Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-09-20 / 8. (9.) szám

AZ ÉLET

7

a véleményen voltak, s Lykurgus törvényeiben megtiltja a férjeknek, hogy a nemzés előtti napon víznél egyebet igyanak. Sőt az orvosi irók, úgy az ókorban (Hipocrates), valamint a későbbiek is, az egész középkorban, a részegségben nemzett gyermekeket gyöngéknek és betegeseknek tartották, s hogy milyen elterjedt volt e nézet, annak bizonyítéka az, hogy betekerült a szépirodalomba is és pl. Moliére-nél is megtaláljuk. Sőt még mai nap is nagyon elterjedt ez a hit a nép között. Schweizben közmondás a gyönge elméjüekre, no ez is 64-ben született, mivel 1863, mint jó bortermő esztendő általánosan ismeretes.

Mindezeknél azonban értékesebb adatokat szolgáltatnak a néptanítók megfigyelései, kik azt állítják, hogy a jó bortermő éveknek megfelelő osztályok tanulói szellemileg feltűnően elmaradottak. De sőt a legmodernebb tudomány a statisztika is ez állítás mellett szól, mert Bezzola kimutatta, hogy 9000 gyengeelméjű születésnapjától a nemzés idejét kiszámítva, azt látjuk, hogy újév táján, valamint farsang utolsó hetében, mikor az alkohol fogyasztás feltűnően nagy, a nemzett gyermekek száma általában kevesebb, de ezek között feltűnően sok a gyöngeelméjü. Roesch97 gyermekről állított össze statisztikát, akiket kétségtelenül részeg állapotban nemzettek, s ezek közül csak 14 volt egészséges. Az állatkísérletek, melyeket részeg kutyákkal végeztek, valamint békaporonytyokkal, ugyanilyen eredményt adott.

Nagyon fontos az a körülmény, hogy Bunge legújabb vizsgálatai szerint az iszákosok leánygyermekei elvesztik a szoptatási képességet, ez a szoptatásra való képtelenség megmarad a következő generációkban is és soha többé vissza nem tér. Ez az elfajulás egyike a legsulyosabbaknak, hiszen tudjuk mily károsan befolyásolja a szoptatási képtelenség a gyermeki szervezetet, különösen a szegényebb néprétegekben, ahol dajkáról, vagy csak némikép is észszerű mesterséges táplálásról szó sem lehet. Ez az egyetlen tény már magában véve is beláthatlan perspektíváját nyújtja a gyermekbetegségeknek és halálozásnak.

Vizsgáljuk már most az egyes elfajulási jelenségeket, hogy mennyire vezethetők azok vissza a szülők alkoholizmusára. Első sorban magát az iszákosságra való hajlamot kell említenünk. Az iszákosok men- helyeiben végzett összeállításból az derül ki, hogy az iszákosoknak körülbelül fele iszákos szülőktől származik. Erre egyrészt természetesen befolyással lehet a szülő rósz példája, s a szoktatás az alkoholhoz a szülői házban, de másrészt szerepel az idegrendszer gyengébb ellentálló képessége, mely az illetőt iszákossá teszi. Vannak azonban adatok arra is, hogy egyenesen az iszákosságra való hajlam öröklődik át. Ehhez járul még az is, hogy épen az átöröklött iszá- kosság rendszerint súlyosabb formában jelentkezik, az elfajulási jelenségek halmozódása következtében.

Már említettük az alkohol hatását az idegrendszerre, mely az utódok iszákosságára hajlamosít. De ettől függetlenül is számos idegrendszerbeli megbetegedés találja alapját a szőlők alkoholizmusában.

