Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8-9. szám
STAFÉTA vezérigazgató is az erőműben. Melyik időszak volt a legjobb? Melyik munkát szeretted leginkább?- Szokták mondani, hogy szerencsés vagy, ha a hobbid a munkád is. Nálam kicsit fordítva van, a munkám vált a hobbimmá. Bármit csinálok, szeretem azt a lehető legjobban csinálni. Éppen ezért a teljes időszakra - a tanulmányaimat is beleértve - azt mondom, hogy ha újra kezdhetném, ugyanígy csinálnám. Fizikusként, vezetőként, vezérigazgatóként- ahol a szakmámtól már ugyancsak eltávolodtam - is meg tudtam találni a munka szépségeit, és kezelni tudtam a nehézségeit. Mondják, hogy néhány évente kell az embernek a váltás, mert addigra kijön belőle, amire képes volt az adott területen, és újat akar. Ez velem is így volt, de ez szerencsére egy hatalmas cég, nagyon sok területtel: 41 év alatt többször válthattam úgy, hogy a munkahelyem változatlanul az atomerőmű maradt. A kezdetekben az üzembe helyezésre való felkészülés, majd maga az üzembe helyezés volt óriási újdonság - és ez nagy sikerélményt adott. Utána kezdődött az üzemeltetés, amire sokan azt hiszik, hogy innentől minden egyszerű, pedig dehogy. Ismét tanulni kellett, ki kellett alakítanunk a folyamatokat, a működést, a munkaszervezést. Erre nem kaptunk mintát. Jártuk a külföldi erőműveket, tanultunk, hoztuk haza a megoldásokat, és együtt, csapatként találtuk meg a saját utunkat. A közös munkából kiforrott egy olyan üzemeltetési gyakorlat, amely a mai napig meghatározó, és amit később, az időközben létrejött WANO és egyéb nemzetközi szervezetek is megfelelőnek minősítettek. Ezt követően is jöttek új szakmai kihívások, és a maga módján mindegyik szép volt. Például a reaktorok teljesítményét kezdetben nem tudtuk a garantált névleges értékre felvinni. Nem azért, mert műszaki problémánk lett volna, hanem mert hamarabb elértük a garantált 440 MW villamos teljesítményt. Ez azt jelentette, hogy a reaktoraink hatásfoka jobb volt, mint ahogy az a tervekben szerepelt. 1991-92 környékén aztán ezt is megoldottuk, minden szükséges engedélyt megszerezve felterhelhettük a reaktorokat névleges teljesítményre, ami a több évig tartó teljesítménynövelési munkánk első sikeres lépése volt.- Melyik időszak volt a legnehezebb?- Nyilván a 2003-as üzemzavar, bár inkább az előtte, mint az utána lévő időszak. Az 1994-2003 közötti időszakot az atomerőmű történetében semmiképpen sem lehet sikeresnek tekinteni. A termelési és biztonsági szempontokat tekintve a prioritások elsődleges és másodlagos sorrendje ebben a rövid időszakban gyakorlatilag mindkét szélsőségig eljutott. Eleinte a termelés szorította háttérbe a biztonság szempontjait, majd amikor látszott, hogy ez nem működhet, akkor a biztonság olyan érvényre juttatása lett jellemző, ami nem számolt a negatívan ható egyéb hatásokkal. 2003 után kilábaltunk ebből, sikerült egészséges összhangot teremteni biztonság és
