Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-20 / 1. szám

AZ ÉLET.

3

nak mea kulpát, de már a másik órában telt pohárral a kezükben gyönyörködnek az alkohol színében és illatában.

Ellenben a közjó iránt egészséges érzékkel biró egyének ilyen esetek alkalmából mondhatni lázasan kutatva kutatnak azon eszközök után, melyekkel a siker reményével lehetne a küzdelmet felvenni a társadalomnak ezen vadállata ellen.

Svájcz, Német, Franczia és Angolország az iszákosok részére menedék házakat épit, és azokat állam költségén tartja fenn. — Dánia, Svéd, Norvégia — de még a velünk rokonságot tartó kis finland, a védekezés terén az iszákosok menedék házainál már tovább mentek. Ugyanis, ünnep és vasárnap senki fiának szeszes italt ki nem szolgálnak, a korcsmák számát a lehető legkisebb minimumra leszállították, hol a napnak csak bizonyos óráiban mérnek szeszes italt. Részeg embernek, továbbá a nők és gyermekeknek italt nem adnak. Most nagyban foly az agitálás a mellett, hogy gyárak és iparmű- helyek csak olyan munkást alkalmazzanak, ki valamelyik alkohol ellenes egyesület tagja, ezzel súlyos erkölcsi nyomást akarnak gyakorolni azon néprétegre melyből az alkohol legtöbb áldozatot szed.

Nálunk sajnos az alkohol elleni védekezésünk lapja úgyszólván üres és tiszta. Az az egy néhány Good templár alkohol ellenes páholy a mi van, azok vajmi csekély eredményt képesek felmutatni miután az első páholy alapítása az az 6 év óta még mindig küzdve küzdenek a kezdet nehézségeivel. Kebelükben alig számolnak egy pár száz tagot, és azoknak az összetartása egy néhány ügybuzgó emberbarátnak óriási munkájába kerül. Az állam elismeri, hogy ezen a téren neki teendője van, — de annak a segítő keze annyira igénybe van véve, hogy ide el nem érhet. Társadalmi utón akcziót kezdeni egyenlő a kudarczal — mert ez még az államnál is erősebben van minden oldalról és annyira igénybe véve, hogy ma nap- ság ha egy jótékony egyleti úrnő Ívvel a kezében hozzánk az irgalom nevében bekopogtat, szintén megérezzük, és ha csak lehet otthon nem léttel, vagy más egyéb kegyes hazugsággal szép szerével kitérünk előle.

E két igénybevehetetlen ut mellett jelentkezik egy harmadik is, melyre ha letérünk, elvezet bennünket az iszákos a menedékházainak felépítése, berendezése és fentartásának módozataihoz.

A külföldön levő- iszákosok menedékházaiban a fő gyógymód a kézimunka. Alkoholista ügyvéd, orvos, pap, tanító, iparos, földmunkás

és favágó nyáron egymás mellett kapálnak tengerit, és végeznek mindenféle mezei munkát. Télen pedig az ipar valamelyik ágában fúrnak, faragnak, kalapálnak, gyalulnak stb.

Erre való figyelemmel csak egy kis erkölcsi áldozatkészségre van szükség — és emberbarátokból összeverődhetnék egy bizottság, — mely mindenütt a megyék alispánjait felkérnék, hogy rendelje el mikép minden kis és nagyközség, továbbá a rendezett tanácsú városok évente egy bizonyos cikluson át az előre nem látott költségek terhére a kisközség 10, a nagyközség 20, és a rendezett tanácsú város legalább 100 koronát vegyenek fel és ezt az összeget a bizottság rendelkezésére bocsássák, a bizottság pedig ezen összegről évente elszámolna az alispánnak. Maga bizottság a megye terjedelme és a rendelkezésére bocsájtott pénzöszszeghez képest birtokot bérelne és azt az alkoholisták megművelnék. E két oldalról folyna be annyi jövedelem, hogy a szegény sorsuak ingyen, a vagyonosak pedig igen mérsékelt árért volnának elhelyezve. Hisz tudjuk, hogy a hazai tébolydákban a III. osztály szerinti ellátásból az élelemre naponta 40 fillér esik. Vagy ott vannak a csendőrőrs laktanyák, 20—24 koronáért havonta minden csendőr nagyon jó élelemben részesül, pedig ezek a zöldségen kívül mindent a piacról szereznek be.

A felszerelés és egyéb mellék kiadásokról való megemlékezés már oly másodrendű kérdés, mely az első kérdés megoldása után egyáltalán nehézséget nem okoz, ezért annak tárgyalása ezen újságcikk keretén kívül esik.

Végezetül ezen czikkünk utolsó pontjai gyanánt közöljük a berjji kasztonnak — mely svájczban legelőször állított fel menedékházakat — az 1884. évi május 11-én hozott törvényét:

1. §. Egyének, kik szokásból ivásnak adják magukat, iszákosok menhelyeiben helyezhetők el.

2. §. Az elhelyezés tartama rendszerint 9—18 hónapra terjed. Visszaesések esetén ezen határidő megfelelően meghosszabbítható.

3. §. Az elhelyezés történik rendszerint:

a) önkéntes jelentkezés alapján,

b) az iszákos lakóhelye községtanácsának határozata folytán.

4. §. A községtanács ebbeli határozatát vagy saját elhatározásából hozza, vagy más hatóságnak vagy rokonnak, vagy pedig a gondnoknak indítványa folytán.

5. §. Az elhelyezés csak hivatalos orvosi vélemény alapján történhetik, melyben az iszákosság (alkoholizmus), valamint azon körülmény meg van állapítva, hogy a baj orvoslására az elhelyezés szükséges.

6. §. A községi határozat az illetővel közlendő