Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-20 / 2. szám
AZ ÉLET. 7 dólog történik, a hajó felmegy a hegyre. Legalább is olyan magasságra, mint a lipótmezei hegy, évente 3000 tengeri hajó megy föl s ez nálunk már 80 éve megvan A hajó befut egy csatornába s mögötte bezárják a zsilipeket, a csatorna vize magasra duzzad s a hajót is magával emeli s az tovább mehet, mig csak e viz sekély- sége egy újabb duzasztást nem tesz szükségessé. 2 napig utaztam egy rendkívül csöndes, intelligens társasággal, melynek fele szintén csak tejet vagy vizet ivott, a társaság, az egész bennünket környező vidék, az alig hallasztó, de mindenütt látszó munka, nagyon elöljáró culturát bizonyítottak. —■ Jönköpingtől kezdve tsmét vonatra ültem s Berlinen át gyorsan haladtam hazafelé. .x \\\\\\\\\\\\\\\ Apró közlemények. A szerkesztőségünk egyik tagja a folyó havi alkohol ellenes felolvasási kőrútjában, meglátogatta X vármegye főorvosát; kiről már jó eleve tudta, hogy az alkoholellenes mozgalomnak nemcsak önzetlen jó barátja hanem még a szakirodalmunkat is egy igen értékes munkával gazdagította. Azzal a lebilincselő nyílt szivüséggel fogadta, mely a rokon lelkeknek a sajátos vonása. — „Hamarosan a beszélgetésünk tárgya az alkohol elleni védekezés mikéntje volt. — Arra vonatkozólag kicseréltük egymás felfogásait megbírálva azokat az adott viszonyaink néző pontjáról.“ — A minden izzében érdekes és értékes eszme csere folyamán a főorvos a következő esetet közölte, mely az ő ember szeretetéről és az orvosi hivatásának önzetlen átérzéséről gyönyört okozó bizonyítványt állított ki. Az alispáni iroda egyik hajdúja — annyira rabja volt az alkoholnak, — hogy az iszákosság határát túllépve — már az alkoholos elmezavar tüskés bozótjai között bolyongott. — Nyelvén a reszketés hullámjátékot űzött. Kézfogása nélkülözte azt a frissességet — mely az egészséges lelkületű egyének a tulajdona. Szemeinek láttái többnyire tágultak voltak; gyakran merevségben csaptak át. —- Egész testén sokszor borzongásszerü rázkódtatás futott végig. Rosszul létről, rósz alvásról panaszkodott. Szemei kápráztak, és olykor bogarakat vélt látni maga körül — stb. Egyszóval a delirium alkoho- licum polipjának a karjai közt volt; csak már az ölelő szorítás volt hátra, hogy a dühöngést kiváltsa belőle. Az alispán igazi jó apja a tisztikar és szolgaszemélyzetnek, párfogol, bűntett, ott hol a szükség parancsolja. Iszákossága miatt a hajdút, négyszem között, majd mások előtt hol figyelmeztette, hol pedig korholta sőt még pénzbüntetéssel is sújtotta, de mitsem használt mindent úgy lerázott magáról mint a folyót átúszó kutya a bundájára tapadt vizet. Végre kénytelen volt az alispán a hajdút a megyei szolgálatból elbocsátani. Az elbocsátásról amint tudomást vett a főorvos, felkereste az alispánt, és arra kérte, hogy a hajdút venné vissza a szolgálatba, de egyúttal adjon neki nyomban félévi szabadságot. Az a szerencsétlen alkoholista nem tehet arról, hogy a szesz az ő önuralmát leszerelte. A közkórházban most egy ápolóra van szükség annak helyét vele fogja betölteni, egyúttal pedig gondoskodni fog arról, hogy 7a évig a kórházból ki ne kerüljön és ottan szeszes italhoz ne juthasson. Hiszi és reményű, hogy ennyi idő alatt a hajdú kikerül az alkohol uralma alól; vagy legalább is a szesz iránt való vágyakozása annyira szintelenedni fog, hogy parancsolojává válik akaratának. Az alispánnak jóság és szerétéiből össze rót szive készséges örömmel teljesítette a megyei főorvos kérelmét. A hajdú bekerült a korházba. Az első héten izgatottá tette a szesz utáni vágyakozás, de azután a körülmények nyomása alatt olyan megadással tűrte sorsát, mint nyereg alatt a fiatal szilaj csikó a biztos kezű lovas igazgatását. A kórházban a főorvos gyakran foglalkozott vele ; kioktatta az alkohol káros voltáról. Közben pedig az életből merített és az általa ösmert példákra rá mutatott. Mindezeknek hatása alatt a hajdúban megérlelődött az a tudat, hogy a világon minden rosznak kutforrása az alkohol. Ez a tudat vonta őt ki az alkohol karjai közzül. Ez a tudat és az alkoholellenes iratok olvasása fogja megóvni őt a vissza eséstől. A harmadik hónapban kínálták szeszei de nem fogadta el. Haza bocsájtoiták olykor egy-két napra a családjához a szesznek feléje sem nézett. A főorvos lehuzatott vele bort még meg sem kóstolta. A fél év elteltével ellett bocsájtva a kórházból állását vissza nyerte. A megtért tékozló fiút pedig mindenki felkarolta. * * * Lapunk olvasói közül: egyik romai katholikus plébánostól a következő tartalmú levelet kaptuk. „Mint lelkész 30 éve élek a nép között. Ezen három év tized alatt szerzett megfigyeléseim alapján, a meggyőződés egész fenséges erejével állítom, hogy elődeink vallásosságának, törvény tiszteletének és a családi tisztességnek eldurvitója. Koránt sem a megélhetés súlyos terhei; hanem egyes egyedül az alkohol. Az indiánusok kedvencz szava járását használva „Ez az édes ital“ ünnep és vasárnap délután a kocsmák lóczáin össze hozza- nemcsak a férfiakat hanem sajnos még a reményteljes serkedező bajuszu ifjakat is. Hol azután mikor a fejbe száll az ital, azaz megbénítja a
