Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
16 ÉRTÉKŐRZÉS Délután a múzeumban Lehmann Katalin | Fotó: Paksi Városi Múzeum Ben Stiller nagysikerű filmje(i) után gondoltam az ütős címet - már akit ez elsőre megütött, akarom mondani megfogott. Kalandozásom a múzeumban nem éjszaka, hanem késő délután vette kezdetét és ért véget, beszélgetőpartnerem pedig a Paksi Városi Múzeum „Paksi Metszet" igazgatónője, dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna volt. Hogy egy városnak fontos helyi ke városi múzeumára, amely felett értéke a múzeuma, ahhoz nem fér nem állt meg az idő; programjai kétség. Paks is méltán lehet büsz- frissek, 21. századiak, a mai kor Császárláb Paks határában, az egykori római kori segédcsapati katonai tábor, Lussonium területén egy rendkívül aprólékos munkával kidolgozott, az életnagyságénál nagyobb római kori bronzszobor lába került elő még a 2009-ben folytatott ásatások során. A császárláb híre, majd maga a rendkívüli lelet is bejárta egész Európát, de a Paksi Metszet 2016. szeptemberi megnyitása óta méltó helyén, a városi múzeumban tekinthető meg. A lelet igazi szenzációnak számít, mivel ilyen méretű bronz szobortöredék csak nagyon ritkán kerül elő, tudniillik a bronz szobrokat a római és a későbbi korokban is nagy számban beolvasztották. emberének is jól emészthető változatban négy helyszínen adja közkinccsé a helyi értékek élmény- és tudásanyagát, az ókori római kori, majd az azt követő kultúrák tárgyi emlékeit. Régiségtár, Emléktér, Dunatár, A paksi löszfal, na és persze elhivatott múzeumi dolgozók, ez a Paksi Metszet. Fontos, hogy van, de miért? „Bizonyára sok település venné szívesen, ha a múltjuk megőrződne tárgyi emlék formájában, de egy múzeum fenntartásához sajnos nem minden településnek van anyagi ereje. Paks ebből a szempontból szerencsés helyzetben van" - kezdtük a beszélgetést a múzeum igazgatónőjével, dr. Váradyné Péterfi Zsuzsannával. „Ahogy én látom, a lakók szívesen veszik, hogy a városuk múzeummal ren
