Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-12-01 / 12. szám
DIÁKSZEM 33 Közeleg a karácsony... Kocsis Márk ...ilyenkor én mindig belegondolok, mit is jelent valójában ez az ünnep. Tudom, mindenkinek más kicsit, hiszen más-más emlékekkel rendelkezünk, más-más kultúrkörből jövünk, de azt hiszem, eredendően a következőre hasonlít: családdal lenni, pihenni, beszélgetni, picit megállni, és kiszakadni a hétköznapok világából, és kicsit ilyenkor illik szentimentálisnak lenni még a legkeményebb pasiknak is. Összefoglalva tehát, ez egy szép családi ünnep. És itt merült fel bennem a kérdés, hogy mi van azokkal a gyermekekkel, akiknek nincs családjuk? Remélhetőleg ők sincsenek ilyenkor egyedül, hiszen az ember társas lény, szüksége van arra, hogy tartozzon valahova, ez minden korosztályra igaz, de gyermekkorban maximálisan meghatározó szerintem. Ezért lehet fontos az, ha egy gyermek elárvult vagy szociális árva vagy bármilyen módon gyermekotthonba kerül, ott egy jó és befogadó közösség fogadja, és azt érezhesse, hogy egy nagy család az, ahová érkezett, a lehető legjobb legyen ott élni, ha már sajnálatos módon odakerült. Azt hiszem, ilyen pozitív példa lehet a dévai Szent Ferenc Alapítvány is. Érdemes róla tudni, hogy alapítója Böjté Csaba ferences rendi szerzetes, és amit bátran állíthatok, hogy ő egy ismert, sőt elismert gyermekmentő, és alapítványával csodákat művel. Iskolánk (ESZI) kapcsolatban is áll az alapítvánnyal, melynek köszönhetően, minden évben gyűjtést szervezünk a gyermekek számára. Ezeket az adományokat hosszú évek óta Jendrolovits Gábor gyűjti össze, és viszi el Erdélybe a gyermekeknek, ebben idén Strasszer Éva tanárnő segédkezett neki . Fliszen lehet, nekünk csak egy csoki, nekik pedig az „A csoki", hiszen azt egy másik országban élő diáktól kapja, aki - ha nem is személy szerint, de - gondol rá, és megteszi ezt a kicsit sem apró gesztust. Minden évben érezni szokták az ESZI-s diákok, hogy mekkora is ennek a súlya, így szép számmal tudunk küldeni elsősorban tartós élelmiszert, de mellette édességeket, könyveket vagy akár apróbb plüssöket, játékokat is. Sok év során már az is hagyománnyá vált, hogy azok a gyermekek, akikhez eljut az ESZI-s ajándékcsomag, kedveskednek nekünk rajzokkal. Elmondható, hogy minden korosztályból szoktak érkezni rajzok, amelyeket rendre ki is állítunk iskolánk aulájában. Ebben a tanévben ezt a kiállítást Tisza Veronika fogja szervezni. Egy lélegzetvétel erejéig hadd jegyezzem meg, hogy mikor ezen gyermekek képei díszítik az ESZI-t, mindig jó látni, hiszen tudhatjuk, hogy révbe értünk. Örülök, hogy ezt is fontosnak tartja iskolánk, hiszen ha van lehetőségünk, hogy segítsünk másoknak, miért ne tennénk ezt meg?
