Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-11-20 / 11. szám
AZ ÉLET 7 bizottsági közgyűlés elfogadván a városi tanácsnak előterjesztését s elösmeréssel lévén az alkohol ellenes szövetség nemes törekvése és munkálkodása iránt, a melylyel társadalmunk szegényebb rétegét a közegészségre oly romboló hatással biró pálinka és szeszes italok élvezetétől elidegeníteni és arról figyelmét is elvonni czélozza: az alkohol ellenes szövetségnek az időszaknak megfelelő gyógyélvezeti vizek-, meleg leves, tea, szörpnemiiek házansénti kihordására szolgáló kocsijármüvek beszerzésére kért 500 korona hozzájárulási összegnek az 1903. évi házipénztári költség rendkívüli rovatába való beillesztését s felvételét elrendeli s ezen tárgyiratokat a költségvetési ügyiratokhoz csatolni rendeli, felhatalmazza a városi tanácsot, hogy a kérdéses 500 korona összeget — a vonatkozó határozat jogerőre emelkedése után s az 1908. év folyamán a kérvényező alkohol ellenes szövetség védnökségének — a házipénztár terhére folyósittathassa. Miről a városi tanács az iratok visszaadásával és az alkohol ellenes szövetség Dr. Szentkirályi Sándor ur utján jkvi kivonaton értesitendök. Debreczen szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1907. szeptember hó 27-én tartott rendes közgyűléséből. Kiadta: Tury sk. jegyző. 18558—1907. sz. Szatrnárvármegye alispánjától. Az alkoholellenes szövetség 2680 1907. sz. alatt azon kérelmet terjesztette hozzám, hogy a francia kormány példája után indulva, intézkednék aziránt, hogy „nyilvános helyeken és iskolákban nyomtatott hirdetmény alakjában röviden tömören egybefoglalva közöltessenek azon ismeretek, melyek a köznépet és főleg az iskolában járó gyermekeket kioktatják arra, hogy ugyan miért is káros az alkohol fogyasztás“. Egyúttal pedig készségesen vállalkozott arra, hogy a hirdetményt megszövegezi, előállítja és önköltségén a járási főszolgabirák utján a falragaszokat megküldi. A hirdetmény rövid tartalmát a hivatalos lapjuk „Az Élet“-ben egy czikk keretében olvastam, mely körülbelül a következőt tartalmazza: „Az alkoholizmus krónikus mérgezési folyamat, melynek eredendő forrása a rendszeres pálinka ivása még akkor is, ha részegséget nem idéz elé. Tévedés azt hinni, hogy a pálinkaivás a nehéz munkákat végző munkások részére szükséges, hogy az erőt fenntartja, vagy szaporítja; valóságban a pálinka a szervezetnek nem hasznos, ellenkezőleg ártalmas, különösen azon egyéneknél, kik azon balvéleményben vannak, hogy a munka között elő álló fáradtság megszüntetésére a pálinkaivás a legjobb gyógyszer, mert az emberi test gépezetében a fáradtsági érzet a biztositó szelep. Tehát ki a fáradtsági érzetét eltompitja, hogy tovább dolgozhassák, hasonlít ahhoz, ki a szelepet erőszakkal elzárja, hogy a gépet tulfüthesse. Az iszákosság a családi szeretet ellensége, a társadalmi kötelességek feledésére, a munka megvetésére, a lopáshoz és bűnhöz vezet. De főleg még pedig hangsúlyozva mondva — a rendszeres pálinkaivás a kórházhoz vezető legbiztosabb ut, és a legkinossbb és legborzasztóbb betegségek elmebaj, vérbaj előkészítője. A szülők hibái visszaesnek a gyermekekre — kik ha korán el nem halnak, nagyrésáük hülyék, epileptikusok, vagy tüdővészesek — stb.“ Helyesnek találom, hogy főleg a népiskoláink tantermeiben ilyen tartalmú hirdetmény kifüggesztve legyen — miután a mindenre fogékony gyermeki lélek azt olvasná, a tanító urak pedig olykor magyarázatokkal szolgálnának. Bizonyára e gyermeki ajk arról sok szót ejtene a szülői otthonban, hol a neki nyújtott pálinkát nemcsak visszautasítaná, hanem, ha felnőtt testvérét vagy szüleit részegen látná, kérve kérné őket neigyanak annyi pálinkát ezért és azért stb. Szintén nagyon üdvösnek találom, hogy ilyen tartalmú hirdetmény a községháza tanácstermében, folyosóján és a jegyzői irodában kifüggesztve legyen ; — mert a pálinkaivás a köznépnél sajnos már annyira lábra kapott, hogy a legkissebb alkalmat is meg kell ragadnunk, hogy a köznépnek és a köznép előtt hirdessük, hogy milyen káros a pálinkaivás. Ezek a szempontok vezéreltek engem arra, hogy az alkolellenes szövetség kérelmét magáévá tegyem, — és elrendelem, hogy az alkoholellenes szövetségtől közvetlen a főszolgabíró urakhoz érkező ily tartalmú hirdetményeket a hözségeknek adják ki és gondoskodjanak arról, hogy azok a község iskoláinak összes termeiben, — továbbá a több helyütt a községházánál, végül ahol a lelkész urak beleegyezésüket adják, azok folyosóján és hivatalos helyiségükben is kifüggesztve legyenek. Az utóbb említett uraknál azért tartom szükségesnek, hogy a köznéptől őket felkeresők közztíl azoknak a figyelmét ráterelné a hirdetmény tartalmára, kik a pálinkaivásnak rendszeresen hódolnak és a szeretet és a jóság szavaival pedig felnyitná azok szemeit, hogy lássák azokat a következményeket, melyek lassan, de biztosan a pálinkaivás nyomdokaiba lépnek. Erről pedig 15 nap alatt jelentést várok. Végül az alkoholellenes szövetséget megkeresem, hogy a hirdetményekből: a) magyarnyelvül: 1. A csengeri járás főszolgabirájához 280 példányt, 2. a mátészalkai járás főszolgabirájához 280 példányt, 3. a nagykérolyi járás főszolgabirájához 280 példányt, 4. a fehérgyarmati járás főszolgabirájához 400 példányt, b) magyar és román nyelvüt: 5. az erdődi járás főszolgabirájához 320 példányt, 6. a nagybányai járás főszolgabirájához 400 példányt, 7. a nagysomkuti járás főszolgabirájához 420 példányt, 8. a szinérnáraljai járás főszolgabirájához 310 példányt, 9. a szatmári járás főszolgabirájához 450 példányt, összesen 3140 darab példányt mielőbb megküldeni szíveskedjék. Nagykároly, 1907. szepl. 24. Alispán helyett: Péchy, vm. főjegyző.
