, kezelés és a várható eredményhez képest mérsékelteknek mondhatók, honnan pedig elannyira gyógyultan fog haza térni, hogy a megyében ő lesz az alkohol ellenes mozgalomnak egyik leglelkesebb szószólója. Éhez azonban 6—12 havi szabadságolásra lenne szükség.

Ha a belépésre beleegyezését adja a körjegyzőm, — vette át a szót a főszolgabíró — akkor a szabadságolást egy évre is; úgy tessék venni — mintha már meg lenne.

Ezek után más megyébe menve onnan irtani a körjegyző nejének levelet, hogy legközelebb milyen ügyben látogatom meg őket, egyúttal reményt nyújtottam neki arra nézve, hogy férje még ki fog szabadulni az alkohol karjai közül, és hogy a levél biztosan az ő és ne a férje kezébe kerüljön, a járási főszolgabíróhoz küldöttem azon kérelemmel, hogy azt a körjegyző nejének kezébe juttassa.

Csakhamar nagy meglepetésemre, a következő tartalmú levelet kaptam:

Igen tisztelt uram!

Levelét a főszolgabíró ur kezeimhez juttatta. Igen köszönöm figyelmét és örülnék rajta, ha férjemen lehetne segíteni, mert ő úgy józanon, mint részegen igen finom ember. Megfogadta ő már egyszer, hogy nem iszik, de csak pálinkát. Be is tartotta egy évig, azután mindig éreztem, hogy rumot iszik, amit itt árulnak az olyan komisz persze, de igen erős. Én mindig figyelmeztettem, hogy ő ugyan .nem részeg, de reggelenkint iszik egy-egy kevés pálinkát, de ő igen tagadta és szinte neki állt feljebb, hogy én mindent ráfogok és szinte mérges, de goromba nem volt. Addig-addig ivott lassan és vigyázva, mig erőt vett rajta és most már egy féléve majdnem minden nap részeg. Akkor nem dolgozik, csak ki s be járkál, mig erőt nem vesz rajta egészen, azután lefekszik és alszik egyet. Kissé ki józanodik és akkor addig gondolkozik, mig valami kifogással el megy és újra leissza magát. A ki fogásokban igen találékony, mert tudja én igen vigyázom, most majd a postára vagy máshoz megy el, de csak azért, hogy tőlem ki ha- zudja magát. Behozat az irodába pálinkát és eldugja szekrénye mellé, ajtó megé, még a zsebébe is tartja. Ha meg találom, Ígéri hogy már többet nem fog

inni, de soha sem tartja meg. Amit igy nála megfigyeltem, kezei igen reszketnek, alkatához képest igen keveset eszik. Folyton hazudik, igen feledékeny szinte küzködik magával, de igen vigyáz, hogy el ne árulja magát, csak az arczán látszik, hogy ingadozik. Most e hó 22-én be volt idézve a főszolgabíró úrhoz. Tőlem úgy ment el, hogy 3 vagy 4 óra délután haza jön, de ő berúgva elkalandozott egész X—ig és ott csavargásért meg fogták, mert nem tudta magát igazolni. A főszolgabíró urat értesítették sürgönyileg, a ki egy igen finom és humánus ember el jött engem értesíteni és megbeszélni, hogy-hogy hozzák haza hogy ne legyen meghurczolva. Azért igen kérem Szent- királyi urat, ha lenne szives érdekében minél közelebb eljönni és őtet valamelyik külföldi iszákosok gyógyintézetébe elhelyezni, mert igy szabadon igen nehéz lesz vele bírni, mert itt mindig van alkalma, ha máskép nem, hát az emberek fognak neki adni, mert igen szeretik, mert más különben igen értelmes és finom előzékeny ember.

Előre is igen köszönöm fáradozását, bár sikerre vezetne adná a jó Isten.

vagyok igaz tisztelője: X— X—né

Ez a levél, mely finoman czizellált részekben bemutatja azon kínos és szégyenteljes vergődéseket, melyek között az iszákos belesodródik az alkoholos elmezavar hínárjában, — engem azonnal cselekvésre késztetett. Ma midőn e sorok a nyomda révén napvilágot látnak, az a szánni való körjegyző az ország egyik tébolydájában várja lelki zavarának megtisztulását.

Ezen czikknek minden sora, minden mondata a tiszta valóság kohójából került ki. Ezért nagyon kívánatos, hogy a járási főtisztviselők, községi jegyzők, elöljárók és a lelkészek, mint kik a néppel folyton érintkeznek, figyelmükre méltatnák. De meg továbbá mindnyájunkat érhet baleset.

A szóba levő körjegyző is, az úgynevezett mérsékelt ivók társaságához tartozott. — Öt is uralta a társadalomban gyökeret vert azon ferde nézet, hogy az alkohol mérsékelten élvezve nem árt, úrrá lenni pedig maga felett nem engedi. Tehát az ártalom innenső határain élvezni nemcsak helyes, hanem egyenesen életszükség lett, ha azt akarjuk, hogy idő előtt bele ne pusztuljunk a búban, a fájdalomban, a lelki és testi gyötrődésben, melyek uton-utfélen elővesz bennünket az élet forgatagában, hol a kenyérért egymással úgy kelünk bírókra és úgy tülekedünk, mint a megrémült emberek az égő színház kijáratainál.