Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-03-24 / 3. szám
AZ ÉLET. 3 ember leikébe, hol gondolatokat termel és gondolatokat munkára serkent. Kérem legyen jó mondja el, hogy azt, a gyakorlati alkalmazásban minő eszközökkel véli állandósítani. Olyan községben — folytatja tovább a védnöknőnk, — hol intelligencia van, ez eszmének igyekezzünk azokat megnyerni. A hol pedig nincsen, kérjük fel a falu lelkészét, jegyzőjét vagy tanítóját, esetleg akadna értelmesebb iparos, vagy írni és olvasni jól tudó katonaviselt földmives is, hogy az iskola, vagy községház termében ingyenes belépés mellett egy héten legalább kétszer esténként felolvasások utján a köznépben a lakóhelyük iránt való szeretet ápolja, akkor nem tódulnának olyan sokan a nagyvárosok falai közzé, hol azután őket a gyakori munkanélküliség, a kocsma, az elégübtlenség és a bűn karjai közzé dobálja. Továbbá a gazdasági ismeretek terjesztését is kellene a programmba felvenni. Hisz mindenik földmives gazda édes örömest hallgat olyan dologról beszélgetést, mely őt arra tanítja, hogy az ő szerény eszközeinek felhasználásával miként nevelhet szebb csikót, vagy hogyan értékesíthet jobban gyümölcsöt, tejet, baromfit stb. Ott van a háziipar különféle fajtája is. Ugyan melyik falusi asszony ne akarná szívesen megtanulni például a szakasztókosár készítést, ott ahol sás fonadékhoz könnyű szerrel lehet hozzájutni, hogy azért se legyen kénytelen a városi hetipiacon egy pár krajcárt kiadni. A hazai kórházak és elmegyógyintézetek fehérnemű szükségletei évente egy vagyont képeznek. Ma azokat nagy vállalkozók készítik. A mi falusi asszonyaink kiválóan finom érzékkel tudnak jól és szépen varrni. Egy ilyen estén erre a munkára is terelődne a beszélgetés. Édes örömmel kapva kapnának az ilyen munkán úgy az asszonyok, mint a felnőtt lányok, hogy a hosszú téli estéken egy kevés pénzt is keressenek, Jancsinak vagy Juliskának csizmára, kötényre, vagy sapkára, esetleg sóra, vagy a férj uramnak dohányra. A vallásos érzületet is ilyen helyütt nagyban lehetne ápolni. A régi szép magyar egyházi éneket, a lelket és szivet felüditenék és olyan érzetet keltenének az éneklők, valamint a |hallgatók lelkületében, mintha szűk, sötét kamrából napsugaras liliomos kertbe lépnének. Továbbá ilyen helyütt nyillik legszebb alkalom arra, hogy a népünknek szivébe és „én“-jének még a legkisebb porcikájában is beleplántáljuk azt a tudatot, azt a meggyőződést: Itt élned és meghalnod kell. A magyar népköltészet a legszebb a világon. Szívből fakad és semmiféle versgyártó azt béklyóba nem nyűgözi. Ajkról-ajkra szálva idomul, finomul, nevelődik, mint a szabad természet ölén a csipketüske között az illatos vadrózsa. Mily kedves dolog volna ilyen helyütt a más vidéken, például túl a Dunán termett népdalt, amúgy frissen, üdén, mosolygóan, Tiszán innenre átplántálni. Az ország különböző vidékein ezer és ezer féle népies társasjáték dívik. Ösmertetni azokat, ezek mind igen alkalmasak ilyen helyütt a falu apraja, nagyja és öregjének mulattatására és szórakoztatására. A zene üdít, nemesit és szórakoztat. Éhez a népünknek kitűnő érzéke van. Látjuk nyáron főleg ünnepnapokon, mikor a napfénytől ragyogó táj lassan-lassan elsötétedik, a színek és alakok elmosódnak és a kék menyboltozaton a csillagok kigyulnak, nem egy falusi utcaajtó padkája népesül meg, hol furulya, tilinkó, czi- tera, vagy harmónika hangjai mellett egy-egy kiscsoport fiatalság elmulatgat. Ki tanitgatta őket a hangszeren játszani minden kotta előismeret nélkül, nem más, mint az a géniusz, mely szívből fakadó és szívhez szálló dalt röppent ki a népünk ajkán. Milyen kedves, valóban vonzó és kedélyes szórakozást nyújtana, ha ilyen hangszereken játszók karban állva zenélnének zárt helyen egy nagyobb tömeggé összeverődött egyének számára, kik közzül a tánczkedvelők egy pár órára táncra perdülnének. Ilyenkor szokássá lehetne avatni alig egy nehány fillérbe kerülő üdítő szódavizes szörpöket, melyeket azután a megszokás révén a falu népe a nagy mezei munka idején a forróságban alkohol helyett is fogyasztaná. Igaz, hogy már sok helyütt olvasókörök is vannak, de azok mint tudjuk, hogy a tagdíj mentül kevesebb legyen italméréssel vannak legnagyobb részük összekapcsolva, ez okból alkalmatlanok esténként való gyülekező helyül. Ilyenül legalkalmasabb a községháza vagy az iskola terme egyrészt azért, mivel ahoz ingyen lehet jutni, de főleg azért, hogy már a rendeltetési czélja mintegy parancsolólag előírja a vezetőknek, hogy ottan az alkohol fogyasztásnak tért ne nyissanak. Ily értelemben gondolnám én a falusi fonókat reformálni és alkoholellenes czéljainkra felhasználni, melyek azután mint nép esték jönnének a közfogalomban. Bucsuzáskor azt mondottam: megvalósulnak a nép esték, mert maga az eszme az önzetlen jó szív sugaras melegéből pattant ki, melylyel lapunk márczius havi száma az ország három ezer község elöljáróságánál bekopogtat és rövid időn belül alkoholellenes szabad előadás révén vagy 200 állandó működő tagunk fog arra törekedni, hogy a községekben a jólelkületü emberek szivében ez az eszme tért foglaljon és állandósuljon. Dr. Szentkirályi Sándor, az alkoholellenes szövetség titkára.
