Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-02-01 / 2. szám

BARANGOLÓ 33 Pruzsenszki Béla kovácsmester „Mindig maszek szerettem volna lenni" Németkéren, a focipálya szom­szédságában található a kovács­műhely. Ahogy közeledünk a ház­hoz, már egyértelmű, ki dolgozik itt, hiszen ami lehetséges, vasból készült a ház körül. Egy kis hídtól kezdve a lépcsőkorlátig, de még az előtető sem fából van ám. Egy kivételt azért találtam, az óriási hintát, amelyet a lánya kedvéért tett fel a magas fára. Most így utó­lag visszagondolva, nem tudom, miért is nem próbáltam ki, pedig egyértelműen hívogatott. Való­színű a hideg, havas idő volt, ami visszatartott. A mester bevezet az irodába, ahol a kicsit félhomályban sok-sok, a műhelyben készült tárgy körvonalazódik ki. Olyan, mint egy kis kiállítás, ami elénk tárja a hosz­­szú évek eredményeit. Először megmutatja a cégérét szemben a falon, amelynek ötletét a falu címerből merítette. A központi részén egy üllő, egy kalapács és egy gyertyatartó található. Elme­séli, hogy a német kisebbségnek minden évben ő készíti a nívódí­juk egyedi emléktárgyát, amellyel egy, a közösségért sokat tevő tár­sukat jutalmazzák meg. A további szép tárgyakra még visz­­szatérünk, de kíváncsi voltam, ho­gyan indult a műhely. Pruzsenszki Béla családjával ma már Pakson él, ám Németkéren nőtt fel, majd lakatosnak tanult Szekszárdon. A pályaválasztását a jó szerencse is kísérte, mert nem igazán tud­ta, mibe is kezdett, de kiderült, nagyon szereti ezt a foglalkozást. Minősített hegesztőként dolgo­zott először - az atomerőműben is - tizenöt évig. Aztán jött a rend­szerváltás, és egyre erősebbé vált a már régóta dédelgetett vágya, hogy kipróbálja magát, ahogy ő mondja, „mindig maszek szeret­tem volna lenni". A mai fiataloknak talán furcsán cseng ez a szó: ma­szek, de nekünk, akik a rendszer­­váltás előtt nőttünk fel, tudjuk, hogy a kis magánvállalkozásokról van szó. A műhely helyén koráb­ban vágóhíd volt, ezt alakította át fokozatosan, mivel szűkös anyagi­akkal fogott hozzá, és szép lassan fejlesztgetett. Volt olyan időszak, hogy hét alkalmazottja is volt, de egy ilyen kis cég, mint az övé, nem tud ennyi embert folyamatosan foglalkoztatni, mert nem egyenle­tesek a megrendelések. Bemegyünk a műhelybe, és rög­tön megcsap a vasmunkák ke­mény, férfias illata, amivel télen a hideg is együtt jár, mert a látoga­tásunk napján nem raktak tüzet a kovácsoláshoz, ezt csak hetente egyszer teszik. Meg is beszéljük, visszamegyünk majd, hogy ezt is megnézhessük. A németkéri gye­rekek már mind jártak nála, mert látványműhelyként is üzemel. Ha gyerekcsoportot fogad, mindig óriási lelkesedéssel fognak hozzá a gyerekek a kovácsolásnak, és üres kézzel nem távozik senki, amit ké­szítenek, haza is vihetik. - A kíván­csibb gyerekek általában jól össze is kenik magukat - meséli. A kovácsolás bizony embert pró­báló fizikai munka, de az első lé­pés mindig a tervezés. A megbe­széltek szerint a mester először felskicceli a tervet kicsiben, aztán egy nagyobb rajz is készül, ami alapján elkészítik. Miket is? Olyan tulajdonképpen nincsen - mondja Béla amit ők még ne készítet­tek volna el. A gazdasági válság előtt sok bútort rendeltek náluk, az ágytól kezdve, a kanapén át az állólámpáig, az étkezőgarnitúráig. Egy teljes lakást be tudnak búto­rozni. Manapság legtöbben kerí­tés- és kapukészítés miatt keresik meg őket. Büszkén meséli és mu­tatja egy mostani nem minden­napi megrendelésüket. Egyedi csillárt készítettek egy borospin­cébe, amelynek minden darabja kovácsolással készült, de még a láncszemek is, amik tartják. Ezen annyi munka van, hogy ketten nem is végeznek vele egy hét alatt sem. - Szeretjük az ilyen megrendelése­ket - mondja. Nem hagyhatom ki a saját tervezésű karácsonyfatal­pak megemlítését, amibe nem kell belefaragni a fát, hanem csavarral lehet rögzíteni - egy ilyennel én is meg fogom lepni a páromat. Ha visszatekint a vállalkozás ed­digi éveire, időnként eszébe jut, hogy kihagytak több lehetőséget, de nem bánta meg egy pillanat­ra sem, hogy belevágott. Szereti, amikor olyan megrendelőkkel ta­lálkozik, akik értékelik az egyedi tárgyakat, és azt, hogy ismerik, aki készítette számukra a terméket.

Next

/
Thumbnails
Contents