Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-12-01 / 12. szám
46 REND A LELKE Minden rendben? - a mindennapos, ártatlan kérdést gyakran feltesszük, újabban akár köszönés helyett is. Mikor van valaki, valami rendben? A gyors kérdésre adott válasz persze általában ugyanilyen felületes. A rend, a rendezettség személyes életünknek pontosan olyan lényeges része, mint egy vállalat életének - az atomerőmű működésében létfontosságú, hogy gépben-testben-fejben rend legyen, hogy tökéletesen működjön a világ egyik legnagyobb műszaki teljesítménye. Rovatunkban a rend mélyére tekintünk: azt vizsgáljuk, hogyan szolgálta, szolgálja a rend a közjót, a fejlődést. Hiszen rend a lelke... alapvetően mindennek. „Jó gazda" - leszünk-e valaha? Cserenyecz-Lehmann Katalin | Fotó: internet. Lassan a végéhez közeleg az idei év is. Mikor lapunkat a kezébe veszi az olvasó, talán már éppen a jól megérdemelt szabadságát tölti. Egyelőre még az ünnepekre, a karácsonyra koncentrálunk, majd szépen lassan a szilveszteri mulatságra, a nagy gőzkieresztésre, na de mi lesz 31-e után? Beköszönt egy új esztendő, a 2019-es év, de vajon mit tartogat? Vegyes izgalommal várjuk, de írhatjuk-e az idei naptárunk végére is: megérte? Jól csináltuk? És jövőre írhatjuk-e majd? Lehet a gyorsuló világunkban közös, a békét biztosító világrendet kialakítani? Merre tartunk mi magunk? Világrend Henry Kissinger amerikai Nobel-békedíjas diplomata és politikus idén ünnepelhette 95. születésnapját. Tartalmas és sokakat megosztó külpolitikájáról most nem értekeznék hosszabban, de 2015-ben kiadott Világrend című könyve annál több újdonságot tartogathat számunkra. A könyv nem egy édes lányregény; közel félezer oldalon elmélkedik rengeteg történelmi ténnyel igazolva magát, és a 21. század sürgető kihívására keresi a választ: hogyan lehet az ideológiai szélsőségek, az ütköző történeti víziók és a gyorsuló technicizálódás világában közös, a békét biztosító világrendet kialakítani? A New York Times bestsellere „Káosz fenyeget a mindeddig példátlan egymásrautaltság és kölcsönös függőség dacára: a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államok szétesése, a környezetrombolás hatásai, a népirtás ma is jelen levő gyakorlata, és azoknak az új technológiáknak a terjedése, amelyek lassan kontrollálhatatlanná és emberi ésszel már-már felfoghatatlanná teszik a konfliktusokat. Az információhoz való hozzáférés és a kommunikáció új módszerei minden korábbinál szorosabb kapcsolatokat teremtenek a világ régiói között, és globálissá teszik az eseményeket, de úgy, hogy közben meggátolják a megfelelő válaszok adását, azt követelve az államok vezetőitől, hogy jelmondatokba sűrítve fejezzék ki azonnali reakcióikat." Akinek van ideje karácsony körül hozzáfogni az említett könyvhöz, annak csak ajánlani tudom, de figyelem, egyszerre csak keveset fogyasszon belőle, nehogy elmenjen az étvágya a karácsonyi menütől, mert mint mondtam, nem könnyű olvasmány. így év vége felé talán még inkább elgondolkodunk a jövőnkről, a minket körülvevő rendszerek működéséről, és hogy mi a szerepünk és felelősségünk nekünk, egyszerű halandóknak ebben a különös gépezetben.
