Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-01-01 / 1. szám
48 NYUGDÍJASAINK „Munkámra igényes, a magyarságomra büszke vagyok" Vadai Zsuzsa| Fotó: Juhász Luca Aranyos Sándor- A Fejér megyei Alapon népes családban nőttem fel, kilencen voltunk testvérek és mindannyian fiúk. A szüleinket magáztuk, nagy tisztelettel voltunk irántuk. Szerettem tanulni, a legkedvesebb elfoglaltságom a sakkozás volt, 12 évesen Fejér megye sakkbajnoka voltam. Az egyik falunapra meghívtak egy nemzetközi sakkmestert, aki szimultánt játszott 70 táblán, és én legyőztem. A szüléimhez eljött, és kérte őket, hogy engedjenek el Budapestre, mert nagy jövőt lát bennem, segít taníttatni, de én a nyolc testvéremtől és a szüleimtől nem akartam elszakadni. 1970-ig az I. osztályba sakkoztam, majd megnősültem, és fontosabb dolgaim adódtak.- Hol kezdtél dolgozni?- Az Ikarus-gyárban kezdtem el tanulni mint karosszérialakatos. A „Szakma kiváló tanulója" versenyen ezüst fokozatú eredményt értem el. A Dunai Vasműben hosszú ideig dolgoztam, ott minden elfogadott újítás után „Újítási bizonyítványt" adtak, volt olyan év, amikor kilencet gyűjtöttem be. A kapott pénzt egyenlő arányban szétosztottam a velem dolgozó munkatársaim között. Külsős munkavállalóként dolgoztunk az erőműben, és a gőzfejlesztők vasszerkezetének a lemezburkolatát készítettük. Leálláskor az elszakadt gyűrűk és a lógó burkolat látványa fogadott bennünket. Átláttam a hiba okát, és tudtam a megoldást. Partnereket kerestem és találtam az elképzelésem megvalósításához. Sosem jelentett gondot kiszámítani egy vasszerkezet terhelhetőségét vagy a gőzfejlesztő hőtágulását.