Nem is szólva a kisebb fokú ideges (neuras- theniás) állapotokról, melyeknek statisztikai vizságlata csaknem kivihetetlen, áttérhetünk a hülyék, gyöngeel- méjüek és nyavaljatörősek vizggálatára. Borzasztó az a látvány, ami elénk tárul. Hülyék menhelyein azt látjuk, hogy e szerencsétleneknek ledalább egy harmada, de többnyire fele, sőt Dahl szerint 60 %_a iszákos

szülőktől származik. Körülbelül ugyanilyen az arány a nyavalyatöréseknél is, különösen tanulságos összeállítást közöl Lanceraux, ki azt találja, hogy az alkoholista szülőktől származó epileptikusak gyermekei közül csak 36 % normális, mig a mértékletes szülőktől származó epileptikusak gyermekei közöl 58 °/0 normális volt. Az epileptikusok 72 %-a iszákos szülőktől származott.

Az elmebetegséget is legnagyobbrészt az alkoholizmusban találják vagy közvetlen vagy közvetett ere- detüeket. A tébolydában legkevesebb 10%-ban, de sok helyen 50—60%-ban mutatható ki a szülők iszá- kossága. Forel kimutatja, hogy az elmebajoknál először a közvetlen terheltség túlnyomó. „De mivel az elmebaj, mint terhelő körülmény, csak az elődöknél már fennálló hajlamot örökíti át, addig az iszákosság egy addig egészséges törzsnél teremt uj beteges hajlamot, mely azután újra tovább öröklődik, s igy a napnál világosabb, hogy végső elemzésben az iszákosság a legfontosabb, újra gerjesztő oka az elmebetegségeknek, illetve az arra való hajlamnak“, mondja Forel, s hozzáteszi, hogy ha ez a baj ma nem még elterjedtebb, annak okát az emberiség egyik felének, — a női nemnek— nagyobb józanságában kell keresni.

Újabb vizsgálatok szerint a gyermekek siketnémasága is sok esetben a szülők alkoholizmusa által feltételezett.

Társadalmi szempontból nagyon fontos jelenség az iszákosok utódainál feltűnő hajlam a bűntényekre és a prostitutióra. Már régóta ismerik a büntető jogászok azt az összefüggést, mely a bűntetteseknek legalább is V3-ánál kimutatható. Természetes, hogy a bűntettekre való hajlam legtöbbnyire nem mint olyan öröklődik át, hanem szükségszerű következménye egyrészt az átöröklött elkorcsosult szervezetnek, mely nem tud ellenállani a bűn csábításának, másrészt az iszákos szülők rossz példája, az elhanyagolt nevelés, rossz bánásmód stb. mind olyan körülmények, melyek a bűnre való hajlamot előidézhetik, vagy legalább is jelentékenyen fokozhatják.

Henry Joly az alkoholisták elfajult utódait a cri- minalitás szempontjából 4 jól elhatározott csoportba osztja: az egyik csoportba tartoznak azok, kik teljesen tönkretétettek mélyreható degeneratiók által; a másik, melynek számát folyton csökkenti a börtön és bitó, a harmadik csoport menhelyekbe és kórházakba kerül, s igy a büntető jog nem foglakozik többé velük. Marad még egy negyedik csoport, azon embereké, kik gyöngék, jó példa és nevelés nélkül nőttek fel, becsület és tisztességérzés teljes hiányában. Nem bolondok, s igy a társadalomnak felelőssé kell őket tenni a bűntetteikért. Ezek azok, kik folyton kóborolnak, kis bűntetteket követnek el és akik a megtorlás mai rendszere mellett újra és újra visszatérnek a fogházba és nem javulnak meg.

Hogy néhány számszerinti adatot is felsoroljunk, megemlítjük, hogy például egy berlini javító intézetben az internáltaknak 67-2%-a származott iszákos szülőktől. Tarnoroska összeállítása szerint 100 tolvajnő és 150 prostituált közül 69%. New-Yorkban 2000 prostituált közül 47'5% szülei éltek mértéktelen életet. Csak nehány kiáltó számot soroltunk fel, de a tétel helyességét minden börtönstatisztika és minden bün- ügygyel foglalkozó iró megerősíti.

Az eddig elmondottak általánosan ismert igazságok voltak, de most áttérek egy oly elfajulási jelenségre melynek összefüggését alkoholizmussal csak a