Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-02-20 / 2. szám

10

AZ ÉLET.

A nagykárolyi tiszti alosztály utasítja Papp János csenged járási csendőrparancsnokot, hogy X ügyben előnyomozatot tartson. — Papp János a vett utasítás folytán az általa előzetesen kidolgozott terv alapján kimegy a járásba, hol súlyos gyanuokok következtében Szabó István napszámost Sima községházánál kihallgatja. A kihallgatás kezdetén Géresi Suta Pál községi jegyző bemegy a kihallgatási szobába, hol neki a terhelt egyéni magaviseletének különös volta feltűnt. — Rövid ideig tartó figyelmes vizsgálat után — a csendőrparancsnokkal a saját külön szobájába vonul; — hol közli vele abbeli gyanúját, hogy Szabó Istvánon az elmebaj tüneteit veszi észre. — Erre akként állapodnak meg, hogy a csendőr járás-parancsnok a bűneset érdemében hozzá intézendő kérdések közzé, úgy hogy a terhelt észre ne vegye, az előbb mondott tapogatózási kérdésekből, a melyeket jónak vél, beleszövi — A jegyző pedig a kihallgatás során a terheltet élesen megfigyeli.

A kihallgatás, illetőleg megfigyelés befejeztével egymás között — egymással mindenik közli az eredményt.

Géresi Suta Pál jegyzőnek — a figyelési eredménye :

Az összbenyomás félelem jelenlétéről beszél. A szemek tágra merednek, kidülnek, a homlokon mély ha- ránt-redők, a szemöldökök belső végei felé irányulnak; a szájszögletek lehuzvák. Az orrnyillások tágak. A légzés rendetlen. A végtagjait határozott czélnélkül mozgatja ; kezeik hol összekulcsolja, hol pedig ujját tépe- geti; fülét húzogatja; kezefején több véres karmolást vettem észre.

Papp János csendőrparancsnoknak a kérdésekje adott válaszokból — kiépített véleménye.

Terhelt nagyapja epilepsziában (nehéz kór) szenvedett, — tehát az elmebajra való hajlamot örökölte és igy degenerált, azaz terhelt családnak az ivadéka. Kisebb fokú félelmi érzetek már uralják, miután az előadása szerint éjjel-nappal lázasan dolgozik és munkaközben nagy, mondhatni két ember erőt fejt ki; mit azzal látok béigazolva, hogy előadása szerint, tegnapelőtt már uzsona időig két hold rétet lekaszált.

Egy néhány nap előtt az erdőben járkált. Ebbéli kérdésemre mi czélból, azt adta elő, hogy gombát ment szedni. — Ilyen nagy munkaidőben egy szegény napszámos gombaszedéssel nem fecsérelheti el az idejét a mikor 4—5 koronát kereshet naponta, ebből azt következtetem, hogy félelmi érzetétől hajtva, már kezd kóborolni.

Ezek után úgy a községi jegyző, mint a járási csendőrparancsnok — azon egyhangú össznézetüknek adtak kifejezést, — hogy Szabó István ma már kisebb fokú üldöztetési csalódások, azaz téveszmék uralma alatt áll. Ezért mint köz- és önveszélyre már eddig is nagyon hajlamosított egyénre a községi és járási orvost a szokásos megfigyelésre felkérik. — Addig is pedig a községi rendőrt utasítják Szabó Istvánra felügyeljen azzal, hogy naponta annak magaviseletéről a községi jegyzőnél tegyen jelentést. Szabó István feleségét és gyermekeit pedig arra figyelmeztetik, hogy neki ellent ne mondjanak — és mindent hagyjanak ő reá; — ha pedig valamelyiküket veszélyesen megfenyegetné, vagy megütné, arról nyomban szintén a községi jegyzőnél tegyenek jelentést.

Veszélyes fenyegetés esetén valami hivatalos irat kézbesítésének ürügye alatt a községházához lesz hiva,

— hol valamelyik szobában tartva, de nem zár alatt, hanem szabadon, melléje adva egy őrizőt, lehetőleg az ő rokonaiból. A szobából azonban minden szúró, vágó és űtőeszközt el kell távolítani. Dühöngés esetén, — a mi igen könnyen előfordulhat, miután szabadságában korlátozva van, a felügyelő féloldalról kapja meg — és pedig a mellkasnál, — leteheti ezzel a fogással a legerősebb embert is, azután nyomban — egy vizes pok- róczba göngyöljék, úgy hogy a lélekzetvételbe gátolva ne legyen. A pokróczot pedig fent a derékban és a lábnál lazán összeszijják. így kell öt hagyni 8 óra hosszat. — akkor kibontani a pokróczból, — miután ennyi idő alatt az izgalom rajta keresztül vonul,

Megkötözni vagy ütlegelni nem szabad, — egyrészről azért, mert a szegény beteg nem tudja, mit csinál, tehát embertelenség, de főleg azért, hogy a megkötözés, ütés és rugdosás még folyton újabb és újabb izgalmat vált ki belőle, a mi pedig a baj gyors növekedését hatalmasan elősegíti. A továbbiakról a fenforgó körülményekhez képest — vagy valamelyik kórház megfigyelő osztályára, — vagy pedig tébolydába való elhelyezés iránt már a kör vagy járásorvos a községi elöljárósággal egyetértőleg fog intézkedni.

Már most fordítsuk meg az esetet a másik lapjára. Például Pap János járási esendőrparancsnok és Géresi Suta Pál községi jegyző nem bir elmebaj tüneti ismerettel. Szabó István felizgul, — tücsköt, bogarat összehord, — mi a viszgálat elé uj akadályokat gördít, Vagy mindenre tagadó ellenmondásokkal él. Ez a magaviseleté méltán a konok, megátalkodott terhelt benyomását kelti fel [ — és esetleg nem vezeti e a nyo- mozatot hamis irányban ! Különösen akkor, ha annak az előélete bűnügyi dolgokkal meg van terhelve. Azután téves fonalat adva, a kihallgatás kezébe, több ártatlan ember is gyanúval volna behomályositva. Vagy felizgul és annak hatása alatt a szerencsétlen kezet emel, — leszidja, — vagy leköpdösi a járásparancsnokot. A vizsgálat érdeke egy lépéssel sem megy előbbre,

— a járásparancsnok pedig okoz magának sok és haszonnélküli munkát. Továbbá az ily esetek teszik próbára a csendőr türelmét. — Ugyancsak ember legyen a talpán, hogy a türelmét el ne veszitse, — a melynek nyomán néha olyan megfeletkezések is támadnak, mi a csendőr megbüntetését vonja maga után. De egyúttal magára a csendőrségi intézményre is árnyat vet, mert ilyen dolgokból híznak meg kövér libákká azok a dajka mesék, melyek a csendőrség kegyetlenkedéséről gágognak a sarki gyümölcsáruló kofák mulattatására.