Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-20 / 2. szám
8 AZ ÉLET. gondolkozás szabályozóját a kritikát; — akkor felszínre kerülnek a durva tréfákkal kiszínezve a megélhetés és a pénz szerzés különféle értékű és nehézségű kérdései, — melyek tulajdon képpen helyeslőleg csak a tiszta higgadt gondolkodás tárgyai lehetnek. A miért is nincs azon mit csodálni ha a szeszközi állapotban, az ily beszélgetéssek és vitákból, hogy mint a szikra a lobogó . tüzlángból úgy patan ki az elégületlenség és az fészket rak a nép lelkében. Hol azután az Amerikában való kivándorlás, valamint a lelketlen nemzetközi izgatok tévtanait nemcsak tártkarokkal fogadja, hanem még gügyöli mint jó édes anya az ő gyermekét. Az ilyes mivel már megmérgezett nép léleknek később lelki szükségévé válik az olyan hely, ahol neki ezeket az édes bolonditó eszméket mérik; az idegei pedig a megszokás hatalmától űzetve sóvárogják az alkoholt ; azért keresményének nagy részét oda hordja hol e két dologból része van. Hiszen mi lelkészek ösmerjük legjobban a népet. Mi nekünk van legtöbb alkalmunk bepillantani az ő gondolat világuk legelrejtettebb zugaiba. Mi tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak ama tanítása „szeresd felebarátodat rrtint tenen magadat“ a legjobban, a legszebben azoknak a lelkü- letében fogamzik szárba kap, és jó gyümölcsöt hoz, kik alkoholal nem élnek. Bizonyításul felhozom a következőket: A falumban hol lelkészkedem van egy gyár mely 200 egyénnek nyújt naponta tisztességes megélhetést. A munkások */io része mem vesz magához semmiféle alakban alkoholt, ezek szépen a heti keresményükkel egyenesen haza mennek, a kapott pénzt feleségeikkel egyetemben megbeszélve fordítják jó czélra, házi szükségleteikre. Ezek gyermekei mindig csinosan és tisztán járnak, arczocs- káin a jó lét, az egészség viruló rózsákat fakaszt. Ezek és családtagjai Isten félők, törvény és ember becsülök. Ezeknél siket fülekre találnak a külföldről hozzánk be- guritott szocziális téveszmék. Hanem 8/io része ha eljő a szombat este — fizetésükkel nem a családjukat keresik fel — hanem a kocsmát, honnan éjfélig vagy néha másnap reggelig még a feleségeiknek kérelme, vagy panaszos jajgatásokban kitört szavai sem téritik az otthonukba. Keresményük nagy része a kocsmáros zsebébe vándorol. A családjuk pedig ujfent ott kezdi a nélkülözés keserveit járni, ahol a szombati fizetés reményében elhagyták. Ha pedig a szél rózsa valamelyik irányáról oda vetődik egy némber ki magát nemzetközi czuczilistának vallja; azt az iszákosok közre fogják mint a ludak a kukuriczát szóró gazdasszonyt. Elviszik magukkal a kocsmába megvendégelik ráadássul még pénzel is ellátják. Tévtanait pedig csillogó szemekkel ellőre hajolt fejjel hallgatják a hogy csak a gyermek szokta a bűbájos mesét. Egy alkalommal az önön magát nagy czuczilistának felkent egyént akartam meghallgatni, hogy ugyan mit és miről beszél a munkásokkal. És ha ferde irányú tanításnak leszek a hallója a szeretet és a jóság szavaival a megbolygatott kedély, valamint a gondolkodás rendellenes hullámveréseit úgy a szónok mint a hallgatóknál el csittultassam. A kocsmába éppen akor toppantam be, mikor a legnagyobb hévvel vagy 20 tagból álló társaság előtt szónokolt. De amint megpilantott nyomban a szó nyelvére ragadt és a tetten ért rossz ember zavarodottságával azt mnndotta, hogy az én jelenlétemben tovább beszélni nem fog. A kocsmában bárhova fordult a tekintettem, mindenüt csak a sör és pálinkától kipirult arcokat láttam. A szemek tekintetéből pedig kiolvastam, hogy jelenlétem által nagyon feszélyezve érzik magukat. Ezért csakhamar a jó Isten oltalmába ajánlva, — ott hagytam őket. Elképzelhető, hogy azok minő eszmék is voltak, melyek az előadás tárgyát képezték, ha egy lelkész jelenlététől annyira megriadtak, hogy a hallgatás od- vaiba bújtak. A most mondottakat megszívlelve nagyon helyesnek és üdvösnek tartanám ha „Az Élet“ szerkesztősége tollal és szóval addig agitálna, mig az irányadó köröket arra nem bírná, hogy különösen olyan községekben és városokban hol gyárak léteznek, legalább is a pálinka méréseket, továbbá a vegyes italokat kimérő zugkocsmákat szombaton este 5 órától hétfő reggel 6 óráig becsukassák. Ilyen rendeletnek pontos betartása nyomán, a szegény munkás hajlékába több kenyér, több tej, több hús, melegebb ruházat, testi valamint lelki egészség, végül pedig nagyon sok, de ismételve mondom nagyon sok jó irányú gondolat vonulna be.“ * * * A magyar kir. jjllamvasutak egyik állomásfőnökétől a következő levelet kaptuk. „Magam nemcsak figyelemmel kisérem az alkohol- ellenes mozgalmat és ahol csak lehet útját egyengetem, hanem egyúttal sem családom körében, sem nyilvános helyen semmiféle alakban alkoholt magamba nem veszek. Vagyis teljesen absztinens vagyok. A mióta (2 éve) annak káros voltáról meggyőződtem derültebb a világnézetem, munkásságom egyenletesen fokozottabb, járásom rugékonyabb, a gyomrommal soha sincs bajom, a hús ételek iránt a vágyam lefokozódott; és gyümölcs, tej, sajt, tojás, valamint czukrozott tészta neműek iránt nagy előszeretettel viseltetem. Két szép kis gyermekünk van,mindenikkülönböző alakban naponta egy-egy litertejet megemészt, egy néhány gyümölcsött is kapnak, hús ételt csak egyszer egy héten vesznek magukhoz sült alakban. Szülői örömmel és büszkeséggel mondhatom mind a kettő külön külön egy-egy kis vasgyuró, arczuk és testük teltségéből maga az erő és a jó egészség úgy klvirit, mint a pünkösdi rózsa a levelek közzül. A mióta az alkokol káros voltáról meggyőződtem vasúti napszámosoknak csak olyan egyént veszek fel,
