Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-12-01 / 12. szám

GONDOLATOK

59

„Hogy semmi el ne vesszen"

Prancz Zoltán | fotó: internet

A kenyérszaporítás csodája a közismert bibliai epizódok közé tartozik. Van azonban egy kevésbé tudott részlete, ami karácsony közeledtével különösen időszerűvé teszi a felelevenítését.

Az evangéliumok leírása szerint Jézus nem akarta éhesen elbocsájtani az őt a pusztába is elkísérő többezres sokaságot, nehogy „kidőljenek" a hazafelé vezető úton. Ám a realitásokra így mutattak rá a tanítványai János evangéliuma szerint: „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindegyikük kapjon valami keveset" (kétszáz dénár körülbelül kétszáz napi munkabérnek felelt meg). „Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?"

Az ekkor következő csodatétel leírása meglehetősen tömör: „Jézus pedig mondta: ültessétek le az embereket. Nagy fű volt pedig azon a helyen. Leültek azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek, hasonlóképen a halakból is, amennyit akartak." Azonban az események leírása nem ezzel ér véget. Itt következik a bevezetőben hivatkozott, kevéssé ismert részlet: „Amint pedig jóllaktak, mondta az ő tanítványainak: szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. Összeszedték azért, és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből

való darabokkal, amelyek megmaradtak az evők után."

A gondosság e záró mozzanata súlyos üzenetet hordoz, függetlenül attól, hogy valaki hiszi-e vagy sem a kenyérszaporítás megtörténtét. Karácsony közeledtével ugrásszerűen megnövekszik az árufogyasztás, azon belül az élelmiszerek vásárlása is. Érthető, hiszen az ünnephez elválaszthatatlanul hozzátartozik a bőséges evés-ivás. Árnyékot vet viszont minderre az a pocsékolás, ami a jóléti társadalmakat jellemzi. Egyes kimutatások szerint az Európai Unió lakosai évente átlagosan mintegy másfél mázsa élelmiszert dobnak ki, nem ritkán bontatlanul. Hazánk ugyan lefelé húzza az átlagot, tehát nálunk valamivel jobb a helyzet, de távolról sem nevezhető jónak: 70 kilogramm körül mozog ez az érték. A karácsonyi időszakban pedig nyilván mindenütt csúcsra jár a tékozlás.

Az értelmes takarékosság az élelmiszerekkel nemcsak a pénztárcánkat kíméli, hanem - ami talán kevésbé kézenfekvő - a természeti környezetünket is. Az egykori kenyérszaporítást nem kísérte az előállításból, hőkezelésből, tartósításból, minőség-ellenőrzésből, csomagolásból, hűtésből, raktározásból, szállításból, és még ki tudja, mi mindenből származó környezetterhelés, mégsem szabadott gondatlanul bánni az étellel. Nem így áll a helyzet korunk élelmiszeriparával. Csupán egyetlen jellemző adat erre nézve: a kidobott élelem megtermelése és szemétként kezelése bizonyos források szerint évi 170 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával jár. Ha tehát már a teremtői csoda részeseinél is helye volt pocsékolástól való óvásnak, mennyivel inkább meg kellene szívlelnünk ezeket a szavakat ma: „szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen".