Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
BARANGOLÓ 37 Dunakömlődi sípálya Egy sípályát csak úgy lehet üzemeltetni, ha valaki imád síelni. Szabó Pál is így van ezzel már hosszú évtizedek óta. De hogyan kezdődött? Hogyan jut valakinek eszébe, hogy közvetlenül a Duna mellett, egy alapvetően sík vidéken sípályát álmodjon? „Kárpátaljai gyerek vagyok, onnan a hegyek közül szalajtottak a völgybe, a Mezőségbe, erre a sík vidékre. Valamikor még a nyolcvanas években kezdődött, amikor elindult az iparági síverseny program. Még ERBE-s dolgozóként a Mátrában építettünk is egy sífelvonót, a Bagolyirtást. Azon kívül is kerestem a síelésre alkalmas helyeket Paks környékén. Aztán egyszer egy szép tavaszi napon valahogy Dunakömlődre vetődtünk „háztűznézőbe", pontosabban házvásárlási céllal. Paksról gyalog indultunk el megnézni a házat. Átvágtunk a hegyen a Munkácsy utca felől, és meglepődtünk, hogy micsoda szép dombok vannak erre, és ráadásul még havas is volt a mostani sípálya lejtője, pedig sehol máshol nem volt már hó. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet. Elmondtam a kollégáknak is az erőműben, kialakult egy lelkes kis társaság, akikkel elkezdtük megszerezni az engedélyeket. A város akkori vezetése, a tanácselnök is nagyon-nagyon pozitívan állt hozzá. Szépen zöldutat kaptunk a megvalósításra, kommunista szombatokon dolgoztunk sokan. A magyar hadsereg, a szovjet szakemberek is segítettek. Hihetetlen, de a szovjetek hoztak egy felvonó rendszer alapot, amit a Mátrában szerettek volna felállítani, és azt végül átadták nekünk. Az elkészült felvonó működtetését az ASE síszakosztálya vállalta fel, amiért én feleltem. Aztán az ASE már nem foglalkozott igazán az üzemeltetéssel, de nem szerettem volna, hogy tönkremenjen. A mai napig saját zsebből finanszírozom a felvonó karbantartását, működtetését." A leghosszabb szezonjaik a kilencvenes évek közepén voltak. Az is előfordult, hogy szinte megunták a síelést, még március 8-án is tudtak rövidnadrágban síelni. Emlékezetes, amikor Magyarországon csak a Kékesen és Dunakömlődön lehetett síelni. A tévében ezt szépen ki is írták, nagy büszkeségére a falunak. A tavalyi tél nem volt szerencsés, csupán két hétig működhetett a felvonó, de Pali ekkor épp az ágyat nyomta egy makacs vírusnak köszönhetően. Szerencsére mindig van azért, aki beindítja a gépet, de idén még az út állapota is nehezítette a kijutást. Az út nem fagyott le, és a nagy sárban szinte lehetetlen volt kimenni, főleg kisgyerekkel. Már több mint tíz éve van ígéretük, hogy lebetonozzák az utat a sípályáig, de eddig még nem valósult meg. Másik nagy probléma, hogy átlagosan három hetet működik a felvonó, de a költségek így is magasak. Minden évben rengeteg javítani való van. Kicserélni alkatrészeket, lefesteni állagmegóvás végett, és az évek alatt sok minden egyszerűen el is avul. A felvonó környékén élő állatok is sok kárt okoznak, megrágják például a vezetékeket. A vasbódé nyáron rettentően meleg, nem használ a műanyagoknak sem. Időnként kapnak kritikát is idelátogatóktól. Furcsállják, hogy nincsen kezelve a pálya, és egyáltalán milyen felvonó ez? A külföldi sípályákhoz szokottak számára nagyon furcsa a környezet. De mindezekért a nehézségekért kárpótolja őket az, amikor a családok kijönnek a gyerekekkel munka után négy órakor. Kihozzák a kis porontyokat szánkózni vagy síelni. Teát vagy forralt bort főznek, ha sokan bejelentkeznek. A pálya késő estig síelhető, mert a világítása teljesen jó, kevés ilyen pálya van Magyarországon. Imádom az ilyen estéket - mondja. A sípálya környéke nyáron is kellemes kirándulóhely lehetne. Az aljában van már most is egy tűzrakó hely padokkal és asztalokkal. Ezt szeretnék a jövőben még komfortosabbá tenni.
