Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-12-01 / 12. szám
TÚL A SZAKMÁN 49 Könnyen megtaláltam a házukat, mert már a kerítésről látszik, itt a fát mint anyagot és a szép famegmunkálást is értékelő, szerető emberek élnek. A kerítés finom, nem megszokott tulipánmotívuma magáért beszél, és persze ez is saját munka. Később kiderül, a kedvenc motívuma a tulipán mellett a madár (mindkettő a magyar néprajz alapvető szimbóluma). Belépve az udvarra is mindenhonnan visszaköszönnek az apró részletek. Már rövidek voltak a napok a riport készítésekor is, ezért először gyorsan körbementünk, hogy tudjak néhány fotót is készíteni. Megmutatta a kisebbik műhelyét, mert kettő is van. Ebben az egészen pici helyiségben szokta a nagyobb porral, rendetlenséggel járó műveleteket elvégezni. Szabadkozik a „rendetlenség" miatt, figyelmeztet, nehogy összekenjem a ruhám, de ettől egyáltalán nem kell félnem. Az óriási gyalupadot egy volt kolléga édesapja ajándékozta neki, látszik rajta, már több nemzedéket kiszolgált. A felsőbb polcokon sorakozik egy kis gyalugyűjtemény, mert a faluban már azért híre ment a hobbijának, és kapott néhány régi darabot. Kiállítása is volt már a faluházban. Azt mondja, tulajdonképpen a feleségének köszönheti, hogy elkezdte a faművesképzést. Ágit vitte fazekasiskolába Pestre, ahol más szakmát is tanítottak. Addig szívta magába az ottani hangulatot, impulzusokat, míg a faművesképzésbe ő is belevágott. Gyerekként mindig szeretett rajzolni, így a kézügyessége, térlátása is megvolt hozzá. A kétéves képzés végén OKJ-s képesítést is kapott. A mestere Bodacz Tibor tanár úr volt, aki nagy hatást tett rá személyiségével és szakmailag is. Ügyesen építette fel a tanfolyamot, mert olyan fával kezdtek, amit könnyebb volt megmunkálni, a kezük is fokozatosan szokott hozzá a terheléshez. A hárssal legjobb elkezdeni - mondja. Annak olyanok a rostjai, hogy viszonylag könnyű megmunkálni. A gyümölcsfák már jóval keményebbek. Nézem a kezét, inkább egy mérnök keze, mint egy asztalosé. Az iskola elvégzése után két fafaragó táborban is részt vett. Az egyik Abaújszántón volt, ahol a település keleti kapuját készítették el, ami egyben Tokaj-Hegyalja tájegység egyik kapuja is. Két hétig dolgoztak rajta tízen, a környékre jellemző szőlős díszítés került rá. A másik alkalommal a Gerecse hegységbe mentek, és egy óriási sárkányos hintát készítettek. A családot is elvitte már oda, hogy kipróbálják. Bemegyünk a másik műhelybe, a finomabb munkák helyszínére. Minden munkadarabhoz sablont készít, először papírral, majd esetleg farostlemezből. Az egyik oldalon a szekrény a szerszámok részére - ahogy már mondtam, szépen rendezve, ne kelljen keresgélni őket - szintén ötletes, mert családi fotókkal borította az üvegajtókat belülről, így munkavégzés közben is vele van a család. A másik oldalon itt is az asztal és néhány gép. Zoli sorra nyitogatja a fiókokat, ajtókat, és kerülnek elő a szebbnél szebb művek. Anynyi mindent láttam, nem is tudom, hol kezdjem. Kezdjük talán a kanállal. Egy időbe nagyon sokat készített, apró ajándéknak is tökéletes. Van egy olyan sorozata, amiket különböző fákból faragott, mindegyik hátulján jelölve miből is készült. Néhányszor tartott gyerekeknek is foglalkozásokat, nekik szánta a fával való ismerkedéshez. Hogyan készül egy kanál? Le kell szabni egy deszkát, amibe „belefér" a tervezett kanál, és rá kell rajzolni a kanál formáját. Először az öblös részét kell kivájni, majd körbe levágni a felesleget szalagfűrésszel minden oldalról, és utána kezdődhet a finomítás. Egész egyszerűen hangzik, ugye? Pedig mennyi buktatója lehet. Ha nekiáll, többet is elkezd, így nehéz megmondani, mennyi idő alatt készül el egy, de olyan két óra kellhet hozzá.
