Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-08-01 / 8-9. szám

NYUGDÍJASAINK52

A szőlő egy árnyékot szeret

Vadai Zsuzsa | Fotó: Juhász Luca

Tóth Károly és felesége, Éva- Mióta éltek Pakson?

Éva: - Az ötvenes évek elején költöztünk Paksra, azóta itt élek, az iskoláimat is itt végeztem. Első munkahelyem a konzervgyárban volt, ahol bérelszámolóként dolgoztam, majd 16 év után a ruhaiparhoz mentem sztk-ügyintézőnek. Az atomerőműhöz 1986-ban vettek fel a bérelszámolási csoportba mint sztk-ügyintéző, ahonnan 1993-ban vonultam nyugdíjba, az idén lesz 25 éve.

Karcsi: - Szüleimmel Dunaföldváron laktunk, és amikor megnősültem, akkor kerültem Paksra. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1978. február 1-jén léptem be. Akkor a mai 101-es épületben volt az öszszes szervezeti egység. Az nagyon jó világ volt, szeretettel gondolok vissza a kezdeti időkre, a kollégáimra. Szakipari művezetőként vettek fel a festőkhöz és az asztalosokhoz, majd átszervezés után a kőművesek és a festők munkáját irányítottam.

A főépület építése a 9,60 m-en állt, és akkor kezdték betonozni a turbinaasztalokat. Követni kellett a folyamatban levő munkákat, a feladataink egyre sűrűsödtek. Nagyon sokat dolgoztunk, de fiatalok és elszántak voltunk, mindenki a legjobb tudását adta a munkája során. Ahogy épült a létesítmény, mi együtt nőttünk bele a folyamatosan bővülő munkákba, az erőmű minden részét ismertem. Szerettem az erőműben dolgozni, nagyon jó munkahelynek tartottam mindenféle szempontból, és fájó szívvel 2000. július 1-jén vonultam nyugdíjba.- Mivel töltitek a napjaitokat?

Éva: - Aktív korunkban nagyon sokat utaztunk külföldre és belföldre egyaránt. Legutóbb Hévízen voltunk, és a Balatonnál nyaraltunk. Ha útra kelünk, akkor a hazai gyógyfürdőket keressük fel, és élvezzük a vizük természet adta gyógyító erejét.

Karcsi: - Horgászni már gyerekkorom óta nagyon szeretek. A szomszédunk sokat járt a Kis-Dunára pecázni, és gyerekként elkísértem, és ott tanultam meg a vizek élővilágát, a halak pihenőhelyeit a folyó-, illetve az állóvizekben. Volt idő, amikor párhuzamosan Dunaföldváron és Pakson is horgásztam, a Kondoron 1979 óta van engedélyem. A legnagyobb halam egy 12 kg-os harcsa volt, de a vejemmel párszor elmentünk a Szabadka melletti tavakhoz, ahol 16-17 kgos pontyokat akasztottam. Egyre ritkábban megyek horgászni, de az unokámmal néha elmegyünk Akasztóra, és ha kapás van, akkor visszatérnek a régi emlékek, élmé-