Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-11-20 / 11. szám
AZ ÉLET 3 íanui belefogja ültetni azt a tudatot, hogy a pálinka ivás úgy a lelki; mint a testi egészségnek legfőbb megrontója. Maga a földbirtokos is a szeretet és á jóság szavaival alkalmilag rá tereli cselédjének a figyelmét a plakát tartalmára azon a teljes szélcsend állapotban mikor annak idegei a pálinka által felzaklatva nincsen- nek; ei<kor az őszinte belátás cseppenként a tudatában hűl, hol elraktározódik. Ez az elraktározott tudat pedig a cselédet legalább is az úgynevezett alkalmi ivá- sók karjaiból lassan ki fogja szabadítani. Most már ha még figyelembe vesszük azt, hogy ha a község házára vagy a lelkészéhez, vagy a postahivatalban esetleg az orvoshoz megy mindenütt a tekintete beleütközik ezen plakátba, mely őt figyelmezteti a pálinkaivás káros voltáról bizonyára lassanként az egymásközti beszélgetésekben is, mint beszéd anyag belefog szűrődni az az eszmecsere, hogy a pálinkaivás káros. — Ha pedig a béresek és napszámosok beszéd anyagában szárnyra kél mínt meggyőződés, hogy a pálinkaivás káros, — akkor az eddig pálinkára kidobott pénz bőségesebb élelem — jobb ruházat, esetleg takarék betét alakjában végzi az ő hasznos körforgását. — Végül pedig azoknak a jelleme szelídebb alakot ölt magára, munka készségük, valamint erejük növekedni fog, — gazda és törvény tisztelőbbek lesznek, továbbá több gondot fognak fordítani az önművelődésre. A családi életökben pedig be fog vonulni az igazi vallásos érzület, nem- külömben az igazi őszinteség, azután a kölcsönös egyetértés és a megbecsülés. Egyet-mást az alkohol hatásáról. Irta: Bunge G., baseli egyetemi tanár. (A jó kedv.) Általában bebizonyítható, hogy az alkohol mindama hatása, melyet izgalomnak magyaráznak, tulajdon- képeti benulási tünet. Bénulási tünetek mindenekelőtt a psychiküs tűrtetek, Az agynak ama működése ugyanis, anieiy a bénulás kezdetén elsősorban gyengül, a tiszta öntudat, a kritika.- Ezért mutatkozik a jókedv, amelyet nem korlátoz többé a kritika.- Az ember nyiltszivü és közlékenynyé lesz, gondatlan és vidám — épen azért, mert veszélyt többé nem lát. Mindenekelőtt azonban abban nyilvánul az alkohol bénító hatása, hogy a fájdalomnak s a kellemetlen érzeteknek, még pedig a legnagyobb fájdalomnak: a lelki fájdalomnak, gondnak, búnak az érzését bénítja. Innen van az a jókedv, amely az ivó társaságon uralkodik. Szellemessé azonban szeszes italok élvezete által soha senkisem lesz. Ez az annyira elterjed előítélet öncsalódáson alapul, csupán egy tünete az agybénulás kezdetének: abban az arányban, amelyben az önitélet csökken, emeledik az önmagában való tetszelgés. Az agyvelő kezdődő bénulásának következményei az ittasok élénk hadonászása és céltalan erőfeszítései. Mert ama korlátozó befolyás hiányzik, amely a teljes öntudatánál levő egyént mindenféle fölösleges mozgásban meggátol, hogy erejét kímélje. Ezzel függ össze a szív fokozott működése, az érlökések szaporasága, melyeket az alkohol izgató hatásának mindmegannyi bizonyítékaként tekintenek. A fokozódott szívműködés nem közvetlen hatása az alkoholnak, hanem ama körülmények idézik elő, amelyek között az alkoholt rendesen élvezik. Ha értelmes egyént nyugodtan fekve borral itatunk, meggyőződhetünk arról, hogy szívműködése egyáltalán nem változik. Egészen másképen áll a dolog az ivó társaságban: az Ítélőképesség bénult, az ember gesztikulál, ok nélkül felhevül s ily módon fokozódik a szívműködés. (Az unalom érzet.) Azokhoz a kínzó érzésekhez, melyeket az alkohol eltompit, az unalom érzete is tartozik. De az unalom érzete, épen, miként a fáradságérzet, oly berendezése szervezetünknek, mely az önszabályozást célozza. Miként a fáradságérzet pihenésre késztet, úgy az unalom kinzó érzete munkára és erőfeszítésre sarkal bennünket, amely nélkül izmaink és idegeink elsorvadnának- elpetyhüdnének, s azoknak rendes állapotban való tartása lehetséges nem volna. Ha az unalomérzetet erőfeszítés által meg nem szüntetjük, akkor folytonosan növekszik s végre valóságos dämoni hatalommá lesz. Érdekes megfigyelni, hogy micsoda kétségbeesett eszközökhöz nyúlnak a lusta és üres fejti emberek, hogy erőfeszítés nélkül meneküljenek az unalomérzet dámonának hatalma elől. Ez a darnon fáradhatatlanul üldözi őket megszakítás nélkül, társokul szegődve egyik helyről a másikra, egyik szórakozásról a másikra. De mindezen menekülési kísérletek hiábavalók lennének ha az emberek végre is belátnák, hogy bármily módon, de agyukat és izmaikat meg kell erőltetniük, hogy a nyugalom és elégedettség ' érzetét visszanyerjék és a tulajdon ürességüket kitöltsék, ha nem volna számukra az — alkohol. Az alkohol köny- nyen és simán megszabadítja e dámontól. Az ivónak és az ivó társaságnak soha sem jut öntudatra üressége és sivársága. Nekik nincsenek érdekeik, sem ideáljaik; hiszen élvezik a bódulat örömeit. Az ember fejlődésére nézve eemmisem végzetesebb, semmisem ássa alá és pusztítja annyira a legbecsesebbet, amivel bir, az erély utolsó maradványát semmisem öli meg oly teljes biztonsággal, mint az unalomnak alkohollal való ismételt elbóditása. E szempontból hangoztatnunk kell, hogy vala- menyi szeszes ital közül a sör a legártalmasabb, mivel annyira egyik sem alkalmas arra, hogy az unalomérzet elűzése céljából annyi visszaélés történjék. A filiszter mindenkor megbotránkozik azon, ha valaki pálinka ivás által lesz tolvajjá vagy gyilkossá. Hogy a sör mellett elbutulnak, élfásulnak és elzüllenek, az egykedvűen és hidegen hagyja őket. Hisz ez nem zavarja őt az ő önző nyugalmában. A sör már azért is a legártalmasabb a szeszes italok között, mivel egyik sem annyira csábitó. Pálinkát inni minden néprétegnél szégyen, mialatt mértéktelen sörivással hivalkodik népünk szellemi előkelősége. Egyik italt sem lehet oly hamar megszokni, mint a sört, egyik sem rontja annyira az étvágyat a rendes étkezés és az ártatlan élvezeti szerek iránt. Semmi más ital nem csábit annyira a mértéktelenségre.