Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-12-01 / 12. szám
FENNTARTHATÓ KARÁCSONY 27 előállni, hogy a gyermekeink már a szülői minta alapján ezt tartsák majd normálisnak?- Igen. Ez lehet az egyik remény, hogy szülőként tudunk megfelelő példát mutatni. De sajnos látni kell, hogy nincs elég ilyen szülő jelenleg a nyugati társadalmakban. így az iskolának, az oktatásnak lenne további fontos szerepe. Ebben azonban egyáltalán nem vagyok derűlátó. Az én gyerekeim alternatív iskolába járnak, ott ez fontos szempont. Az állami oktatásban nem tudom pontosan, hogy a curriculumnak milyen része a fenntartható gazdálkodásra való nevelés.- Visszajelzéseket azért hallott ezzel kapcsolatban, hogy az állami oktatásban hogyan és miként viszonyulnak ehhez a tanárok és ezáltal a diákok?- Nem sokat tudok erről. Én négy gyermeket nevelek. A két szélső gyermekem között tíz év korkülönbség van, és ebben az egy évtizedben is nagyon nagy differencia van abban, hogy az emberek mit hisznek el abból, amit a környezeti terhelés vagy a környezeti katasztrófák, a globális felmelegedés jelent az életünkben. Ami tíz évvel ezelőtt még csak egy jóslat volt, azt ma már a valóság. Azt gondolom, hogy az értelmiségi körökben egyre erőteljesebben fog mindenki valamilyen megoldást találni a saját életén belül is ezekre a kérdésekre. Nyilvánvalóan a helyi élelmiszert, a becsomagolásmentességet, az egész szemétkérdésnek a megoldását, a beszerzési egyszerűségeket és a helyi szezonális élelmiszert kell preferálni.- Vannak azért pozitív jelek. A világ mintha megmozdult volna. Gondolok itt a szelektív hulladékgyűjtésre vagy a nejlonzacskók használatának tiltására vonatkozó pozitív elmozdulásra. Ezek Önt optimizmussal töltik, vagy ennek ellenére sem látja túl derűsen a jövőt? — Vannak apró lépések, amiket Ön is említett, de vegyük például a nejlonzacskó kérdését, amelynek megegyezéséből sajnos a magyar kormány kihátrált. Tehát jelenleg a környezetvédelmi politika sajnos nem követi azt a fajta progresszivitást, ami szerintem elvárható lenne a jelen világban. Tehát Magyarország tekintetében nem vagyok igazán derűlátó. Az unió tekintetében azt gondolom, hogy nagyon sok változás történik és fog is történni a közeljövőben, aminek remélem, hogy a szabályozása Magyarországra is kötelező lesz. Európai szinten bízom abban, hogy valódi változások fognak történni. — A politika mellett ki vagy kik azok, akik globálisan tehetnek az ügy érdekében? — Jelenleg a civil szektor a különböző környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek kevésbé hangosak és meghatározók, ezért azt gondolom, hogy a valódi változást politikai fronton kell megvívni. Ettől függetlenül természetesen minden embernek a saját maga otthonában vagy környezetében is muszáj változtatnia a szokásain ahhoz, hogy valódi változás legyen. Mindennek egyszerre kell, kellene megtörténnie. Politikai szinten lévő változásnak és az egyszeri ember otthonába lévő változásnak. Akkor van esélye arra, hogy valóban valami történni fog.- A végén kanyarodjunk vissza az egyesülethez. Mik a jövőbeni terveik? Hogyan próbálják elérni, hogy több közösség, több család csatlakozzon majd a termelőkhöz, és van-e esély arra, hogy országos lefedettséggel rendelkezzenek?- Igen. Mind a kettő törekvés életszerű, és vannak is erre már példák is. Vannak olyan vidéki városok, ahol a tapasztalatainkat megosztva velük létre is hozták a maguk Szatyor közösségét, hogy a helyi termelőkre alapozva hasonló értékek mentén tudjanak tudatosan vásárolni. Itt nagyon fontos az önkéntesség, hogy ezek a családok tegyenek azért, hogy náluk is működjön ez a rendszer. De a Szatyron kívül egyéb zöldségközösségek is működnek már. Azt gondolom, hogy a Szatyor a szemléletformálásban tud részt venni. Programokat szervezünk, ahol meg lehet ismerkedni olyan emberekkel, akik már megtették az első lépéseket, ami kezdetben picit nehéznek tűnik. Új és fontos irány a csomagolásmentesség vagy a csomagolás legminimálisabb módja. Kis vászonzsákoktól elkezdve a különböző ételhordozó dobozokig fel lehet használni annak érdekében, hogy ne kelljen előrecsomagolt terméket vásárolni. Szörnyű tapasztalni, hogy nagyon sokszor a jóléti társadalomban minden dologra, mindenféle külön eszközünk, tárgyunk van, és ahhoz is egy külön tárolót tartunk otthon. Iszonyatosan túl vannak bonyolítva a folyamataink, és sokszor ez viszi el a napi energiát, a pénzt és ezáltal a lehetőséget is arra, hogy fenntartható társadalomban éljünk. Ezzel szembemenni vagy megállítani - ez is a célja az egyesületnek.
