Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-11-01 / 11. szám
20 AMIKOR MÉG KISLÁNY VOLTAM 8. oldal Atomerőmű Újdonság A reklám szakmában manapság a meghökkentő ötletek és azok képi megjelenítése a sikk, Ezt az elvet vallja a VIZO Szalon Kft. is, ezért választotta ruhakölteményeinek bemutatásához az atomerőművet. Természetesen nem az erőmű dolgozóinak mutatták be a ruhákat, hanem a készülő katalógusokhoz szükséges fotók helyszíne - háttere - volt az erőmű. A Zób Katalin és Szemes György vezette kft. tevékenysége nagy feltűnést keltett és a 2-es reaktor környékén majdnem többen „tevékenykedtek” mint az átrakás alatt lévő 4-es blokkon. Kép és szöveg: - béri - <4 képen: Egyre jobban nőiesedik a biztonsági szolgálat divatfotózás céljából. Ön hogy emlékszik vissza erre a munkára?- Nagy nyomot hagyott bennem. Szinte minden pillanatára emlékszem, hihetetlenül izgalmas dolog volt. Az egyik legerősebb emlékem, hogy nagyon kevés éles képünk született, mert a géptermekben volt egy finom remegés, amitől kicsit szellemképesek lettek a fotók. Izgalmas területeken, óriási csarnokokban jártunk. Nem is tudom, hogy ma be lehetne-e oda menni. Egy nagy vörös „félgömb" fölött is fotóztunk, ahol azt gondoltam, hogy konkrétan ott alattunk hasad a mag.- Egyébként tökéletesen gondolja. Az a 2. blokk volt, és tényleg effektiv ott Önök alatt hasadt a mag. Pontosan.- Döbbenetes élmény volt, hogy mi oda bemehettünk. Teljesen formabontó volt akkor haute couture ruhákat egy ilyen ipari környezetben fotózni. Vámosi Viki volt a gyönyörű modell, Almási Csaba a fotós, Kiss Szilárd stylist, mindannyiunknak tényleg fantasztikus élmény volt. Az a világ nekünk, művészeknek egy nagyon izgalmas fotótéma volt. Minden valószínűség szerint normálisan egy művész nem járhat-kelhet ilyen környezetben, hiszen mi keresnivalója van ott.- Egyébként hogy jött az ötlet? Miért esett a választás pont egy ennyire extrém helyszínre?- Töredelmesen bevallom, hogy fogalmam sincs. Nem emlékszem, de nagyon benne volt abban az időben az ipar és a művészet ellentéte. A technokrata környezet és a lágy nőiesség drámai feszültsége a divat szemszögéből. Tehát nyilván valami ilyen indíttatás játszhatott szerepet a választásban, de hogy egészen pontosan mi volt a felhajtóerő, arra nem emlékszem.- Azok a fotók, amelyeket én láttam, nagyon szépek voltak, és nekem tökéletesnek tűntek. Ez azt jelenti, hogy a kis remegés ellenére tudták használni a képeket?- Igen. Sőt kihasználtuk a remegését. Az lett a szépsége, a különlegessége, ezekből készült a katalógusunk. Érdekes egyébként, hogy én is most találkoztam ezekkel a fotókkal újra. Készítettem egy, az elmúlt huszonöt évet összefoglaló kis prezentációt, és az erőműben készült fotók is elém kerültek. A divatház 1997-es haute couture katalógusa. Nagyon szerettük.- A retró tehát az Ön megfogalmazása szerint egy divatirányzat. Ha a retrót és a jelenkor divatját ötvözzük, akkor az még mindig retrónak nevezhető, vagy egy teljesen új divatirányzat jön létre?- Úgy gondolom, hogy ma a divat nagyon széles skálán játszik. Egyszerre nyolc-tíz különböző trend aktuális a nemzetközi piacon. Ma már nincsenek olyan szigorú szabályok, sokkal színesebb, változatosabb, szabadabb a divat. Ma pont ez az eklektika, ez a nagyon sokféle ötlet együtt a legdivatosabb, amit akár százféle módon hívhatunk. Ha valaki felvesz egy eredeti kabátot, ami harminc évvel ezelőtt készült, azt kombinálja egy éppen aktuális ruhával, akkor az nem feltétlenül a mai divatot jelenti, hanem csak a saját önkifejezési eszközeit, az egyéni hozzáállást a divathoz. Ma a divat egy óriási ipari és kereskedelmi stratégia és struktúra, egy olyan biznisz, aminek mindig kell hogy ötletet merítsen valahonnan. Kell hogy valamit
