Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-24 / 3. szám

8

A Z ÉLET.

fillér. Egy adag kávé kiflivel 12 fillér, egy adag tej 6 fillér, egy tészta 12 fillér stb.

Az intézet legárvábbjairól, — t. i. azokról, kiknél az öntudat szunyókál és tulajdonképpen csak testileg élnek, az irgalmas nővér gondoskodik, hogy a zsebpénzből dohánnyal, czigarettával, szivarral, befőttel, gyümölcscsel, stb. legyenek kellő időben és kellőképpen ellátva. Valamint arra is felügyel, hogy a kapott dolgot csakugyan az illető beteg fogyasztotta el. És ezek az igazi árvák, szinte megérzik azt az órát, melyben kosárral a karján megjelen köztök az irgalmas nővér, hogy kiossza számukra a napi csemegét. Révedező szemükben az öröm, egy piczike sugára fellobban. Ilyen alkalommal kérdeztem a 1—i tébolydában egyik súlyos beteget. Palika szereti maga az Elekta nővért, (ő a gyümölcs és a dohányraktáros,) szeretem volt a válasz. Tréfálkozó incselkedéssel mondottam, ugye azért, hogy szép leány! Szép is, de azért szeretem ám, hogy nekem befőttet ad, tegnap adott narancsot és körtét. Ma nem tudom mit fog adni. — Palika, — az a maga pénzéből van £véve, (melyet a szülei fizetnek be,- tehát rendeljen a kedves nővértől maga, hogy holnap ezt és ezt hozzon és nem pediglen azt, amit ő jónak vél. Nem igaz mondotta Palika felpattanva, nekem nincs pénzem. — Elekta az ő pénzén vesz mindent, mert engem szeret. (A szóban levő beteg egy dúsgazdag előkelő család fia, 26 éves. A felfogása és ítélkező képessége az előadottakból is kivehetőleg oly csekély, mint egy 3 éves gyermeké. Néha egy hason felfogású betegtársával kártyázik, szerinte „Pikétet“. A játék abból áll, hogy hol az egyik, hol a másik; kezéből letesz egy kártyát és szerintök az nyer, ki kettőjök közzül hamarabb felkapja: a letett két kártyát.)

Ha pedig ezek közzül valamelyik testileg beteg, az irgalmas nővér egy nap háromszor is benéz a szobájába. A beteg körül, ha lát legkisebb rendetlenséget, ő maga nyomban rendet csinál, az ápolót pedig szóval serkenti a jobb vigyázatra. (A férfi osztályokon, rendszerint állandóan csak azok az irgalmas nővérek tartózkodnak, kik a ruhanemüeket és a magánpénzt kezelik. [Ez utóbb említett a gyümölcs és dohánykezelő is egyúttal.] Ezek úgy a dühöngő, mint a nyűgöd betegek közzött, ápoló kiséret nélkül szabadon járnak-kelnek és semmi bántódásuk nincsen. Néha a betegek csoportosulnak körülöttük, mint a tanító körül a gyermekek. Egyik kér valamit* a másik köszöni a kapott dolgot, a harmadik egyszerűen diskurál.)

A 1—i tébolydában — magam is egyidőben, — majdnem 40 fokos lázzal nyomtam az ágyat, már azt hittem, hogy a Fifinger kezébe kerülök. (Ez ott a bon- czoló szolga és a hullaház felügyelője.) Ennek a nevével a betegek egymás között sokat évődnek. Ha valamelyik beteg kéri az elbocsájtatását s arra a főorvos kitérő választ ad. A másik beteg mondja neki, ugyan az Isten áldja meg magát, mit kéri az elbocsájtását, hiszen Fifinger egy korona erejéig a fekete könyvében már magát előjegyezte, tehát a farkasréti temetőben fog magára „hant borulni,“ nem pedig a fatornyos szülőfalujának akácz és szomorú körisfával beülteti temetőjében. (A koronára nézve megjegyezem, hogy azt szolga, a bon- czolás körüli segédkezésért kapja, tehát a fizetésén kívül.)

Betegségem alatt Elekta nővér (a magánpénzkezelő) napjában többször is meglátogatott. Részvétteljesen kérdezősködött állapotomról. Majd kedves rábeszéléssel mondotta, igyam limonádét, az nekem jót tesz. Kértem, mire egy pár perez múlva már az asztalomon volt a czitrom és a ezukor. Előttem a limonádét elkészítette. Megigazítva előbb a fejem alatt a párnát, ajkamhoz tartotta a limonádéval telt poharat és úgy itatott meg, mint egy jó nővér a beteg fitestvérét. A láztól kitűzésedéit arezomat nedves kendővel letörölgette. Az irgalom leányának ez a gyöngéd figyelme és részvétteljes jósága annyira meghatott, hogy a könnyek gyöngy módjára, sürii egymásutánba peregtek végig az arezomon, a mi viszont az ő szemébe is könnyet fakasztott, melynek érzete alatt, mivel tudta, hogy római katholikus vallásu vagyok, az oldalán lelógó kis rézfeszületet az ajkamhoz értette, azon kéréssel, csókoljam meg és tovább mondotta: ügyvéd ur! az emberi tudás igénybevételével, a mi Urunk Jézus Krisztus magát megfogja gyógyítani, Csak fohászkodjék hozzá. En is fogok magáért imádkozni, hogy meggyógyuljon.

Ezek, a jó szív és a mély vallásos érzületből fakadt — egyszerű keresetlen szavak, kimondhatatlanul jól esnek ott a tébolydában, hol az el hagyatottság érzete, igazán fojtogatja az embert, de főleg azt, kinek a közelben rokonai nincsenek.

Az elmebeteg élelmének javításáról.

Mindenekelőtt előre bocsájtjuk azt, hogy ha az elmebeteg testi egészsége megkívánja, az igazgató, vagy az osztály-főorvosok, — tejet, tésztát, sültet rendelnek a betegnek.

A vagyontalan javuló, de testileg egészséges beteg, — hogy egy kis foglalkozásra serkentődjék, (intelligens ember irodai másolás; — i páros ember iparágának megfelelőleg, napszámos ember kerti vagy takarítási munkálat) munkára való jelentkezése és a foglalkozás megkezdése alkalmával, külön étadag czimén, kívánságához képes kap: tejet, szalonnát, sonkát, tésztát, gyümölcsöt, sültet stb.

Ha pedig a hozzátartozók betegüket jobb élelemben kívánják részesíteni, — ezt az összeget, mint zsebpénzt küldjék az elmegyógyintézeti igazgatóságnak. Példának vegyünk havonta 24 koronát, ebből a beteg kaphat reggel egy adag kávét kiflivel, délben az ő rendes ételén felül tésztát, uzsonára sonkát és vacsorára fris sültet (felváltlva borjú, marha, sertés és baromfi.)