Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-10-01 / 10. szám
44 TÚL A SZAKMÁN A spontaneitás mint életszemlélet Susán Janka | Fotó: Juhász Luca Juhász Luca az Atomerőmű magazin fotósa. Jól sikerült címlap- és riportokhoz készült fotóival már sokszor találkozhattak, megismerhették látásmódját a fényképein keresztül. Luca olyan kis emberpalánta, aki mindig kitalál valamit, és jól érzi magát a bőrében. Maradjunk még egy kicsit a fotózásnál. Olyan 13-14 évesen kezdett érdeklődni a fényképezés iránt, felkeltették a figyelmét a magazinok szép természetfotói. Ö is szeretett volna ilyeneket készíteni, megkapta élete első kis kompakt fényképezőgépét. A család ekkor még nem igazán vette komolyan, amikor kijelentette, ő ezzel szeretne majd felnőttként is foglalkozni. A kitartása eredményeként most tulajdonképpen a hobbija lett a munkája. Az Atomenergetikai Múzeumban a kollégáival szinte családias hangulatban dolgoznak együtt, számíthatnak egymásra. Azt kiemelten említi, hogy a fotózáshoz a legkiválóbb eszközök állnak a rendelkezésére, és ezt ő nagyon értékeli. A munkája kapcsán olyan alkalmakra, helyszínekre, eseményekre jut el, amelyek kihívást is jelentenek, de a fejlődését is elősegítik. Amikor például egy címlapfotó készítésével bízzák meg, akkor elmondja a kollégáknak az ötletét, akik ehhez mindig hozzátesznek valamit, van egy további ötletük, tanácsuk, a végeredmény tehát mindig csapatmunkával készül, annak ellenére, hogy a fotót ő fogja elkészíteni. Azt vallja, nem érdemes előre mindent pontosan megtervezni, a spontaneitásnak fontos szerepe van. Régebben, amikor görcsösen akart valamit, sokszor nem sikerült megvalósítania, ezért változtatott a szemléletén. Luca imád utazni belföldön és külföldön is. A nyáron eldöntötték, elmennek négy napra sátorozni valamerre. Igen valamerre, mert a cél kiválasztását a sorsra bízták. Amikor nagyobb kereszteződéshez értek, pörgettek egyet a négy égtáj közül, és arra indultak tovább, aminél megállt a pörgettyű. Az útvonalon az első megálló Csongrád volt, az utolsó Nagyrév. A négy nap alatt nyolcszáz kilométert tettek meg, és eljutottak a Tiszántúlra. Ez már színtiszta kaland. Utazott már ettől sokkal meszszebbre is, Izlandra. Szeretett volna ott viszonylag hosszú időt eltölteni, több mint egy hónapot, három hét munka közbeiktatásával. Ez nemcsak azért volt fontos, mert pénzt keresett, hanem azért is, mert közvetlen közelről ismerte meg az izlandiakat. Miután leszállt a repülője, egyenesen ahhoz a családhoz ment, akik munkát kínáltak neki. Ötgyermekes családot képzeljenek, ahol külön háztartásban, de a nagyszülők is ott élnek, és van egy tehenészetük. A legkisebb gyerekek még egészen aprócskák voltak, egyéves ikerpár. Nem akartam elhinni, amikor Luca azt mesélte, hogy először ő kelt fel a családban fél nyolckor, megfőzte a kávét, megreggeliztek, és utána elment, beindította a fejőgépek mosását, majd utána megfejték a teheneket. Az izlandiak nem ideges típusok, teszi még hozzá. Ezek után az ebéd elkészítésében kellett segítenie, a gyerekek gondozásában, este pedig volt még egy fejés. Azt mondja, nagyon fárasz
