Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
MAGELLAN 29 milliárd ruhadarab készül, miközben csak az USA-ban 13 millió tonna ruhát dobnak ki évente! Mocskosul szép... Az olajipar után a világ második legszennyezőbb iparága a divat. A mérgező kémiai anyagok kibocsátásának negyede a textiliparhoz köthető. És ez csak néhány riasztó tény, amellyel biztosan nem számolunk, amikor belebújunk reggel a ruhánkba. Szerencsére azonban itthon is találni olyan tervezőket, akik táskáikkal, ruháikkal harcolnak a környezetszennyezés ellen. „Az is nagyon ijesztő szerintem, hogy egy pamutpólónak az előállításához 2400 liter édesvízre van szükség, én úgy tudom, hogy enynyi vizet egy ember 3 év alatt iszik meg." Mengyán Eszter újságíró hobbiként a tudatos ruhavásárlásról és az ökodivatról ír egy blogot. Megszállottan keresi az alternatívákat, amelyekkel stílusosan óvhatja a környezetét. „Most már fél éve nem vásárolok egyáltalán ruhát és kiegészítőt, úgyhogy a saját ruhatáramból próbálok minél kreatívabban öltözködni. A legtöbb kísérlet erről szól, ami a blogon van." A kísérletről, és persze az eredményekről Eszter mindjárt mesél még, de előtte ismerjünk meg egy másik hölgyet, aki olyan ruhákra vadászik, amelyek még Eszter ruhatárába sem kerülhetnek be. Vannak ugyanis olyan használt ruhák, amelyek harmadosztályú besorolásban vannak. Ezeket a turkálók már nem veszik át. Nos, tehát ilyen darabokat keres és talál is Majoros Zita grafikus-tervező, az egyik magyar ökodivatmárka megalapítója. „Arra jutottam, hogy azzal okozok a legkevesebb kárt a környezetemnek, ha inkább
