Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-11-01 / 11. szám

TUDOM, RÉG ELMÚLT

5

bólumrendszer a következőket jelentette: 61 évvel ezelőtt győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF) a Szovjetunióban. Ezt az eseményt mi november 7-én ünnepeltük, vagyis nemzeti ünnep volt 1989-ig.

A címlap jobb felső négy hasábja Huszár István látogatásáról közöl egy háromhasábos képet. Huszár István miniszterhelyettes és nem utolsó sorban az Országos Tervhivatal elnöke volt, a beruházás szempontjából igen fontos személy.

Végül a jobb alsó részen két hasábon Káldy Zsigmond alezredes, az építő műszaki zászlóalj parancsnoka lengeti azt a zászlót, amelyet Szabó Benjamin, a Paksi Atomerőmű Vállalat igazgatója adott át a vállalat dolgozói nevében az alakulat számára. Ez volt az úgynevezett csapatzászló, amelyre esküt tettek a katonai szolgálatra bevonuló fiatalok.

Tovább lapozva a régi számokat, a mai olvasónak bizonyosan feltűnik, hogy milyen kritikák jelentek meg az építkezésen történt eseményekről. Ma elképzelhetetlen az akkori kritikus hangnem, igaz akkor sokféle vállalat, szakma és többirányú vezetés volt kénytelen együtt dolgozni, és bizony kimondta mindenki a maga nemtetszését, nem kívánta senki a mások lazaságának következményeit magára vállalni.

Ebben az óriási tempóban még biztató és pozitív következményekkel járt, ha egy vezetői értekezleten elhangzott: „Elvtársak, nyugodtan mondják el a véleményüket." Ez a szlogen jóval később már fenyegetésérzetet váltott ki a hallgatóságban.

Régen volt humor minden számban, amely gyakran humorba

csomagolt kemény kritika volt. Később ez is megváltozott a következő szlogen szerint: „Elvtársak, értem én a humort, csak nem szeretem." Erre mondjuk manapság, hogy más világ volt az, amely képletesen szólva is igaz, és tárgyi valóságában is. Ez az állapot gyökeresen megváltozott az építkezés befejezésével, a folyamatos üzemeltetéssel, a bővítés elmaradásával.

A Tájékoztatási Iroda létrehozásával - 1989. szeptember 1. - az Atomerőmű Építői a beruházásról az irodához került, ám ekkor már az üzemelő atomerőműről kellett tájékoztatást adni a vállalat dolgozói részére és az egyre bővülő terjesztési körön belül lévő települések lakóinak. Ekkor már az volt

a vélekedés, hogy a belső gondokat ne vigyük ki a lakosság közé, hiszen hogy néz az ki, amikor nyíltan beszélünk az erőművön belüli problémákról. Ezt a változást az újság címváltozása is követte, ugyanis az 1986-ig olvasható Atomerőmű Építői cím helyett Paksi Atomerőmű fejléccel jelent meg a lap 1987-től 1990 januárjáig. A paksi előnév felvételének külön története van, ugyanis ebben az időszakban már a paksi polgárok egy jó része nagyon hiányolta a városi lapot. Kezdetben úgy próbálták helyettesíteni, hogy az atomerőmű üzemi lapjában egyre több cikk szólt a városról, még az is előfordult, hogy több volt a városi hír, mint az erőműves. Ez a helyzet viszont nem tetszett az erőműben dolgozók egy részének.

Végül a városi vezetés úgy döntött, elindítja saját lapját. Igen ám, de a nyomda jelezte: nincs meg az a mennyiségű papírkontingense,

amelyre a Paksi Hírnököt nyomtatná. Az 1985-ös választások óta látványosan javult a város és az erőmű vezetése közötti viszony, és az erőmű csökkentette lapjának

Illik megemlékezni az elmúlt negyven év szerkesztőiről és főszerkesztőiről:

1. Knízner István felelős szerkesztő (1978-1980)

2. Tóth András felelős szerkesztő (1980-1981)

3. Torma Csaba felelős szerkesztő (1982-1988)

4. Lóczy Istvánná felelős szerkesztő (1988-1994)

5. Fábián Erzsébet főszerkesztő (1994-1995)

6. Kiss G. Péter főszerkesztő (1995-1996)

7. Czinege Mária főszerkesztő (1996-2000)

8. Beregnyei Miklós főszerkesztő (2000-2009)

9. Lovászi Zoltánná főszerkesztő (2009-2015)

10. Torma Dóra főszerkesztő (2015-től)

A címlapok terveit Mack István (1978-1986) és Vincze Bálint (1987-2018) készítették, 2016 óta a címlapfotók Juhász Luca és Bodajki Ákos fotósok munkáját dicsérik. Az újság történetében 2001-2003 között Varga József volt az olvasószerkesztő, majd 2003-tól Patyi Orsolya látja el a korrektori feladatokat.

Meg kell emlékezni a mindenkori szerkesztőség tagjairól, akik az erőműben betöltött munkakörük mellett önként vállalták és vállalják a szerkesztőségi üléseken egyeztetett cikkek írását, a szerkesztőségi munkában való részvételt a szinte jelképes honoráriumért.