Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-24 / 3. szám

8 A Z ÉLET. fillér. Egy adag kávé kiflivel 12 fillér, egy adag tej 6 fillér, egy tészta 12 fillér stb. Az intézet legárvábbjairól, — t. i. azokról, kiknél az öntudat szunyókál és tulajdonképpen csak testileg élnek, az irgalmas nővér gondoskodik, hogy a zseb­pénzből dohánnyal, czigarettával, szivarral, befőttel, gyümölcscsel, stb. legyenek kellő időben és kellőképpen ellátva. Valamint arra is felügyel, hogy a kapott dolgot csakugyan az illető beteg fogyasztotta el. És ezek az igazi árvák, szinte megérzik azt az órát, melyben kosár­ral a karján megjelen köztök az irgalmas nővér, hogy kiossza számukra a napi csemegét. Révedező szemük­ben az öröm, egy piczike sugára fellobban. Ilyen alka­lommal kérdeztem a 1—i tébolydában egyik súlyos be­teget. Palika szereti maga az Elekta nővért, (ő a gyü­mölcs és a dohányraktáros,) szeretem volt a válasz. Tréfálkozó incselkedéssel mondottam, ugye azért, hogy szép leány! Szép is, de azért szeretem ám, hogy ne­kem befőttet ad, tegnap adott narancsot és körtét. Ma nem tudom mit fog adni. — Palika, — az a maga pén­zéből van £véve, (melyet a szülei fizetnek be,- tehát rendeljen a kedves nővértől maga, hogy holnap ezt és ezt hozzon és nem pediglen azt, amit ő jónak vél. Nem igaz mondotta Palika felpattanva, nekem nincs pénzem. — Elekta az ő pénzén vesz mindent, mert engem szeret. (A szóban levő beteg egy dúsgazdag előkelő család fia, 26 éves. A felfogása és ítélkező ké­pessége az előadottakból is kivehetőleg oly csekély, mint egy 3 éves gyermeké. Néha egy hason felfogású betegtársával kártyázik, szerinte „Pikétet“. A játék ab­ból áll, hogy hol az egyik, hol a másik; kezéből letesz egy kártyát és szerintök az nyer, ki kettőjök közzül ha­marabb felkapja: a letett két kártyát.) Ha pedig ezek közzül valamelyik testileg beteg, az irgalmas nővér egy nap háromszor is benéz a szo­bájába. A beteg körül, ha lát legkisebb rendetlenséget, ő maga nyomban rendet csinál, az ápolót pedig szóval serkenti a jobb vigyázatra. (A férfi osztályokon, rend­szerint állandóan csak azok az irgalmas nővérek tar­tózkodnak, kik a ruhanemüeket és a magánpénzt keze­lik. [Ez utóbb említett a gyümölcs és dohánykezelő is egyúttal.] Ezek úgy a dühöngő, mint a nyűgöd betegek közzött, ápoló kiséret nélkül szabadon járnak-kelnek és semmi bántódásuk nincsen. Néha a betegek csopor­tosulnak körülöttük, mint a tanító körül a gyermekek. Egyik kér valamit* a másik köszöni a kapott dolgot, a harmadik egyszerűen diskurál.) A 1—i tébolydában — magam is egyidőben, — majdnem 40 fokos lázzal nyomtam az ágyat, már azt hittem, hogy a Fifinger kezébe kerülök. (Ez ott a bon- czoló szolga és a hullaház felügyelője.) Ennek a nevé­vel a betegek egymás között sokat évődnek. Ha vala­melyik beteg kéri az elbocsájtatását s arra a főorvos kitérő választ ad. A másik beteg mondja neki, ugyan az Isten áldja meg magát, mit kéri az elbocsájtását, hiszen Fi­finger egy korona erejéig a fekete könyvében már ma­gát előjegyezte, tehát a farkasréti temetőben fog magára „hant borulni,“ nem pedig a fatornyos szülőfalujának akácz és szomorú körisfával beülteti temetőjében. (A koronára nézve megjegyezem, hogy azt szolga, a bon- czolás körüli segédkezésért kapja, tehát a fizetésén kívül.) Betegségem alatt Elekta nővér (a magánpénzke­zelő) napjában többször is meglátogatott. Részvétteljesen kérdezősködött állapotomról. Majd kedves rábeszéléssel mondotta, igyam limonádét, az nekem jót tesz. Kértem, mire egy pár perez múlva már az asztalomon volt a czitrom és a ezukor. Előttem a limonádét elkészítette. Megigazítva előbb a fejem alatt a párnát, ajkamhoz tartotta a limonádéval telt poharat és úgy itatott meg, mint egy jó nővér a beteg fitestvérét. A láztól kitűzé­sedéit arezomat nedves kendővel letörölgette. Az irga­lom leányának ez a gyöngéd figyelme és részvétteljes jósága annyira meghatott, hogy a könnyek gyöngy mód­jára, sürii egymásutánba peregtek végig az arezomon, a mi viszont az ő szemébe is könnyet fakasztott, mely­nek érzete alatt, mivel tudta, hogy római katholikus vallásu vagyok, az oldalán lelógó kis rézfeszületet az ajkamhoz értette, azon kéréssel, csókoljam meg és to­vább mondotta: ügyvéd ur! az emberi tudás igénybe­vételével, a mi Urunk Jézus Krisztus magát megfogja gyógyítani, Csak fohászkodjék hozzá. En is fogok ma­gáért imádkozni, hogy meggyógyuljon. Ezek, a jó szív és a mély vallásos érzületből fa­kadt — egyszerű keresetlen szavak, kimondhatatlanul jól esnek ott a tébolydában, hol az el hagyatottság ér­zete, igazán fojtogatja az embert, de főleg azt, kinek a közelben rokonai nincsenek. Az elmebeteg élelmének javításáról. Mindenekelőtt előre bocsájtjuk azt, hogy ha az elmebeteg testi egészsége megkívánja, az igazgató, vagy az osztály-főorvosok, — tejet, tésztát, sültet rendelnek a betegnek. A vagyontalan javuló, de testileg egészséges beteg, — hogy egy kis foglalkozásra serkentődjék, (intelligens ember irodai másolás; — i páros ember iparágának megfelelőleg, napszámos ember kerti vagy takarítási munkálat) munkára való jelentkezése és a foglalkozás megkezdése alkalmával, külön étadag czimén, kívánsá­gához képes kap: tejet, szalonnát, sonkát, tésztát, gyü­mölcsöt, sültet stb. Ha pedig a hozzátartozók betegüket jobb élelem­ben kívánják részesíteni, — ezt az összeget, mint zseb­pénzt küldjék az elmegyógyintézeti igazgatóságnak. Példának vegyünk havonta 24 koronát, ebből a beteg kaphat reggel egy adag kávét kiflivel, délben az ő ren­des ételén felül tésztát, uzsonára sonkát és vacsorára fris sültet (felváltlva borjú, marha, sertés és baromfi.)

Next

/
Thumbnails
Contents