Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8-9. szám
DIÁKSZEM 35 Az iskolai generációk Kocsis Márk | Fotó: internet Valljuk be, az iskolák nagy ömlesztőtégelyek, találkozhatunk benne mindenféle emberrel, különböző háttérből érkezők különböző szokásokkal, rájuk jellemző vonásokkal és a különböző generációs jelekkel. Bevallom, mielőtt kipattant a szikra, hogy mit is kéne írjak, elolvastam pontosan mit is jelentenek a generációs kategorizálások, mik a jellegzetes jelek, de ezzel nem megelégedve, ismerőseimmel - 5 generációs kategóriából - kérdőívet is töltettem ki, és ezeket kovácsolom össze ebben a cikkben az iskolai tapasztalataimmal. Nézzük is meg, hány nemzedék éli mindennapjait szeptembertől júniusig egy épületben, napi 8 órában. Tanárként ott van az ún. baby boomer, aki 1946 és 1964 közt született, mellette helyet foglal a következő székben az 1965 és 1980 közt született X generáció, kicsit odébb, de teret nyer már a katedrán az Y generáció is, aki 1981 és 1995 közt született. És a másik fő tényező: a diák, a Z generáció. Na, bumm, ez kapásból 4 generáció, ennyinek kell együtt élni és dolgozni. Elgondolkodtató probléma, hogy hol lehet nagyobb konfliktusra esély a generációs különbség miatt, a tanáriban vagy a tanórán a tanár és diák közt. Nem tudhatom a tanárikban lezajló szakmai vitákat (bár bízom benne, hogy vannak, hisz az mindenkit fejleszt), de szerintem egy baby boomer és egy Y generációs tanár közt jelentős eltérés lehet már felfogásban, ha a tipikus jellemzőket nézzük. De azokkal tele van a net és a különböző cikkek, ezért itt hozom be a tapasztalatokat. Tanáraim közt, bátran ki lehet mondani, a 3 generáció (baby boomer, X, Y) mindegyike felvonultatja magát, de nem feltétlen a klasszikus jellemzőkkel. Aki a legmodernebb felfogású tanárom, szerintem ő az abszolút rangidős az engem tanító tanári karban, észrevette, hogy mi egy másik generáció vagyunk, és máshogy áll hozzánk órákon. Használhatunk telefont a feladatokhoz, és az interaktív tábla rendszeresen üzemel. De van olyan Y generációs tanár is, aki pedig a régi „poroszos" módszert szereti. Érdekes azért, hogy hivatalosan mekkora a generációs különbség felfogásban, gondolkodásmódban, de ha (egy kicsit hazabeszélek a tanulóknak) nekiállunk beszélgetni, rájövünk, hogy az esetek 90%-ában eltörpülnek, hisz nem olyan áthidalhatatlanok, mint a kutatások tartják. Mindemellett az én privát, reprezentatívnak nem mondható kutatásom - ami generációnként körülbelül 10-15 embert „szólaltat" csak meg - eredményeiből sem jön ki nagy különbség: a Z generáció 50%-a tartja fontosnak a kultúrát, ami elszomorítóan kevés, de a többi generációnál sem csúszik 60 fölé. A környezetvédelmet egyformán kimagasló arányban fontosnak tartja az összes generáció, de nem fordítanak rá elég figyelmet, ami már egy jó út felé való botorkálás. A Z generáció 90%-a netről tájékozódik, a többiek a net mellett tévét is néznek. De mondhatni, idejükbe belefér, hisz 60% 5 óra körül lóg valamilyen okoseszközén. A tájékozódásban sokunk nagy bánata a nyomtatott sajtó jelene és jövője... Ritka, aki abból tájékozódik, az X, Y, Z generációkban elenyésző, a baby boomerek körében kicsit gyakoribb, de itt sem jelentős. Tehát nincsenek áthidalhatatlan különbségek a generációk közt, csak meg kell találni a közös csatornákat. Sok sikert kívánok mindenkinek hozzá!
