Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-11-01 / 11. szám

BARANGOLÓ 39 festés már gyerekkora óta elkíséri, és a foltvarrással is már több mint húsz éve foglalkozik. Korábban ér­deklődéssel figyelte a környéken lévő rajztáborok életét, a munkája révén pedig sok művész ismerőse, barátja van. Úgy érezte, van ben­ne annyi energia, lelkesedés, hogy szervezzen ide a faluba egy alkotó­tábort, amiben polgármester úr a kezdetektől támogatta. Kalocsán él Kiss István rajztanár, őt kérte meg Enikő, segítsen neki elindítani a tábort, válasszon ki művészeket az ismerősei közül, akiket érdemes­nek tart meghívni. Eltelt így 2-3 év, aztán szokás szerint átvettem telje­sen az irányítást - mondja nevetve Enikő. A táborban kialakult alko­tóközösség, a szakmai kapcsolatok is lényegesek, de fontos az is, ha a falu vendégül látja a művészeket, akkor ezért cserébe olyan értékes alkotásokat várnak el tőlük, melye­ket később értékesíteni lehet, vagy ha megmaradnak, akkor azok ér­tékállóak legyenek, amelyeket ki lehet állítani, esetleg el lehet aján­dékozni jeles alkalmakkor. A kez­detekkor hét, most már húsz körüli művész jár hozzájuk. Eljutottak oda, hogy néhány jelentkezőt visz­­sza kell utasítsanak, és szeretnének fiatalítani is, mert jelenleg a tábor munkájában inkább idősebb kor­osztály vesz részt. Idén a legidő­sebb Rendes Béláné Kati néni volt, aki 92 éves, a legfiatalabb pedig 22 éves. Jövőre az a tervük, hogy né­hány végzős művészeti szakos kö­zépiskolást vagy kezdő egyetemis­tát is meginvitálnak. Egy kalocsai származású festőművész a szegedi művészeti szakgimnáziumban ta­nít, ő tud segíteni a kiválasztásban. Időnként jönnek fafaragók, szob­rászok is, ezen a téren is erősíteni szeretnének, támogatva a polgár­­mester úr elképzelését a köztéri szobrok számának növelésében. Akik újonnan jelentkeznek, azok­tól referenciamunkákat is kérnek, és a tábor alapító közössége dönt a befogadásukról. A résztvevők között vannak kép­zett festőművészek, rajztanárok, szobrászok, de teljesen autodidak­ták is. Érkeznek a közeli telepü­lésekről, Dunapatajról, Dusnok­­ról, Hajósról, Kalocsáról, de jóval messzebbről, Bajáról, Budapestről, Visegrádról is. Van olyan köztük, aki máshová nem is jár el alkot­ni, mert ennek a tábornak szereti a hangulatát. Az egész falu segít a lebonyolításban. Van, aki szállást ad, van, aki vacsorára hívja meg őket, de olyan is, aki pénzzel járul hozzá. A képek egy része raktárban van, másik részük a közintézmények falain, és sokat el is adtak. Ilyen bevételből fedezték például a Rá­­kóczi-fából készült szobrok alko­tója honoráriumának egy részét. Időnként ajándékozni is szoktak belőlük, legutóbb a helyi nyug­díjasklub leköszönő elnökének. Büszkén említi, a raktárban lévő képek olyanok, amiket nem szeret­nének eladni vagy elajándékozni, mert olyan értéket képviselnek, hogy meg szeretnék őrizni a fa­lunak. A közeljövőben terveznek belőlük egy összefoglaló kiállítást, amelynek a helyszínét még keresik egyelőre.

Next

/
Thumbnails
Contents