Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-10-01 / 10. szám
12 VONZÁSOK ÉS TASZÍTÁSOK Kisváros nagy tervekkel Susán Janka | Fotó: Juhász Luca Nagyon ritka az olyan húszezres kisváros, ahol ennyi tervpályázatot bonyolítottak le, ahol ilyen sok komoly respekttel, díjjal rendelkező építész tervezett volna. Az előttünk álló városfejlesztéshez ezek igen jó muníciót, hivatkozási pontokat jelentenek. A tervek megvalósulása után javulni fog a város közlekedése, kapcsolata a Dunával, és a szabadidő eltöltésére is több lehetőségünk lesz. Horváth Andrással, Paks főépítészével beszélgettem.- Mióta főépítésze városunknak? Mi a főépítész legfontosabb feladata? Milyen pontokon támogatja a város fejlődését?- 1999 óta, lassan húsz éve lesz már. A főépítész, egyszerűen megfogalmazva, építészeti szempontból gazdája a városnak. Ez jelent egyfajta hivatali megközelítést, elsősorban a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv kialakításán, karbantartásán keresztül, amely megszabja a helyi fejlesztések irányát, keretét. Van egy konzultációs szerepe, amely elsősorban arra szolgál, hogy a helyes iránynak feleljenek meg az építkezések. Van egy tanácsadó szerepe, amit építési beruházások, a témához kapcsolódó fejlesztések során vesz igénybe a város vezetése. Időnként sor kerül direkt tervezői beavatkozásokra is, amikor gyorsan kell dönteni egy témában.- Építészeti szempontból mi az, amit szeret Paksban?- Dicsérhetném is, de mondhatnék kevésbé dicsérő szavakat is. A város léptéke mindenképpen szeretni való. Még jól átlátható méretű a területét és irányítását is tekintve. Pécsen élek, ott van az építészeti irodám is. A Pécs-léptékű városokban főépítésznek lenni egészen más hozzáállást igényel. A léptékkel arányosan nőnek az érdekek, ezeknek a száma és csomósodási pontjai határozzák meg a mozgásteret. Pakson ezek az érdekek mindig kitapinthatóak, érzékelhetőek voltak, és az érdek nem ördögtől való dolog, az mozgatja a fejlődést. Még ideérkezésem előtt Klenk Csaba és Kern Andrea indítottak el egy olyan folyamatot, amelynek eredményeként a Pakshoz hasonló méretű városokra nem jellemző építészeti minőség jelent meg a városban, és ez azóta is jelen van. Nagyon ritka az olyan húszezres kisváros, ahol ennyi tervpályázatot bonyolítottak le, ahol ilyen sok komoly respekttel, díjjal rendelkező építész tervezett volna. Az előttünk álló városfejlesztéshez ezek igen jó muníciót, hivatkozási pontokat jelentenek. Talán legszebb példája az Erzsébet Szálló megújítása és a Paksi Városi Múzeum együttese. De említhetem a régi konzervgyár területén kialakított Paksi Képtár épületét, amely olyan minőséget jelent a terület további fejlesztéséhez, amelyhez lehet kapcsolódni. Az átlagos magánház-építkezések is olyan színvonalban készülnek, akár neves építészek keze alatt,
