Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-01-01 / 1. szám

ATOMENERGETIKAI MÚZEUM 45 Vagyis lássák a szentet, de ne mé­lyüljenek el gondolataikban, igye­kezzenek, menjenek tovább. Egyik példa sem létszükséglet, az egyénen kívül a társadalom szá­mára nem értéket termelő, jövőbe mutató alkotás, csak látvány. Az említett példák lennének a mai rohanó kor követelményei? Nem, hiszen ezek a tevékenységek csak látszatkultúrát hordoznak, a jövő számára történő megőrzésük nél­külözhető. Jelen pillanatban ebbe a kategóri­ába sorolom a mai digitális világot, amely csak a mának és legfeljebb a holnapnak szól, mert egyelőre megoldatlan a hosszú távú meg­őrzésük. Igaz, jelentős tömegüket nem is érdemes megőrizni, de az arra érdemesek megőrzése elég­gé kétséges. Jó példa erre a digitális fényké­pezés elterjedése, majd flopyra, CD-re és DVD-re írása és tárolása, amely messze nem tökéletes meg­oldás, bár bízom benne, hogy né­hány évtizeden belül tökéletesed­ni fog. Jelenleg nagy probléma a lemezekre írt adatok megőrzése és előhívhatósága. Az Atomenergetikai Múzeum több tízezres fotóarchívuma lemezre van írva, ám az 1990-es évek ele­jén lemezre írt fotók hozzáférhe­tetlenek, a lemezt nem lehet meg­nyitni. Mit tehetünk? Szerencsére megőriztük az eredeti negatívokat, azokat most újraszkenneltetjük. Kérdés, milyen időközönként kell ezt megismételni, amely mozzanat idő- és pénzigényes. Addig, amíg 1990-ben egy kocka szkennelése 1,50-be került, ma 150 forint, az időtartamról jobb nem is beszélni, mert minimum 2 MB-os felbontá­sú képet érdemes készíteni. Még rosszabbul jártunk a flopyk­­kal, mert ma a környékünkön nincs olyan számítógép, amely kompa­tibilis lenne, és megnyitná a le­mezeket. Hasonló a helyzet az or­sós magnetofonnal szalagra vett hanganyagokkal. Kováts Balázstól két tekercs hanganyagot kaptunk, amelyet 1983-ban vettek fel, ám lehallgatni, esetleg digitalizálni nem tudjuk, már nincs hozzávaló technika. Hiszek abban, hogy a technikai fejlődés nem áll meg, a felvetett problémákra lesz hosszú távú megoldás, legalább olyan, mint a Petőfi-dagerrotípia további tökéle­tesítése esetében. Közismert, hogy Petőfi Sándorról 1844/45-ben ké­szített fotót (dagerrotípiát) színész barátja, Egressy Gábor. Ezt a felvé­telt a technika többszöri tökéletesí­tése után még ma is használhatjuk. Abban bízom, hogy a mai digitális technika is hasonló fejlődésen, tö­kéletesítésen megy majd keresztül, és több száz évig megőrzi a mai kor eseményeit a jövő számára.

Next

/
Thumbnails
Contents